Herman Ottó szerk.: Természetrajzi Füzetek 1/1-4. (Budapest, 1877)

3. szám

150 BURMEISTER állítása szerint még a pókok sem mernek hozzá közeledni, ha esetleg hálójukba keveredik, hanem előbb nyugodtan bevárják, míg ott magától éhen eldöglik s csak azután nyúlnak hozzá. — Szőrös álczája rendesen annyira el van borítva porral és szeméttel, hogy szemetes kör­nyezetétől alig lehet megkülönböztetni. E szennyes álarcz alatt aztán ész­revétlenül közeledhetik zsákmányához és még sikeresebben folytathatja rabló életmódját. A koplalást különben, mint már De GEER említi és magam is tapasztaltam, hetekig, sőt tovább elbirja. Hazánkban nem ritka s tudomásom szerint eddig Budapest, Szeged, Hódmező-Vásárhely, Nagyvárad, Debreczen, Kolozsvár, Medgyes, Nagy­Szeben, Nagy-Csűr (Szeben vm.), továbbá Kozma (Zemplén vm.), Komjáti (Torna vm.) és Szepes-Igló házaiban észleltetett. PYGOLAMPIS GERM. Hemelytra areola discoidali areas ambas membranae tangente instructa (Fig. 3.). Coxae anticae breves. Femora antica inermia. 1. P. pallipes Fabr. — Fusca ; abdomine pedibusque testaceis, macu­lis parvis connexivi albidis. Long. 13—15 C imex pallipes Fabr. Spec. ins. II. p. 376. 230. (1781). Pygolampis denticulata Germ, in Ahrens Faun. ins. Eur. 88. 22. Pygolampis pallipes Barm. Handb. II. 1. p. 243. 1. (1855). Pygolampis bifurcata Fieb. Eur. Hem. p. 151. (1861). Földrészünkön meglehetősen el van terjedve, de azért mindenütt ritka. Nálunk is eddig csak Szilágy-Nagyfalu, Kolozsvár, Nagy-Csűr (Sze­ben vm.) és a horvát Josefsthal körűi verőfényes száraz helyeken egyen­ként találtatott. A magy. nemz. muzeum gyűjteményében levő magyar­országi példány pedig magából a múzeumkertből származik. ONCOCEPHALUS KLUG. Hemelytra areola discoidali areas ambas membranae tangente instructa, Coxae anticae breves. Femora antica subtus spinosa. 1. 0. squalidus Rossi. —Sordide fusco-testaceus; membrana conco­lore; femoribus posterioribus nigro-annulatis; articulis antennarum duo­bus basalibus longe setosis. Long. 13V2 Reduvius squalidus Rossi Faun. etr. II. p. 258. 1364. (1790). Oneocephalus squalidus Burm. Handb. II. 1. p. 242. 1. (1835); Fieb. Eur. Hem. p. 152. 1. (1861). Dél-Európában és Algírban tenyésző faj, melyből egy ismeretlen leihelyről való magyarországi példány a magy. nemz. muzeum gyűjtemé­nyében látható.

Next

/
Thumbnails
Contents