Herman Ottó szerk.: Természetrajzi Füzetek 2/1-4. (Budapest, 1878)
2-3. szám
129 le, és lia ezen idegenszerű alakokat oly Reduviidák utódainak tekintenők, melyek a szárazföldet elhagyva, a vizenyős partokra és a vízfelületre szorultak. A vízenjáró poloskák, melyek tehát ezek szerint két külön törzshői származtak volna, fajszámra nézve egészben véve nem nagy rovarcsoportot képeznek s az egész földgömbön el vannak terjedve. Aránylag legtöbb faj ismeretes Ázsiából és Európából, legkevesebb — csak egy faj — Ausztráliából. Mindnyájan belföldi vizeken élnek, a Halobates-fajok kivételével, melyek forró földövi tengerek felszínén tartózkodnak. A telet nálunk tökéletesen kifejlett állapotban, alkalmasint az iszapba vagy a parton heverő növényhulladékok alá rejtőzködve, töltik. Kora tavaszszal, mihelyt a vizek jégkérge eltűnik, ismét megjelennek a víztükrön s újra elkezdik vadászmesterségüket. Álczáikkál, melyek ép oly ügyesen mozognak a víz szinén, mint a kifejlett rovarok, rendesen junius és julius havában találkozunk. Oly életmód mellett, melynél a legfőbb mozzanatot a fennebbiek szerint a jó látó képesség s a lábaknak gyors és erőteljes mozgatása képezik, természetesen nem lehetne meglepő, ha egyik vagy másik szerv kifejlődésében elmaradna és amazok rovására csonkává válnék. S ez az eset csakugyan áll itt a röpülési szervekre nézve. Vannak t. i. egyes alakok a mi faunánkban is, melyeknél a röptyűk elsatnyulnak s a potrohnál többé-kevésbbé rövidebbekké válnak (Hygrotrechns pallidum, Limnotrechus plebejus, lacustris et odontoqast er, Hydrometra stagnorum), sőt némelyeknél tökéletesen is hiányzanak (Velia currens, Hygrotrechus najas). Hogy ily feltűnő életmódot folytató rovarok a szabad természettel még közvetlenül érintkező köznép figyelmét sem kerülhették ki, az bízvást feltehető. És csakugyan — mint PUNGUR GYULA úr értesít — a Székelyföldon s Erdély igen sok részén a köznép e rovarokat «vízi pók» néven ismeri. A testtől sugárszerűen elálló hosszú lábak és azon körülmény, hogy bizonyos pókok, nevezetesen az úgynevezett kalóz-pókok (Pirata) szintén a víz színén tartózkodnak, okozzák, hogy itt a különben egymástól távol álló alakok az életmód azonosága következtében egymással összetévesztetnek. 1 De van magyar vidék, a hol a megkülönböztetés egészen helyes, s a hol ily összetevesztés ugy látszik, nem fordul elő. PASZLAVSZKY JÓZSEF tanár úrtól legalább azt hallottam, hogy Zemplénmegyében a vízgazdag Bodrogközön a kérdéses rovarokat «molnárkák»-nak hívják. 2 1 AMYOT és SERVILLE szerint Francziaországban népies nevük szintén «araignées d'eau*. a Ugyancsak Zemplénben némely helyen «vizi szökcse» is. A «molnár» elnevezés, mely a fehér, nemezszerü szőrözette vonatkozik, minthogy ez a rovar hasának éB oldalainak lisztes kinézést kölcsönöz, egymástól távol eső vidékeken is állhatatos. IFÍY Doroszlón (BÁcsmegye) •molnárok» (KRAPPENHEIM J. közlése); Dunamentén
