Herman Ottó szerk.: Természetrajzi Füzetek 1/1-4. (Budapest, 1877)

2. szám

A MŰNYELV KÉKDÉSÉHEZ. «Milyen állást foglalnak el a «Természetrajzi Füzetek» a nyelvkér­désében?» A mióta az első füzet megjelent, élőszóval és levélben sokan vetették föl ezt a kérdést, mely mindig időszerű és nagyon is érdemes arra, hogy foglalkozzunk vele. Főelv gyanánt előttünk csak ez állhat: a mit irunk, azt érthesse meg . nemcsak a szó szoros értelmében vett szakember, hanem minden müveit magyar ember is; alkotásaink, a melyeket a nyelv terén tennünk kell, a minthogy kell is, no vétsenek a nyelv szabályai, szelleme ellen, ne sértsék az ép nyelvérzéket. Kötve liiszszük, hogy akadhasson ember, a ki ezt az irányelvet kifo­gás alá vehetné. Ha ezt az irányelvet mécs gyanánt veszsziik s e mécscsel azután bevilágítunk természetrajzi irodalmunk tárházába, igaz, hogy ott furcsánál furcsább dolgokra akadunk, a melyek mii denféle hangon csengenek, csak magyarul nem; a melyeknek értelmébe mécsünk egy sugara sem hatol be; a melyeknek titkozatos jelentőségét semmi szótár sem fejti meg, s a melyektől az ép nyelvérzékü szakember épen ügy, mint az ilyen érzékű müveit ember is — a mint ezt mondani szoktuk — elkapja a fülét. Es ez a baj már nagyra nőtt, akkorára, hogy kezdjük egymást «nem erteni»; mások sem igen érthetnek meg minket, mi mindenesetre a kép­zelhető legnagyobb baj olyan irott dolgoknál, melyeket nem a magunk szemelyes használatára, hanem a nyilvánosságnak szántunk; a melyekkel tágasabb körben hatni akarunk, sőt hatnunk kell is. Ilyen baj természetesen szerfelett neheziti állását az olyan vállalat­nak, mely akkor kezdi pályafutását, a midőn a baj már széles körre kiha­tott, itt is ott is gyökeret vert, a minthogy ez már csakugyan meg is történt. Mintha végletek előtt találnók fel magunkat, melyeknek egyike az, hogy kövessük a természetrajzi műnyelv dolgában azt az eljárást, a mely eddig gyakoroltatott, némely mozzanatában állítólag a magyar tudo­mányos Akadémia által is szentesítést nyert (?) — mire mindjárt vissza­térünk — s mely okvetetlenül anárchiálioz, bábeli nyelvzavarhoz vezet; vagy csináljunk ráza tabulát, kezdjük elölről.

Next

/
Thumbnails
Contents