Herman Ottó szerk.: Természetrajzi Füzetek 3/1-4. (Budapest, 1879)

1. szám

9 párhuzamos kissé emelkedett hosszvonalka van; hátsótorja meglehetősen durván-ránczos és fénytelen alapterűje igen finoman pontozott; végtestének hátszelvényei kissé fényesek, a 2—5 ritkás rövid szőrözet fedi, hátsó szélét pedig barnasárga vagy sárgás-hamvasszürke szinű keskeny, a középen szűkülő, az oldalakon kissé szélesedő szalag ékesíti; lábai feketék, a karmok töve és a sarkantyúk rozsdabarnák, a kocsákon belülről feketésrozsdabarna szőrözet van; hátsó lábszárai görbék; szárnyai átlátszók, végeiken füstösek, ereik és a tőpikkelyek szurokfeketék. A nőstény: rágói négyfoguak; szájvédője a végén kimetszett; végtestének hatodik fénytelen hátszelvényét fekete rövid szőrözet fedi; hasának gyüjtőszőre rőtszínű, a legvégén rőtszínbe játszó fekete; hátsó terjéi tövük felé szélesedettek, végökön keskenyebbek. — Hossza 13—14 A hím: rágói háromfoguak; az első lábpár csípői és kocsái egyszerűek ; végtestének hátszelvényei közöl: az ötödiknek tövét és a hatodikat sűrű szennysárga molyhos szőrözet fedi, ez utóbbinak tövénél a vége felé gyakran kis ormóba kifutó dudor van, hátsó széle pedig felhajlott s közepén sekélyen öblös, alul az oldalszögleteken foggal fegyverzett, a hetedik kissé felhajlott és széles háromszög alakú; a has szelvényeit sárgás-hamvasszürke pillás szőrözet fedi. — Hossza 11—12 A Meg. melanopyga-hoz igen közel áll; de különbözik tőle azáltal, hogy nagyobb, végtestének középső hátszelvényei szétszórtabban pontozottak, hátsó lábszárai görbék; a nőstény még azáltal is, hogy szájvédője a a végén kimetszett, homloka a csápok között nem fényes ós csaknem sima, hasszelvényei közöl csak a hatodikon van rőtszínbe játszó fekete hosszú szőrözet: a hím, hogy hatodik hátszelvénye tövénél a vége felé gyakran kis ormóba kifutó dudor van és hátsó széle sekélyen öblös, nem pedig szögletesen kimetszett, a hetedik széles háromszög alakú. Budapest körül s Mehádiánál, julius hónapban, a nőstény a Centaurea Sadleriana virágporát gyűjti meg. 12. Megachile Dacica.—

Nigra; tarsorum articulie quattuor ultimis ferrugineis, tribus antic.is apice infuscatis, calcaribus albido-testaceis ; mandibulis quadridentatis; clypeo et mesothorace densius, vertice dispersius crasse punctatis, area basali metanoti opaca subtiliter coriacea; vertice- occipite, mesothorace et scutello fusco-, facie, temporibus, pectore et fiús lateribus, metanoto, femoribus et abdominis segmento dorsali primo albido-villosis, segmentis 2—5 subnitidis, inaequaliter rugosiuscule-punctatis et parce nigro-pilosis margineque apicali auguste albo-ciliatis, fito opace, confertissime punctulato et fusco-nigro-piloso; scopa ventrali rufa, segmentorum duorum ultimorum nigra: tibiis et tarsis albido-, Iiis intus ferrugineo hirtis, metatarso postico l)asin versus dilatato, apice angustiore ;'

alis hyalinis, apice leviter fumatis, nervis tegulisque piceis. — ?, long. 13