Herman Ottó szerk.: Természetrajzi Füzetek 4/1-4. (Budapest, 1880)
3. szám
20 J melyen alig volt egy-egy levél teljesen megkímélve, s egy egy tőn is igen sok level volt olyan, mely több ponton megtámadtatván végre egész kiterjedésében károssá lett. És a szölölevelek igen szépen kiheverték a bántalmat, juliusra s augustu>ra némely szölölevelek egy-egy ponton átlyukadoztak ugyan, vagy egy kis részletök megszáradt, avagy összezsugorodott; de a termés az egész országban igen bö volt, és szüretkor senkinek sem volt oka kárhoztatni ezen atkákat, melyek tavaszszal oly kellemetlen meglepetést okoztak. Magam is figyelemmel kisértem egy pár szőlőhegyet; de sehol sem tapasztaltam, hogy a Phytoptusok miatt a szöllőfürt satnya fejlődést vett volna, vagy keveset eresztett volna. Ezek szerint a mult évi országos tapasztalatból kiindulva — úgy hiszem — felvehetjük, hogy a Pli. vitis nem tartozik azon állatkák közé, melyek észrevehető kárt okozni képesek. Elleneljár ás. Ha ezen atka oly nagy kárt volna képes okozni, mint Dr. LANDOIS állítja, akkor nagyon is helyén volna, hogy ellenszerekről, vagy eljárási módokról gondoskodjunk. És e tekintetben a LANDOIS szerénti áttelelési módra alapítva, ajánlják, hogy a lehulló levelek összegyűjtessenek s elegettessenek. KÜNSTLER 1 5 azt is mondja, hogy a megtámadott leveleket azonnal szedjük le, és semmisítsük meg. Minthogy azonban láttuk, hogy az átteleles a vesszők rügyeiben történik, önként következik, hogy ha valamit akarunk e tekintetben tenni, eljárásainknak nem a levelek, hanem a veszszök ellen kellene irányozva lenni; így pl. lehetne azt tanácsolni, hogy a hol a szőllőmívelésnek oly neme divik, mely mellett a vesszőket őszszel szokták levágni, ne hagyják ott azokat télire, hanem mindjárt égessék el. Egyébként ez állat irtására, vagy megelőzésére a kártékonyságról mondott tak szerint, minden körülményesebb intézkedés teljesen felesleges. Az előadottak alapján konstatálhatni vélem: 1. Hogy a Phytoptus vitis nem tojás alakban, hanem maga az álla telel át, és pedig nem a szöllöleveleken, hanem a szöllövesszök rügyeiben, legyenek ezek akár a föld felett, akár a föld alá takarva, s e rügyekben az állatkák nagy csoportokban mozdulatlan töltik a telet. 2. Hogy ha a Ph. vitist a kártékony állatkák közé kívánjuk sorolni, ezt csak azon megjegyzéssel tehetjük, hogy «kártékonysága észre nem vehető» vagy mint a gazdasági entomologusok magokat kifejezni szokták, «unmerklich schädlich». Hogy az előbbi pont alapján ellenök semmi óv vagy irtórendszabály foganatosítása nem szükséges; s ha mégis valaki ez irányban akarna valamit tenni, úgy eljárásának nem a levelek, hanem a szöllövesszök, illetőleg ezek rügyeire kell irányozva lennie. 1 6 «Die uns. KulturpHanz. schädl. Insekten.» 1871. 90 lap.
