Herman Ottó szerk.: Természetrajzi Füzetek 4/1-4. (Budapest, 1880)

1-2. szám

c26 vala, mert erre alapíttatott a nemi különbség. Bütsclili is nagy fontosságot tulajdonít nekik, habár ezen kis állatoknál a legnagyobb nehézséggel jár azoknak számát, elhelyezését és alakját meghatároznunk. Én már ezen oknál fogva is kevesebb súlyt fektetek reájuk. A fark papillák rendesen párosan fordulnak elö és pediglen a median vonalok jobb és baloldalán majd közelebb majd pediglen távolabb egymástól. A papillákat rendesen hátulról mellfelé szokás számozni; egygyel tehát a fark csúcsához legközelebb álló papilla, kettővel a következő, s így tovább, jelöltetik. (YI. T. 24. n.) <p) Ny aki-papillák. (Seitenkreisclien; lateral circular markings Bast; oldali körök.) Ezen képletek a test legmellső részében a száj körül, mint kerek vagy ovális rajzok találhatók. (I. T. 1. a, II. T. 8 a.) Gyakran e körök helyett csupán egy pödörded vonal vehető ki, melynek menetei a köztakaróba mintegy beágyazva látszanak lenni. E körök mint nyílások tűnnek elö, melyeknek erősen cliitinisált szélei egy világos udvart fognak be, mennek közepén egy sötét folt foglal helyet. (VI. T. 24 ábr. m. 1.) Ezen körök azonban nem egyebek, mint tányéridomú bemélyedések s az ezek alapján levő sötét folt nem egyéb mint egy papilla. E szerv valószínűleg megfelel a belférgek nyakipapilláinak és ennélfogva azt hiszem czélszerűbb az «oldali körök» elnevezése helyett a «nyakipapilla» kifejezést használni. BÜTSCHLI és MARION egyidőben azt hitték, hogy e körök a hallási készüléknek felelnének meg, miután még egy idegszál belépését is constatálhatták, de később különösen BÜTSCHLI e tévedését helyreigazította. A nyakipapillákba idegszálat haladni én még nem láttam, egyáltalában kérdéses, hogy annak jelenléte bizonyos-e. d. A testnek papillái. (Körper Papillen.) A test egész felületén előforduló igen apró papillák, melyek különösen a Dorylaimus nemben vannak jól kifejlődve. (VI. T. 2G a. és d.) BASTIAN e papillákat mint porusokat írja le, melyek szerinte öszliangzásban volnának az egyes fajok kiszáradási képességével. BASTIAN ezen nézetét megerősítette különösen ama körülmény is, hogy ezen papillák épen azon nemek fajainál hiányzanak, melyek az említett tulajdonnal bírnak. (Tylenehus, Plectus, Cephalobus Aphelenchus et Pihabditis). Én ezen papilláknak hiányát a Dorylaimus nemet kivéve valamennyi általam vizsgált nemre terjeszteni ki. Azt, hogy ezen papillák a fajok életszívóságával összefüggésben volnának, kereken tagadom. 3. Szívókák. BASTIAN a hasi papillákat mint szívókákat fogta fel, de jelenlegi ismereteink határozottan a papillák mellett szólanak. A szívókák közül egyedül a fark végén található farkszívóka fordul elő (I. T. 3 b. d. 4 b.), mely csupán a szabadon élők sajátja és melynek segélyével szilárdabb tárgyakra tapadhatnak védvén magukat a folyók és vizek árja ellen. A szívókák valószínűleg üres hengerkék, melyek a fark végén levő köztakar betüremlése által keletkeztek.