Herman Ottó szerk.: Természetrajzi Füzetek 3/1-4. (Budapest, 1879)

4. szám

-205 obliquis insertae (excepto Ceropbyto), plus-minusve filiformes, serratae vei pectinatae. Prosternum antice plerumque truncatum, postice inter coxas processu cum mesosterno libere nexo. Coxae anticae globosae sine trochantinis, acetabula postice aperta; coxae posticae laminis, femora plus-minusve obtegentibus instructae (excepto Ceropbyto). Abdomen se­gmentis ventralibus quinque. Tarsi quinque articulati. Corpus plus-minusve elongatum et cylindricum. A Téhelyröpüek (Coleoptera) jelenleg elfogadott rendszerében, a Buprestidák és Elateridák közt, két kis család van helyezve, melyek az em­lített két nagy családdal egy vagy más tekintetben szoros viszonyban álla­nak s azok közt mintegy összekötő kapcsot képeznek, u. m. a Trixagidae­és Eucnemidae félék. Az Eucnemidae-félék, melyeket ez alkalommal ismertetni akarok, a Trixagidáktól loleg a következő jellegek által különböznek : fölajk ok hiány­zik, csápjaik a boraiokon feljebb helyezettek, előtörjük a röptyük tövéhez s a középmellhez nem oly szorosan illesztett, mellső ízvápáik hátrafelé nyíltak és csípőik nagyok, kiállók. A Buprestidákhoz álcza állapotban (a kevés ismert faj átalakulása szerint), lábaik hiánya miatt közelebb állanak ugyan mint az Elateridák­hoz, melyeknek álczái lábakkal vannak ellátva, de kifejlődött állapotukban ez utóbbi családdal inkább rokonok ; miért is némely szerzőktől külön cso­porttá emelve, azzal egyesíttettek. Az Elaleridák feje azonban lejtősen előre irányúit, csápjaik lejjebb a szemek előtt helyezettek; miért is sisakjok sokkal rövidebb, fölajkok látható, előmellök többnyire jelentékenyen előre tágult és szökő tulajdonsággal bírnak. Az Eucnemidák hosszúkás, hengerded alakú testüek. Fejők függő­leges, 1 mélyen a torjba merült; sisakja többnyire nagy, alapjánál mélyen kimetszett, ferdényidomú s kimetszésében, a ferde tojásdad gödörcsékben a csápok vannak elhelyezve; ezek tizenegy ízüléküek és vagy egyszerű fonalidomúak, vagy többé-kevésbbé fürészesek, vagy pedig a hímeknél fésűsek. A fölajk, a nálunk tenyésző fajoknál, nem látható. A szájszervek gyönge fejlődésüek. Az elömell elül egyenesen vagy ívesen metszett, hátúi a mellső csípők közt rövid vagy hosszabb nyujtványnyal ellátott, mely gyakran kissé befelé görbült vagy széles lemezre tágult s a középmellen levő gödörcsével szabad mozgással érintkezik; varrányai vagy a torj oldal­párkányaival párhuzamosak, vagy ezekkel előre összhajlók, úgy, hogy köz­tük az oldallapok háromszögöt kepeznek ; néha az oldalpárkányok alatt, vagy a varrányok hosszában, a csápok elhelyezésére, többé-kevésbbé mély > A Ceropliytum nemnél kissé előre irányúit; különben e nem sok tekintetben eltér a valódi Eucnemidáktól, úgy, hogy az Lacordaire által (Histoire naturelle des Instates. 1857. IV. 224.) küli >n családda emeltetett; jelenleg pedig az Eucnemidák családjában mint alcsalád szerepel. C-

Next

/
Thumbnails
Contents