Herman Ottó szerk.: Természetrajzi Füzetek 4/1-4. (Budapest, 1880)
1-2. szám
44 C) Az egyes szervek fejlődése. Az egyes szervek fejlődése körül ez ideig még kevés vizsgálat tétetett e csoportnál. Igen valószínű azonban, hogy a szervek a Nematódáknál általában uralkodó törvények szerint fejlődnek. Az Anguillula aceti fajon tett eddigi vizsgálataim a szervek fejlődésére vonatkozólag a következő eredményezték: A testűr képzése után a száj és alfél az ectoderma rétegnek betüremlése által keletkezik és ezzel kapcsolatban a tápcső legelső nyoma egy a test közepén végig futó hullámzatos fekete vonal alakjában, mely mind inkább részekre kezd szétkülönülni. Legelőször a bulbus, később maga a bárzsing és legvégül a belek látszanak természetes alakjukat fölvenni. Legvégül fejlődnek az ivarszervek. A száj űrben található apróbb fogak nem egyebek, mint a szájűrt kibélelő cuticula localis megvastagodásai. Fiatal Diplogaster fajok a fogakat még nélkülözik, de korosabbaknál azok már mint barnás pontok észlelhetők. A szájszurony fejlődését én a Dorylaimus stagnalis nevű fajon észleltem. Ha e szuronyt nagyobb nagyítások mellett észleljük, akkor azon gyűrűszerű megvastagodásokra akadunk. Ezen megvastagodások világot vetnek a szurony fejlődésére. Az igen fiatal Dorylaimus fajok szuronya igen egyszerű és minden vastagodást nélkülöz. A kor előbbrelialadtával egy, két, sőt három ilynemű megvastagodással ellátott szuronyra akadunk (VII. T. 26. ábra), az egyes fajok szerint. A gyűrűk száma az állat korától, ez pedig a vedlések számától függ. Vedlések alkalmával nemcsak a külső cuticula, hanem a szájüreg belső fala is leesik, s egy új szájszurony keletkezik, mely a régire süvegmódjára borúi. Innen erednek az említett vastagodások is, a melyekből a vedlések számára lehet következtetni, tudván, hogy a tövis minden vedlés alkalmával megújul. Én a töviseknek minden stádiumát észleltem s valóban csodálkoztam azon, hogy a már nagyságuk által is feltűnő idősebb fajok több ily vastagodást mutatnak, mint a fiatalok. Ez vezetett engem arra, hogy a tövisek eme szerkezetét a vedlések számával összefüggésbe hozzam. Kitudtam azt, hogy a Dorylaimus fajok három vedlésen mennek keresztül, és csakis a második után lesznek ivarérettekké. Nevezetes a Dorylaimus fajoknál továbbá az is, hogy az oesophagust -— ép úgy mint több nemnél — egy sejtes hüvely veszi körül. Én már többször felvetettem magamban ama kérdést, vájjon honnét vetetik a szurony felépítésére szükségelt chitin anyag'? Vizsgálódásaim alatt, azt hiszem, meggyőződtem arról, hogy e sejtes hüvely szolgáltatja az anyagot hozzá, mivel onnét gyakran apró csövecskéket láttam a szájűrhöz futni.
