Herman Ottó szerk.: Természetrajzi Füzetek 1/1-4. (Budapest, 1877)
3. szám
148 HARPACTOR LAP. Hemelytra ante partem basalem areae interioris membranae areola quadrangnlari instructa. (Fig. 1.) Mesostetliium lateribus antice tuberculo vel plicula destitutum. Coxae anticae breves. 1 (2). Valamennyi láb egyszínű fekete. — H. niger H. Sch. 2 (1). A lábak fekete és piros tarkázattal. 3 (4). A corium fekete. — H. annulatus L. 4 (3). A corium vörös. — H. iracundus Poda. 1. H. niger H. Sch. — Niger, flavido-pilosus; hemelytris sordide albidis; macula parviuscula verticis maculisque connexivi flavo-testaceis. Long. 8 Harpactor niger H. Sch. Wanz. Ins. VII. p. 14. fig. 693. (1844); Fieb. Eur. Hem. p. 154. 6. (1861). Magyarország jellemző faja, melyet azonkívül újabban Garbiglietíi állítólag még Felsö-Olaszországban is felfedezett. Hazánkban csupán csak a budai kopár hegyeken, nevezetesen a Gellért- és Sashegyen, a Farkasvölgyben s a kincstári erdőben tenyészik. E helyiségeken áprilistól junius végéig nem igen ritka. Alczája február második felében észleltetett. 2. H. annulatus L. —Corio et femoribus intermediis nigris; femoribus anticis et posticis nigro rubroque variegatis. Long. 12—13 wj m. Cimex annulatus L. Syst. Nat. Ed. 10. I. p. 447. 49. (1758). Harpactor annulatus Burm. Handb. II. 1. p. 230. 2. (1835); Fieb. Eur. Hem. p. 154. 8. (1861). Az egész európai szárazföldön elterjedt faj, mely hazánkban sem ritka és májustól juliusig száraz helyeken kövek alatt és különféle növényeken él. Gyűjtetett Rokusz (Szepes vm.), Rozsnyó, Bürgezd (Szilág}^ vm.), Kolozsvár, Nagyvárad, Temesvár, Franzdorf (Krassó vm.), Pécs, Turony (Baranya vm.) és a horvát Josefsthal körül. Fuss Szebenmegyében Talmacselnél és Fogarasmegyében Kerczesóra üveggyár mellett fiatal fenyőhajtásokon találta. Az öreg KOY Buda vidékéről is említi. 3. H. iracundus Poda. — Corio rubro; femoribus omnibus nigro rubroque variegatis. Long. 14—16 n nl m. Cimex iracundus Poda Ins. Mus. Graec. p. 58. 17. (1761). Harpactor cruentus Burm. Handb. II. 1. p. 230. 1. (1835). Harpactor iracundus Fieb. Eur. Hem. p. 153. 2. (1861). Földrészünk közép és déli részein tenyészik, azonban leginkább a melegebb tájakon van elterjedve. így hazánkban is a gyakori fajokhoz tartozik és szárazabb helyeken, hol különféle virágokon, hol a talajt borító giz-gaz között vagy kövek alatt április végétől augusztusig található. Alczájára márczius második felében akadtam. Eddig ismert lelhelyei a következők: Buda, Kis-Szent-Miklós (Pest vm.), Pécs, Turony (Baranya
