Herman Ottó szerk.: Természetrajzi Füzetek 1/1-4. (Budapest, 1877)

2. szám

76 sokszorta becsesebb dolog is. A nevek alkatából, a szavak gazdagságából ki lehet olvasni azt a szellemet is, a mely a népben él, a szemlélődésnek azt a módját, a mely e szellem sajátossága, tehát azt az irányt is, amelyet követnünk kell, ha egy valósággal nemzeti jellegű tudományos életet akarunk ébreszteni — már t. i. a természetrajzi szakok terén is. Ez a fontos tárgy természetesen egy külön értekezést kiván, a melylyel a harmadik füzetben majd előállunk. HERMAN OTTÓ. ÁLLATTAN. ZOOLOGIA. Madártan. Ornitho

Joe)ia. KORCS CSŐRŰ MADARAK. Közli HERMAN OTTÓ. A rendes szervezettől való eltérések, ezek között kivált a természetes uton létrejött korcsképződések már magokban véve is érdekes jelenségek, s érdekességük fokozódik, a mikor fontosabb, főképen pedig olyan külszerveket érnek, a melyek az életmódra nézve különös súlylyal birnak s a mellett az illető alakok habitusára nézve is lényegesek. Különösen érdekesek akkor, ha más szervek rovására nem képződtek, hanem a rendesen kiinduló, teljesen kifejlődött szerv keretén túllépve, mintegy folytatását képezik annak a tervnek, a melyet egy adott szerv egészében föltüntet. Nem értjük tehát ide azokat a per excessum korcsképződéseket, a melyek itt-ott egyes szervek vagy részek sokszorosításában nyilatkoznak, mint pld. a rendesnél több láb stb.; sem azokat, a melyek az illető szerven vagy részen kinövésképen támadnak, annak egész tervét zavarják, képet kirívóan eltorzítják. Azok az elkorcsosodások, a melyeknek leírását alább adjuk, főkép azért érdekesek, mert a táplálék beszerzésének igen fontos szervét érték, az állatot tehát sok tekintetben lényegesen más eljárásra szorították, mint a minő az, a melylyel rendes szervezet mellett czélt ér, mely neki tehát természetszerű, vagy — mint a czélirányossági tan hivei mondanák — «ösztönszerű». — De lássuk őket sorba. Corvus frugilegus 9 aduit, (vetéstúró fekete varjú, vén tojó, YI. táblai, fél természetes nagyságban). Rendesen kifejlődött test és tollazat. Az elkorcsosodás a csőr felső káváját illeti. A csőr töve, az egész alsó káva egészen rendes fejlődésü; a felső káva ellenben rendes liajlás és vastagság mellett, ott, a hol már majdnem végződnie kellene, könnyedén kiszélesedett s azután olyan ívben fejlődött tovább, a mely a csőr rendes hajlásának szabályos folytatását képezi. A túlfejlés minden ízében megtartotta a csőr jelleget;