Herman Ottó szerk.: Természetrajzi Füzetek 3/1-4. (Budapest, 1879)

1. szám

27 7. Igen finom homokkő ,, 0-03—0-08 8. Széntelep ... 2-00—2-80 « 9. Bitumenes pala - 3.80—5-70 « 10. Szürke tályag sok vékony szénfekvettel 2-00—3-80 » 11. Finom szemű homokkő váltakozva conglomerát homokkővel ... 3-80—5*70 « Az .j-el megjelölt réteg tehát az, hol a Plumeria austriaca Ettingli. Glyptostrobus oeningensis A. Br. és Cyperites tertiarius Ung. társaságában fordul elö. A szénképlet valószínűleg a neogén képződmény legalsóbb emeletét képezi. A schauerleiteni kőszénbányában ezen növény a Cassia ambigua Ung. es Widdringtonites Ungeri Ettingli. társaságában a kőszén fedőjeben fordul elö és pedig finom levelű, megkeményedett, szürke színű márgában. 4 A Plumeria az Apocynaceae családjához tartozik, mely egyáltalában az ősvilágban számos alak által volt képviselve. Jelenleg körülbelül 40 Plumeria-faj ismeretes,

5 melyek leginkább a tropikus Amerikában fordulnak elő. ETTINGSHAUSEN 6 említi, hogy egy afrikai és egy ázsiai faj kivételével kiválóan Mexikóban, a karaibi és mexikói szigeteken nőnek. A mi fossil fajunkhoz legközelebb állana a Plumeria alba L., mely jelenleg kizárólagosan szigeteken élne. A fossil növény e szerint is egy a tenger színe fölött nem igen emelkedett álló helyre és subtropikus éghajlatra utalna. A második eddig ismeretessé lett fossil Plumeria faj a már említett 2. Plumeria neriifolia WESSEL et W

TEBER (Palaentographica IV. p. T. XXVII. fig. 4, 5.) Levelei rövidnyelüek, tojásdad- vagy hosszúkás tojásdadidomuak, liegyezettek, aljukon gyöngén ki vannak kerekítve vagy ferdék; a középér erős; a számos másodlagos erek majdnem derékszög alatt indulnak ki, a levél széle felé ívben hajlók; a szintén számos de gyönge harmadrendű erek párhuzamosan mennek a főérrel. ScHiMPEit

7 szerint ezen levelek inkább az Apocynopliyllum nemhez volnának sorolandók; ETTINGSHAUSEN 8 is kéteseknek tartja és állítja, hogy nagyobb valószínűséggel a Iuglandaceae vagy Anacardiaceae családjához állíthatók. A Rajna melletti harmadkori barnaszénbányákban a fossil növények egyik fő lellielve líott, Dambroich es Geislingen nevű helységek közelében van, v. DECHEN

9 szerint ott a rétegek fölülről lefelé következőkép következnek egymás után : 1 Jahrb. d. k. k. geol. B. A. V. 1851. i>. 525. * Cl. BKNTHAM et J. 1). HOOKER, Gen. Plant, II. p. 701. 6 Jahrb. d. k k. geol. B. A. I. 1850. p. 104. 7 T. Sc HI M PK R, Traité de palaeontologie végétale, Tom. II. p. 8%. * v. ETTINIÍSHAUSKN

, Die Blattskelette d. Dikotyledonen. 1861. p. 101. * c. o. w KMKK, Die TertiärÜora d. niederrhein. Braunkohlen-Formation, l'alaeontographiea. II. p. 121.