Herman Ottó szerk.: Természetrajzi Füzetek 3/1-4. (Budapest, 1879)

1. szám

Ifi mutatkoznak. Az o (101) brachydoma egyike a jobban tükröző lapoknak. Majd keskeny szalag képiben fordul elő, majd annyira kifejlődve, hogy a piramisok egészen háttérbe szorulnak. A corrodálásnak nyomát sem mutatja, néha azonban igen finom hullámvonalakkal bir. Vele majdnem mindig megjelenik a fél makrodoma d (012), mely kifejlődésére és sajátságaira nézve is megegyező. A piramisok egész sorozatot képviselnek a HELMHACKER 1 által leírt svárowi Baryt kristályokhoz hasonlóan, azon feltűnő eltéréssel azonban, hogy az 112 piramis helyett én az K (223) piramist találtam. A piramisok között mindig a törzspiramis van legjobban kifejlődve. Bitkán ép, hanem nagysága mellett gyakran anyira rágott feliiletü, hogy csak szórványos csillogást mutat. Az orientálás alkalmával azonnal felismerhető a X (120) prizmával való meglehetős ferde metszési vonala által. Az R (223) piramis a ritka alakok egyike, mely ezideig a Wolnynokon nem találtatott. Egy esetben keskeny lapocska alakjában találtam, de a szögméréshez tükrözése használható volt; más esetben csak mint igen vékony csík jelent meg. A harmad piramis itt is úgy, mint a rozsnyói Wolnynoknál, a törzspiramissal, a legritkább eseteket kivéve, mindig együtt jár. Kifejlődésére nézve olykor megközelíti a törzspiramist, de gyakran egészen keskeny szalaggá fogy. Felülete néha erősen rostos a törzsprizmával való övtengelylyel párhuzamos irányban; tükrözése átalában jól használható. A negyedpiramis, melyet SCHRAUF a rozsnyói Wolnynokon is észlelt, az öszetettebb alakokon fordul elő. Tiszta, fényes, keskeny lap, jól használható tükrözéssel; ez is a törzsprizmával való öv tengelyével párhuzamos irányban néha finoman rostozott. Ezen sorhoz csatlakozik az általam csak egy esetben észlelt és a Wolnynokon eddig még ki nem mutatott ötödpiramis is, mely igen vékony csík alakjában fordult ugyan elő, de meghatározását teljes biztossággal lehetett eszközölni. A Wolnynokon eddig még nem talált fél bracliiprizma és a bázis véglap öveben a muzsaji Wolnynok két piramissal birnak. Ezek közül az y (221) már SZÉCSKAY által kimutatva lett a rozsnyóiakon, — hol mindig a muzsajiaknál hiányzó félbrachydomával jár együtt, — a u. (214) pedig ezúttal van a Wolnynokon először kimutatva. Mind a két piramist egy rendkívül érdekes kristálytöredéken íödöztem fel (II. tábla, 9.), liol azonban rendkívüli kicsinységök daczára, helyzetüknél fogva biztosan meghatározhatók voltak. Összefoglalván az elmondottakat, a muzsaji Wolnynok átalános habitusára vonatkozólag kiderül, hogy ezeknél a köbös alaktól egész a domimífó piramisok által majdnem hegy esse vált kristályokig egész átmeneti somil 1 Denkschriften <1 k. Ak. cl. Wissenschaften. Wienj J8F2. 32. Band.