Herman Ottó szerk.: Természetrajzi Füzetek 4/1-4. (Budapest, 1880)

1-2. szám

11 vén, a más úton szintén nagy számmal begyült tárgyakkal és a már meglevő gyűjteményekkel egyesíttettek; az ekként összesített gyűjtemények közül az emlősök, madarak, lialak, hüllők és kétéltűek gyűjteménye rendszeresen fölállíttatott, hogy azok a nagyközönség által is szemléllietők legyenek. A madártojás-gyűjtemény s a tárgyak öt teremben fölállíttattak s újra rendeztettek, a koronkint szerzett vagy beküldött állatok illető helyeikre osztattak s ezekről rendszeres névjegyzékek vezettettek, a jegyzőkönyvekkel és névjegyzékekkel megfelelő számokkal elláttattak, legnagyobb részben tudományosan meghatároztattak s ezek közül a halak már végleges nyomtatott feliratokat is nyertek. A praeparator által több mint 2000 darab különféle állat tömetett ki; s minthogy Xantus útján a tárgyak oly tömegesen érkeztek, hogy a muzeumi praeparator egymaga azok felállítását el nem végezhette, a nagyobb és romlásnak alávetett tárgyak megóvása tekintetéből szükséges volt még egy idegen kitömő által is több tárgyat kitömetni, kinek e munkálatokért két év alatt 1600 frt fizettetett ki. A nagyszámú gerincztelen állatok rendbeszedettetésök után szintén kétfelé választattak, olyanokra ugyanis, melyek a gyűjteménybe helyezendők s olyanokra, melyek, mint fölöslegesek, cserére használtatnak. Az elsők legnagyobb részéről, valamint a vétel, csere, gyűjtés és ajándék útján bejöttekről több ezerre menő szerzeményi szám íratott s többnyire minden egyes teteinek megfelelő névjegyzék készíttetett. A rovartannal foglalkozó tisztviselők hozzáfogtak a rovarok tudományos meghatározásához, melynél nemcsak az igen nagy számmal befolyt új szerzeményeket kellett meghatározniok, hanem a már régebben meghatározva volt, gyűjteményeket is, az újabb időben megjelent s egyes családokról szóló monograpliiák után, a tudomány mai állásának megfelelőleg részben átdolgozniok; a mely igen nehéz és fáradságos munka nemcsak e szak világirodalmának teljes ismeretet és kellő szakképzettséget tételez föl, hanem ezek mellett még roppant sok időt igényel és igényelni fog még ezentúl is, mert az ily nagy terjedelmű szak gyorsabb feldolgozása csak akkor érettetnék el, ha az egyes rendek feldolgozásához megkívántató erő azzal arányban állana s a tudomány jelen fejlettsége mellett csak akkor volna lehetséges sikeresebb előmenetelt felmutatni, ha valamely egyén munkássága csak kisebb körre szorítkozhatnék. A meghatározásoknál eleintén nagy nehézségeket támasztott ama körülmény is, hogy a nélkülözhetlen szakirodalom könvtárunkban csak gyéren volt kézviselve s hogy a meglevő gyűjtemények még nagyon hiányosak s az összehasonlító anyag azokban aránylag még mindig igen csekély. Mind ezek daczára azonban nemcsak ezerekre menő fajok határoztattak meg, hanem egyes rovarrendek rendszeres fölállítása is már foganatba vétetett es pedig úgy, hogy kétféle gyűjtemény állíttatik fel: egy, mely a magyar faunát mennél tökéletesebben képviselje, s egy másik általános, mely a megszerzett tengertúli és európai fajokat, köztük illető helyeiken a honiakat