Téli Esték, 1914 (18. évfolyam, 10-18. szám)
1914-01-11 / 11. szám
TÉLI ESTÉK 5 már igen kevés elég arra, hogy meg legyen a bélhurut. Felnőtteknek is kelemetlen, gyermekeknek és csecsemőknek pedig veszedelmes, halálos betegség. Az ilyen fertőzött tej okozhatja a tífuszt, a gü- mőkórt, sőt valószínűleg a vörheny terjesztésében is része van. Legalább is gyanakodnunk kell rá mindaddig, mig a vörheny fertőzés valódi útjait a tudomány felderíteni nem fogja. * * * Miért rossz a tavalyi liszt? Erre felel meg Kosutány Tamás dr., a vegyi állomás tudós igazgatója ezekben: A tavalyi túlnyomóan csapadékos és hűvös aratási időjárás nemcsak a búzára volt kedvezőtlen, de a panaszok után Ítélve, a rozsnak még inkább ártalmára volt. Az idei rozs lisztje jóval »gyengébb«, mint a rendes viszonyok közt aratott rozs: A kémiai intézet már hetek óta foglalkozik annak a megállapításával, miért panaszkodik a gazd- asszony, hogy nem kel jól meg a kenyere? Az eszközölt vizsgálatok eredménye a következő: A sütésnél mutatkozó bajoknak korántsem a molnár az oka hanem kizárólag az idei kedvezőtlen időjárásnak tulajdonítandó. Hogy a liszt az eltartásnál, kellő gondos raktározást feltételezve, megjavul-e? nem valószínű! legalkalmasabb és gyorsan alkalmazható eljárás, ha a kifogásolt roszlisztett 30—40 százalék barna búzaliszttel keverve sütjük kenyérnek. Elég jó eredmény várható azonban kellő gondos kezelés mellett búzaliszt nélkül is, ha következőképen járunk el: A gyenge és erőtlen roszlisztből úgy készíthetünk jó kenyeret, ha sok és idős kovászt használunk s a sütést óvatosan végezzük, nem tul- forró kemencében. (A bevetőnyilást nem kell nyi- togatni.) Célszerűnek mutatkozik a következő eljárás •’ este kezdjük a kovász készítését és pedig a feldolgozandó liszt felével, aztán éjjelre takarjuk el jó meleg helyen s másnap reggel a többi liszttel dagasztjuk be. Végül estefelé vesük a kellőképen ki- fütött kemencébe a kenyeret. Háziasszony. A lámpás. A jó gazdasszonynak sok haragja, vesződsége, bosszankodása van amiatt, hogy lámpása épen akkor tagadja meg a szolgálatot, amikor vendég áll a házhoz, vagy amikor nagyon kellene a világosság. Sok baja van azzal hogy, mindjárt-mindjárt eltörik a lámpa üveg. Aki a boltból vett lámpaüveget azonnal használatba akarja venni, annak bizony gyakran fog eltörni a lámpaüvegje. A jó gazdasszony igy jár el: Beteszi egy hidegvízzel telt edénybe a boltból hozott lámpaüveget, s ezután tűzre állítja, hogy a viz lassan felforrjon. Mikor felforrt, a lámpaüveget a vízben hagyja, mig csak ki nem hült. Ekkor megtörüli és úgy teszi a lámpára. Ez a kis fáradság arra jó, hogy ne kelljen mindig, unos-unlalan uj üveget venni. Hogy a lámpabél meg ne keményedjék, szappanos vízben vagy ecetben kifőzzük. Hogy a lámpát tisztára moshassuk, forró ha- muzsiroldatot öntünk belé s azzal erősen felrázzuk. Homályos lámpa üvegek tisztítására, melyeket sokszor olajfoltok disztelenitenek, legcélszerűbben hamuzsiroldatot használjuk. A zsíros foltok feloldása után az üveget leöblítjük s flanellruhával szárazra töröljük. Különben a lámpásodra is azt mondom én: »Megnézem a lámpásodat és meg mondom milyen gazdaasszony vagy.« A kormos lámpaüveg büdös, tisztátalan lámpás a gazdasszony szégyene. Használjunk jól égő petróleumot. Ez nem kor- mositja az üveget, nem rontja a szoba levegőjét sem az ember egészségét A lámparostélyt ócska fogkefével tisztítsuk, a fémrészeket sidollal dörzsöljük, a lámpaüveget tisztarongygyal tükörsimára töröljük. Az ilyen lámpa a szemünket se rontja. Csak azért. Tanító: Milyen állat a liba ? Schwarcz Dolfi: O libo hasznos állat. Tanító: Miért? Schwarcz Dolfi: Mert űtüle kopunk o libomájt! Egészség*. A falánkság és egészség. Ideje lesz felvilágosítani a magyar népet rövid- életüségének, sok testi és lelki szenvedéseinek okairól. Az emberi testet és lelket érő tömérdek betegségnek a test tultáplálása az oka. Az észszerűden az elsietett étkezés, továbbá nem tökéletes rágás folytán a szervezetbe jutott ételek — főleg a sok hús és tojásféle tápszer — valósággal megmérgezi az ember szervezetét. Mert a nyállal kellően el nem keverődött, tehát az emésztésre tökéletesen elő nem készített ételek nagyrészben megemésztetlenül hevernek a gyomor- és bélrendszerben. Ott rothadásra, erjedésre vezetnek. E folyamat termékei, mint mérgek szívódnak fel a vérbe, ahol keringve eljutnak a test legkisebb részeibe is. Ilyen módon hozza létre a finom szervek: vese, máj, gyomor, bél, szív és véredények lassú, de időelőtti elkopását, tönkrejutá- sát, amelyekből az anyagcsere és emésztési bajok (elhízás, gyomor-, bélbajok, cukorbaj, csuz, köszvény, véredényelmeszedés, ideggyengeség, búskomorság stb.) egész tömege fejlődik ki. A szervezel a gyomorba és belekbe nem alkalmas módon jutott tápszerek feldolgozásával valósággal agyondolgozza önmagát, időelőtt kimerül. Innen van az emberek rövidéletüsége. Túlontúl többet eszünk, mint ameny- nyire a testnek szüksége van arra, hogy épségben működhessen. Ez a táplálkozási többlet, amit a szervezetnek a mai étkezési rendszer mellett hordozni kell, juttatja az embert a mérhetetlenül sok szenvedéshez és a korai sírba. Horace Fletcher nagyhírű angol természettudós kitartó, lankadatlan fáradozással csaknem két évtizedig küzdve az emberi közönyösség ellen, végre eltudta hitetni, be tudta bizonyítani kétségbevonhatatlan tudományos kísérletekkel, hogy a sok, a célszerűtlen és elhamarkodott táplálkozás minden testi bajunknak a főforrása. * És itt jó lesz egy kicsit megállani egy pár szóra. A gyermekeknek, öregeknek is sokszor boszan- kodva, mosolyogva mondogatjuk, hogy: — Milyen falánk!
