Herman Ottó szerk.: Természetrajzi Füzetek 1/1-4. (Budapest, 1877)

3. szám

166 9. A. PRINCEPS, EHRENBERG. 10. A. DIFFLUENS, EHRENBERG. 11. A. RADIOSA, EHRENBERG. 12. PODOSTOMA FILIGARUM, CLAPAREDE ET LACHMANN.

2

2 A tordai és szamosfalvi sós tavak ázalag-faunáját tárgyaló fennidézett értekezésemben különösen súlyt fektettem vizsgálataimnak azon eredményére, miszerint a sós tavaknak az édes vizekéhez képest gazdagnak épen nem mondható ázalag-faunája: 1. néhány új, édes és tengervízben eddigelé még nem talált alakkal bir; 2. a sós tavak ázalagainak egy része édes vízben eddigelé soha sem, hanem csupán tengervízben találtatott; 3. legnagyobb azon ázalagok száma, melyek édes és tengervízben egyaránt előfordulnak; 4. a sóstavak ázalagainak csupán mintegy lU része áll oly fajokból, inetyek tengervízben eddigelé még nem találtattak. Ezeknek előrebocsátása után lássuk, váljon a sóstavat lakó gyöklábúak az ázalagokéval megegyező viszonyban állanak-e az édes és tengervíz gyöklábú-faunájához ? Az elősorolt alakoknak csaknem fele, öt tizenkettő között, új; ezek közül kettő új nemet képvisel, melyeknek egyike az Orbulinella smaragdea, mint már kiemeltem, közel rokonságban áll a likacsos héjú tengeri Foraminiferákkal; a többi három ismert nemekbe sorozható; ezek közül ismét egy, a Plerophrys Helix, legközelebbi rokona a warnemündei tengeri Pleurophrys lageniformisnak, míg a többi kettőnek fajrokonai tudtommal eddigelé csupán édes vízben találtattak. A Ciliophrys infusionum végre, valamint az Amaebák s az ezekhez igen közel álló Podostoma flligerum egytől egyig közönséges édes vízi alakok. Kérdés azoban, hogy ez utóbbiak csakugyan kizárólag édesvíziek-e, vagy talán inkább oly alakok, melyek édes és tengervízben egyaránt élnek? Tekintetbe véve a szóban forgó gyöklábúak igen egyszerű szervezeti viszonyait s azon kétségbe vonhatlan tényállást, miszerint a különböző állatcsoportok legegyszerűbb alakjai épen a tengereket lakják, már a priori is hajlandó vagyok feltenni, hogy a Heliozoák legegyszerűbb képviselője, a Ciliophrys infusionum, valamint az édes vizekben, sőt öntelékekben s mint épen felemlítém, a benföldi sóstavak vizében is oly gyakori Amoebák a tengerekből sem hiányozhatnak. A mi különben ez utóbbiakat illeti, ezekre nézve, egyes búvároknak — habár rövid és hézagos — feljegyzései 2

2 Valamennyire nézve v. ö. EHRENBERG op. cit. DUJARDIN : Histoire naturelle des Infusoires. Paris. 1841. PERTY : Zur Kenntniss kleinster Lebensformen. Bern. 1852. FOCKE : Physiologische Studien. A. Wirbellose Thiere. II. Hft. Bremen. 1854. AUERBACH Über die Einzelligkeit der Amoeben. Zeitsclir. f. Wissenschaft. Zoologie. VII. Bd. 4 Hft. 1855. CLAPARÉDE et LACHMANN op. cit.