Herman Ottó szerk.: Természetrajzi Füzetek 2/1-4. (Budapest, 1878)

4. szám

217 szerint pedig épen igen gyakori Heves és Külső-Szolnok törv. egyesült megyékben.

4 Tekintetbe véve a felsorolt leihelyeket (Pozsony, Budapest, Heves és Külső-Szolnok, Kolozsvár, Gyeke, Nagy Szeben), úgy hiszem semmi kétséget sem szenved, hogy a Pelobates fuscus hazánkban nem csak hogy nem ritka, hanem ellenkezőleg országszerte előfordul, a mi különben magából a Pelobatesnek eddig ismert földrajzi elterjedéséből is önkényt következik; ha ugyanis tekintetbe veszszük, hogy a Pelobates egész Közép-Európán keresztül vonulva, széles elterjedésében a Wolga és Kaukázus által sem korlátoltatik, hanem mélyen behatol Európából Ázsia szivébe,—vagy talán megfordítva; ha tekintbe veszszük, hogy a hazánkat környező tartományok közül a nyugatiak s éjszak-nyugatiakban előfordul, s Oroszországban ismét föllép: ugy tisztán zoogeograpliiai nézpontból kiindulva már a priori is határozottan feltehetnök hazánkban való biztos előfordulását. Leg}

ren szabad e helyen még a hazánkban előforduló két Rana-fajról néhány szót mondanom. A Rana esculenta termetre s színre nézve igen variál, SCHREIBER EGID Herpetologiájában 5, nem kevesebb, mint Í24 ily varietást ismertet, melyek közül többen, mint külön fajok iuattak le, KNAUER FRIGYES pedig Alsó-Ausztriából 7 varietást említ fel

6* Ezen varietások közül két igen jellemzőt akarok e helyen különösen kiemelni. Az egyik kelet-európai alak, mely hazánk rónáin éri el elterjedésének nyugati határát s ez a PALLAS által Rana ridibunda ( = R. gigás Gmelin, Bufo ridibundus Schneider) névvel jelelt óriási termetű R. esculenta, ugyanaz, melyet PETÉNYI R. Tiszá-nak nevezett

7, s mely a törzsalaktól meglepő nagyságán kívül nagy fekete foltokkal tarkázott barna alapszíne által tér el; ezen békának egy szép példánya van a budapesti egyetemi állattani intézet gyűjteményében s nyilván több PETÉNYI által gyűjtött (tisza-földvári) példánya a nemzeti múzeumban. Egy másik igen szép^színvarietást Kolozsvár környékén a Bükk nevet viselő szálas erdő árnyas pocsolyáiban találtam, s ez igen feltűnő az által, hogy hasa oldalról kiindulva majd halván}', majd pedig, a hímeknél, élénkebb rózsaszínű, vagy egészen bíborpiros, mely szín a hátsó lábak alsó részére is elterjed s elmosódva megy át a has középső tájának fehér alapszínébe. Én ezen érdekes szinvarietást több évvel ezelőtt egy korai tavaszi kirándulás alkalmával találtam az ivarzás 1 Heves és Külső-Szolnok t. e. vármegyék leírása. Eger, 1868. (A magy. orv. és term, vizsg. 1868. Egerben tartott; XIII. nagygyűlése alkalmából kiadott emlékkönyv.) P. 187. Herpetologia europaea. Braunschweig, 1875. P. 117. 6 Die Reptilien und Amphibien Nieder-Oesterreichs. Wien. 1875. P. 28. ' FRIVALDSZKY IMRK : Jellemző adatok Magyarország faunájához. A magy. tud. Akadémia évkönyvei. Pest, 1864. P. 78.