Herman Ottó szerk.: Természetrajzi Füzetek 1/1-4. (Budapest, 1877)
1. szám
36 déli részén az ismert pyropszemek fordulnak elő. 1 Ezek telepet képezve közvetlenül a Pläneren nyugszanak és annak iistszerü mélyedését töltik ki. Podsedlitznél az ezen becses ékkő nyerésére szolgáló gödör circa 6 méter mélységű és alzatául szürke agyagmárga szolgál. E gránáttelepek különböző ásványokból állanak, melyek legtöbbnyire határozott nyomait viselik a víz által való öszeliordatásnak. Leggyakrabban olivin, augit, amphibol, csillám, mészpát, pyrop szemeket tartalmaz a homok, de iszapolás után legömbölyödött Zirkon kristályegyének elmosódott alakban, spinell-szemek, kvarcztörmelékek, baryt, cyanit, bronzit, turmalin kristálydarabkákra is akadni. A Zirkon1 rystályok legömbölyödött élei a hömpöly jellegét mutatják, víz által való összehordatásra utalnak pedig a fölület gödreiben lerakódott agyagos részecskék, mint erről REUSS is, idézett művében, említést tesz. Az élek egyes kisebb és csak egyetlenegy nagyobb krystályon mutatkoznak hibátlanul. Őszesen 20 krystály vizsgáltatott meg és ezek közöl 8 pyramis, 12 pedig oszlopszerü kiképződéssel bír. A legnagyobb egyén hosza 8, szélessége 5 7 nj m, a legkisebbé pedig 3, illetőleg 2 mJ m; színre nézve a hyacinthvörös és a mézsárga színek az uralkodók. A lapok átalában mind fényesek, sőt a kisebb krystályokon gyémántszerű fényt is mutatnak. Az észlelt alakok jelölésére — egyet kivéve — MILLER 2 betűit használom és azok sorrende a következő: Prisma m 110 » a 100 Pyramis p 111 » <p 447 új alak » u 113 » íc 133 Gyakori jelenség a p és az a öszalakulata, mely kettő között a középkrystály jobbadán mindig előáll (1. és 2. ábra). A pyramisszerűen kifejlett egyének leginkább e külsővel bírnak, csak két kisebb egyénen találtam még az m lapot is. Az oszlopszerűen kifejlett egyének leginkább a p és az m lapokkal bírnak, majd még az a is megjelenik — mint a 3* ábra előtünteti. Egy 5 mj m hosszú és 4 ^ széles, hyacinthvörösből a mézsárgába átmenő színű példányon pedig — mely tulaj donképen két — egymásra nőtt egyénből áll — mind a felsorolt 6 alak megjelenik. Typikus képét a 4. ábra adja, magán az egyénen az alakok nem jelennek meg a teljes számú lapokkal, főleg az alsó rész majdnem teljesen hiányos kiképződésű. A krystály orientálása nehézséggel járt, mert a lapok fölületei igen kicsiny mélyedéseket, némileg parkettirozást mutatván, határozott irányú rostozást nem észlelhettem. 1 Dr. A E B EÜSS . Geognostische Skizzen aus Böhmen. I. TH. Prag, Leitmeritz und Teplitz. 1840. 2 PHILLIP'S Mineralogy by H. J. Brooke and W. H. MILLER. London. 1852.
