Herman Ottó szerk.: Természetrajzi Füzetek 2/1-4. (Budapest, 1878)

1. szám

Stí Afrika nyugoti partjai mellett élő Cardium-fajnak eredeti példányait az én ásatag alakommal összehasonlithatám. Úgy találtam, hogy e két alak bordaképződése általánosságban ugyan hasonló, de a részletekben meglehetősen eltér egymástól. Mennyiben áll ez a C. ferrugineum és a C. cristagalli-ra nézve, azt meghatározni, nem birván az előbbinek rajzával, természetesen képtelen vagyok. A C. cristagalli kőmagvai némileg emlékeztetnek a Card. Neumag ri Fuchs-ra is, de még inkább a Barbot-féle «pontusi mészkő »-ben előforduló kis Card. Odessae Ztar5.

6-alakra. Leihelyek. Az ó-kurdi homokon kivül, melyben, mint emlitém, a C. cristagalli nem ritka, ezen fajt meg Bakóczán is, kékesszürke agyagban találtam, Yalenciennesia-annulata, Card, apertum és Cong, rhomboideával együtt, BŐCKH úr pedig annak rozsdaszinü kőmagvait homokkő-gumókból gyűjtötte Hidas-nál homokban, (többek között egy Yivipara sp. kőmagvával), NémetÜriigh-nél (Cong, rhomboideával és Card. Schmidtivel együtt), Biikkösd-nél (itt az imént emiitetteken kivül még Cong, triangularissal és Dreissenomyával), továbbá Sormás-nil, a keresztesi erdőben Cserdi-nél, Zsibrik-nél, Pusztafalu-xi sárgás, homokos márgában a homok közt; jól megtartott mészhéjait a sormás-gyüriifü-i völgy porhanyó csillámos homokkövéből, és végre a biikkösd-i kékesszürke agyag-ból gyűjtötte. Ó-Kurd kivételével az itt felsorolt leihelyek valamennyien Baranyamegyében vannak, még pedig a pécsi hegység szélei körül. A Cardium cristagalli, melynek az ag}

Tagban talált példányai nagyobbak, mint a homokból valók, mindeddig a pontusi emelet ama két osztályának, melyeket BÖCKH ur (1. id. munkáját) az ott leirt területen megkülönböztetett, csak felsejében találtatott. Megjegyzés a IV-ik táblához. A IV-ik táblán 1 a—c ábrában rajzolt liéjak Ó-Kurdról valók ; a 2. ábr. rajz. héj Bükköseiről, az agyagból származik. Valamennyi természetes nagyságban van rajzolva. Az eredeti példányok a m. kir. földtani intézet gyűjteményében vannak letéve. 6 Barbot de Marny «Geologicseskij ocserk Cliersonskoj Guberniji» St. Petersburg 1869. t. 8. ábra,