Herman Ottó szerk.: Természetrajzi Füzetek 4/1-4. (Budapest, 1880)

1-2. szám

32 A szem (ocellus) barnás-vörös pigment szemcsék halmazából áll, melyek egymásra, és egymás mellé rakodva lencseszerű küllemet kölcsönöznek neki. Idegfonalat vagy végkészüléket a tárgy elenyésző kicsinysége következtében nem észlelhettem. A tengeri fajok szeme majdnem hasonló szerkezetű, csakhogy az a szemcsék színében és elhelyezésében nagy változatosságot mutat. G) A táp c ső. A tápcső szájjal kezdődik és alfellel végződik. A száj rendesen a szájrbe (pharynx) vezet, mely a bárzsingba folytatódik. A bárzsing után a bél következik, mely az alfellel kifelé nyilik. A tápcsőnek részei: Cl) A száj és a szájüreg. A szájvég majd sima, majd pedig ajkak, papillák és serték által vétetik körül, szóval az egyes nemek és fajok szerint igen változó alkotást mutat. A szájüreg egyes nemeknél hiányzik, más nemeknél jelentéktelen, nagy részénél azonban mint tág üreg mutatkozik. (VII. T. 28. a. IV. T. IG. a. III. T. 13. a. ábra.). Ez utóbbi esetben hengeres v. hatoldalú csőhöz hasonlít, de ovális, gömbölyű s többféle alakú is lehet. Belseje mindig chitinnel van kibélelve, a melynek lielyenkint való megvastagodása által keletkeznek a fogak. (VII. T. 33. ábra; VI. T. 24. m. ábra.) A szájüreg alapjából emelkedik ki az u. n. száj szurony is, mely a Tylenchus fajoknál alján 3 kiemelkedéssel van ellátva, és (V. T. 23. a. ábra.) mely annak lebenyszerű küllemet kölcsönöz. E szurony tömöttnek látszik, de valószínűleg át van csatornázva. Én a Tylenchus fungorum nevű faj szuronyában, kaliliydrattal való kezelés után, ilynemű csatornát találtam is. (V. T. 22. a. ábra.) Ezen szurony v. tövis, mely csupán egyes nemeknek kepezi tulajdonát, igen sajátszerű alkotást mutat a Dorylaimus nem egyes fajainál. Én a Dorylaimus stagnalis nevű faj alapján írom le. A szurony egy nyitott üres hengerhez hasonlít, melynek mellső vége ferdén lemetszett és hegyezett, hátsó vége pediglen lassankint átmegy az oesophagus belső chitin falába. (VII. T. 2G. k. ábra és 26. e. ábra.). Alsó, hasi oldala felé néző részén egy hosszanti vonal észlelhető, mely majd szélesebb, majd pediglen keskenyebbnek tűnik fel. Ez arra mutat, hogy e részen a cső lioszában behasított. Fiatalabb alakoknál egy tartalékszűrőn}

7 is található a valódi szuronyon kívül, mely idővel ennek helyébe lép. E tartalékszurony szerkezete igen hasonlít az előbbenihez; hasi behasítása sokkal erősebb. (VII. T. 26. k. ábra.)