Herman Ottó szerk.: Természetrajzi Füzetek 2/1-4. (Budapest, 1878)

1. szám

17 sebb, az első hátszelvény töve sűrűn redősen pontozott és hosszú, felálló sárgás-hamvasszűrke szőrű, a hátsó széle pedig sima, a többi szelvény sekelyen sűrűn pontozott, a 2-iknak oldalai és a 3—5 bársony feketék, az 1—4 hátsó széle széles hófehér szalaggal ékesített, az első szelvény szalagja igen szélesen, a másodiké keskenyen megszakított,"az 5-ik hátsó széle sárgásfehér szalaggal jelölt, az utolsó pedig oldalain barnássárga szörözetű, pelczeje sűrűn harántan rovátkás s a végén kerekített; a has szelvényeinek hátsó szele rozsda-barna rojtos szőrű; az első két pár czomb hamvasszürke-, a két hátsó lábpár terjéje és a hátsó czombok barnasárga-, a czombok vége es a két első lábszár kívülről pedig rövid, fekvő sárgás-hamvasszürke szőrözettél fedett; a hátsó lábak gyüjtőszőre barnasárga; a kocsák többi ízüleke rozsdabarna, a karmacsok vegükön feketék; szárnyai átlátszók, kissé kekes tünetűek s tőpikkelyeik és erezeteik szurokfeketék, de bordaerök rozsdabarna. — $, hossza 12 A hím különbözik : csápjai feketék, 8 ^ hosszúak, a harmadik íz hamvasszurke-pelyhes s a negyediknél kétszer rövidebb ; szájvédője halványsárga, alsó szelén barna szegélyű ; feje, melle és lábai fehéres-, torja felül és végtestének két első hátszelvénye pedig sárgás-liamvasszürke szőrözettel fedett; a 3—6 szelvény háti oldala fekete-pelyhes, a 6-ik végső széle rojtos barnaszőrű, a végszelvény háti oldalának pelczéje sűrűn pontozott s a végen csonkított ; a has szelvényei oldalaikon barnás-szőrüek, a végszelvény közepén csatornás és ferdén ormós; a térjék belülről barnasárga szőrrel fedettek; az első pár lábszár a végén, a térjék pedig belül tövükön kimetszettek, a középső és a hátsó lábszárak görbék, amazok élűiről, ezek belül szélesen kivágottak; a középső lábpár terjéi tengelyek körűi megcsavartak s belül mély, elül pedig hosszában sekelyes üreggel birnak; a sarkantyúk halványsárgák s ezek az első lábpár végén kéttövisű lemezűek, a második páron lapátalakúak s végeiken ferden kiszéleltek, a harmadik páron keskenyek, az alsó tövisalakú, a felső pedig hosszú, keskeny lemezt kepez, mely kissé görbült s a végén rövid tövisbe fut ki. — Hossza 12 A nőstény az Eucera similis-liez testalkatára és színére nézve nagyon hasonló; de rágói sokkal hosszabbak s pelczéje a vége felé nem annyira keskenyedett. — Az Eucera Caucasica-hoz is hasonlónak lenni látszatik ; de ezt természetben nem ismerem s a hinie nincs leirva. A hím: főleg lábainak szokatlan alkotásánál fogva, melyhez hasonlót nem tudok, könnyen fölismerhető. Ez erdekes állatot Fehér Sándor ur, a hártyaröpű rovarok szorgalmas gyűjtője, tökéletesen egyező példányokban Budán találta s engedte át általam a Nemzeti Muzeum gyűjteményének. 5. Eucera Pannonica. Nigra; clypeo, genis, fronte, temporibus, pectoris et metanoti lateribus femoribusque cinereo-, labro, occipite, thoracis dorso et pectore vero fulvo-hirtis; clypeo. dense punctato, nigro, margine infero