Herman Ottó szerk.: Természetrajzi Füzetek 1/1-4. (Budapest, 1877)
1. szám
24 szájból kiválasztott nedvesség szolgál. Ostnia caementaria Gerst. nősténye, Clialicodoma muraria-hoz hasonlóan, sejtjeit kövek külső részéhez építi. A festői szépségű Falkenberg nevű falú közelében Berlin mellett — írja GERSTAECKER : Stettiner Entomologisehe Zeitung, 1869, pag. 340 — számos, szerteheverő vándor gránitkődarab (erratische Granitblöcke) fekszik, melyeket részint a házak építésénél alapúi, részint az útakra töltésül használnak fel. Ezeken a nőstény lehetőleg védett helyeket keres ki, melyeket aztán agyaggal és gombostűfejtől egész három köbmillimeternyi nagyságig terjedő gráuitdarabkák beillesztésével tölt ki, liogy a többnyire 50—-100 mm. hosszú építmény belsejében különböző számú sejteket (mintegy 3—8) készíthessen. Az utóbbiakat kék színű, leginkább az Ecliium vulgare (kigyószisz) virág porából' készült vastag, pépszerű anyaggal rakja meg és miután befedelezte, a nyilást gránitrészecskékkel oly módon tapasztja be, bogy a fészek felületén csaknem olyan kinézésű lesz, mint a milyen maga a gránitkő. A költősejtjeit készítő nősténynek mindenütt nyomában van a ritka Chrysis simplex Dhlb. fémdarázs, mely a még nyiló sejtekbe liatol s petéit azokba helyezi. Ez utóbbit ekként nevelés iitján könyű megszerezni, ha tavaszkor az Osmia caementaria sejtjeit helyéről leszakítjuk; de a mi gránitdarabhoz való erős tapadása miatt mindig némi nehézséggel van összekötve. April 21-én a sejtekben még álczák, de május 9-én már bábok voltak. Mind a kettő áttetsző, sojásalakú, törékeny, szarúnemű állományú sejtfallal van körülvéve; mely, lia méhbábot tartalmaz, fehéres, ha pedig Chrysis-bábok, akkor színes. Ha a körűivevő tok esetleg felnyílik, mind az Osmia-, mind a Chrysis-báb színes lesz, de lassanként mind a kettő elhal. A sértetlenül leszakított sejtekből ellenben mind a szállástadó, mind az élődi minden nehézség nélkül kél ki. A Chrysis tökéletesen színes állapotban legalább még 8—10napig marad a sejtben, s ezalatt kifejlődnek a szárnyai is; napfényes reggelen aztán annak a végét kúpalakjában átrágván, a nagy világba lép. — E megfigyeléssel sokban megegyező az én tapasztalásom is. Az 1876-ik év nyarán a szliácsi fürdőnél, az építésből fennmaradt kődarabokon alkalmam volt az Osmia caementaria-t nagyobb mennyiségben gyüjtlietni s egyszersmind fészeképítésének is szemtanúja lebetni, mely tökéletesen a GERSTAECKER által leírt módon ment végbe ; a Chrysis simplex-nek ellenben egyetlenegy példányát sem láttam. Szliácsról Korytniczára menve, az Osmia caementaria-val ismét találkoztam, csakhogy itt a méhek, kődarabok hiányában, a fenyőfából készült épület oldalgerendáiba rágtak ki rágóikkal kerekded s meglehetősen mély lyukakat. A kirágás a puha fában gyorsan ment, s az állat munkálkodásakor otyan forgácsok hullottak le a földre, mintha fúróval lettek volna azok készítve. Itt az állatok teliát a körülményekhez alkalmazkodtak s kődarabokat nem találva, a puha fában kerestek és találtak alkalmas helyet fészkeik számára. E helyen a Chrysis simplex-nek már számos példánya ólálkodott s a sejtek körűi s leste a méh-nősténynek hazulról való távozását, mint alkalmas pillanatot petéiknek az idegen sejtekbe csempészésére : úgyhogy pár nap alatt csak puszta kézzel 11 példányt foghattam. Az Osmia sejtjeit elkészítve, a nyilást kívülről a szájából bocsátott vakolatszerű anyaggal zárta el — ezt fecske módjára rakván egymásmellé,— mely aztán alig 24 óra lefolyása után már sziklakeménységűvé lett s homokszemekből és apró kövicsdarabokból látszott állóuak lenni.
