Herman Ottó szerk.: Természetrajzi Füzetek 3/1-4. (Budapest, 1879)

4. szám

-205 obliquis insertae (excepto Ceropbyto), plus-minusve filiformes, serratae vei pectinatae. Prosternum antice plerumque truncatum, postice inter coxas processu cum mesosterno libere nexo. Coxae anticae globosae sine trochantinis, acetabula postice aperta; coxae posticae laminis, femora plus-minusve obtegentibus instructae (excepto Ceropbyto). Abdomen segmentis ventralibus quinque. Tarsi quinque articulati. Corpus plus-minusve elongatum et cylindricum. A Téhelyröpüek (Coleoptera) jelenleg elfogadott rendszerében, a Buprestidák és Elateridák közt, két kis család van helyezve, melyek az említett két nagy családdal egy vagy más tekintetben szoros viszonyban állanak s azok közt mintegy összekötő kapcsot képeznek, u. m. a Trixagidaeés Eucnemidae félék. Az Eucnemidae-félék, melyeket ez alkalommal ismertetni akarok, a Trixagidáktól loleg a következő jellegek által különböznek : fölajk ok hiányzik, csápjaik a boraiokon feljebb helyezettek, előtörjük a röptyük tövéhez s a középmellhez nem oly szorosan illesztett, mellső ízvápáik hátrafelé nyíltak és csípőik nagyok, kiállók. A Buprestidákhoz álcza állapotban (a kevés ismert faj átalakulása szerint), lábaik hiánya miatt közelebb állanak ugyan mint az Elateridákhoz, melyeknek álczái lábakkal vannak ellátva, de kifejlődött állapotukban ez utóbbi családdal inkább rokonok ; miért is némely szerzőktől külön csoporttá emelve, azzal egyesíttettek. Az Elaleridák feje azonban lejtősen előre irányúit, csápjaik lejjebb a szemek előtt helyezettek; miért is sisakjok sokkal rövidebb, fölajkok látható, előmellök többnyire jelentékenyen előre tágult és szökő tulajdonsággal bírnak. Az Eucnemidák hosszúkás, hengerded alakú testüek. Fejők függőleges, 1 mélyen a torjba merült; sisakja többnyire nagy, alapjánál mélyen kimetszett, ferdényidomú s kimetszésében, a ferde tojásdad gödörcsékben a csápok vannak elhelyezve; ezek tizenegy ízüléküek és vagy egyszerű fonalidomúak, vagy többé-kevésbbé fürészesek, vagy pedig a hímeknél fésűsek. A fölajk, a nálunk tenyésző fajoknál, nem látható. A szájszervek gyönge fejlődésüek. Az elömell elül egyenesen vagy ívesen metszett, hátúi a mellső csípők közt rövid vagy hosszabb nyujtványnyal ellátott, mely gyakran kissé befelé görbült vagy széles lemezre tágult s a középmellen levő gödörcsével szabad mozgással érintkezik; varrányai vagy a torj oldalpárkányaival párhuzamosak, vagy ezekkel előre összhajlók, úgy, hogy köztük az oldallapok háromszögöt kepeznek ; néha az oldalpárkányok alatt, vagy a varrányok hosszában, a csápok elhelyezésére, többé-kevésbbé mély > A Ceropliytum nemnél kissé előre irányúit; különben e nem sok tekintetben eltér a valódi Eucnemidáktól, úgy, hogy az Lacordaire által (Histoire naturelle des Instates. 1857. IV. 224.) küli >n családda emeltetett; jelenleg pedig az Eucnemidák családjában mint alcsalád szerepel. C-