Herman Ottó szerk.: Természetrajzi Füzetek 3/1-4. (Budapest, 1879)

2-3. szám

III. KÖTET. II. és III. FÜZET. TIZ ÉY. Nem a személyre szóló ünnepeltetés, mely bizonyos czélzatosság ízétől ritkán tiszta, — sem a dicsőítő szó, mely válogatott voltával kiszólítja az őszinteség hiányának gyanúját, nem ezek teszik ki súlyát, dicsőségét és szépségét azoknak az évfordulóknak, a melyeken a kiváló működésről, a derekas tettekről meg szoktunk emlékezni. A jubiláris évfordulók igazában oly megállapodási pontok, a melyeknek szépsége és értéke a valóságos, üdvös eredményekben rejlik; — számadó visszapillantások a multakba, kalauzok a jövőbe. Es a ki üdvös eredmények sorára pillanthat vissza s látja azoknak a jövőre való üdvös kihatását is; a ki öntudatosan törekedett ily eredményekre; a ki czél és eszköz szerint tisztának érzi magát: az nem szorult reá a dicsőítés csengő szavára, az ünnepeltetés külső színére, kipótolja ezeket bőségesen a nyugodt öntudat. A midőn tehát itt, e helyen, PULSZKY FERENCZ tíz évi igazgatóságáról megemlékezünk, teszszük ezt azok alapján, a miket az imént h angsúlyoztu 11 k. PULSZKY FERENCZ fölléptéig, tehát hosszú évsorokon át a magyar Nemzeti Múzeum a szó szoros értelmében mondva nyomorgott. Iránytalanság, súlyosbítva a politikai nagy átalakulásokból folyó nyomás által, tengődő életre kárhoztatták az intézetet. Ily viszonyok között az intézet elvesztette kapcsolatát a nem-