Téli Esték, 1913 (16. évfolyam, 10-17. szám, 17. évfolyam, 1-9. szám)
1913-12-21 / 8-9. szám
TÉLI ESTÉK o A megértés felé! nálhat maga-magának lelkiismeretet. Hogy ki ki a maga fórumán lehel csak felelős. Ki-ki maga szabja meg mi a becsület, tisztesség; mi a tied és mi az enyém... oly zűrzavart, felfordulást hozott a mi erkölcsi és gazdasági világunkba, hogy valóban csuda, ha még igy is vagyunk. És ha ez a zür-zavar igy marad; ha észbe nem kapunk és lelkünk egyensúlyát vissza nem szerezzük, hiába való minden erőlködés; minden törtetés és a jobb időkbe, a javulásokba vetett reménység. Vissza kell szerezni az élet legnagyobb értékét: a lelki egyensúlyt. Azt a benső lelki harmóniát, a melyet a keresztény életrendszer, világfelfogás ad a társadalomnak. A mely megérteti az emberrel, hogy dolgozni, előre haladni csak a lelki békesség utján lehel. Hogy nem a spekuláció esélyei, hanem a munka, a becsületes utón szerzett munka gyümölcseinek magasabb felfogása és megbecsülése teremtik meg az igazi műveltséget, a békés, öszhangzatos társadalmi, szociális életet. A karácsony mindig ennek a nagy, ennek az összhangzó, ennek a kibékítő eszmének volt az ünnepe. Most megtestesítőjének, érvényesülésének, régen várt gyakorlatának kell hogy igazi ünnepe legyen. A mi magyar társadalmi életünk óhajtja, sőt sóvárogja a békét. Ezt az általános vágyat kell értékesíteni, megragadni. Segít minket ebben a karácsony szelleme, a békesség ünnepében rejlő hit, a mely mindig akkor érkezett meg a magyar nép számára, mikor már minden és mindenki elhagyta. Családi szikrák. A 10 éves gyermek azt hiszi, hogy apja sokat tud. A 15 éves kamasz abban a meggyőződésben van, hogy legalább annyit tud, mint az atyja. A 20 éves legény-ifjú legalább is kétszer olyan okosnak tartja magat, mint a? apja. A 30 éves tanakodik magában, vájjon tanácsot kerhet-e apjától? A 40 éves elismeri, hogy apja talán mégis többet tud, mint ö. Az 50 éves férfiú keresi apja tanácsát, és a 60 éves, ha apja ugyanis-mar meghalt, meg van győződve, hogy apjánál nem volt okosabb ember a világon. * Egy nagyvárosi kisasszony semmit sem tudott a falusi életről. Férjhez megy egy falusi emberhez. Legelőször is azt kéri férjétől, hogy olyan tehenet vegyen szamára, mely jó, hamisítatlan tejet adjon. A férj teljesíti a kívánságát. — Meg vagy most már elégedve? kérdezi a férj a reggelinél. — Meg. Csak még egy olyan kis tehenet vegyél, mely jó, nagyon jó vajat adjon. Egy hajnalsugár jelent meg a magyar társadalom egén. Mi, akik a társadalmi békében s különösen a valláserkölcs diadaláért küzdő egyházak együttműködésében látjuk a szociális kérdés megoldását, örömmel üdvözöljük ezt a még halvány,, de sokat jelentő sugarat. Gróf Zichy János a katho- likus nagygyűlés elnöki székéből barátságos meghívással felel Darányi Ignác ref. főgondnoknok a dunamelléki egyház gyűlésén elmondott beszédére s a két beszéd kedvező visszhangra talál a a protestantizmus egyik előkelő lapjában, melynek egyik utóbbi számában olvassuk a következő levelet: »A mi egyházunk tagjainak és papjainak szeme még mindig nem nyílt meg s nem látják a napisajtó egy részében megindult s egy célra: a templomok, az egyházak, a keresztyén vallás ledöntésére irányuló nyílt és mégis alattomos harcot ... És ez a tábor igen jól dolgozik, mert egyetlen törekvése, hogy a keresztyén felekezetek közé konkolyt hintsen s felfújja az apróságokat is, hogy a másik vallásfelekezetben gyülöltséget idézzen elő. Ezekkel a praktikákkal, célzatos hirt hozásokkal régen tisztában kellene lennie minden reformátusnak, de kényelmesebb dikciózni a másik felekezet ellen s könnyebb rémlátásokkal terjeszteni a bizalmatlanságokat a keresztyén felekezetek között, mint építő munkát végezni. »Meg lehetünk győződve arról, hogy amint fáj az ellenünk törő érdekcsoportnak az, hogy a szövetkezetek prosperálnak és a mostani gazdasági nehézségek között is megállták helyüket, sőt nemzeti és szociális missziót teljesítenek, éppen úgy fáj az is, ha a keresztyén társadalom erősödik s ha azáltal még jobban erősödnék, hogy a keresztyén felekezetek meg is értenék egymást. Ne Genf, Wittenberg és Róma álljon egymással szemben, hanem a keresztyén világnézetért küzdjünk a pogányságra, erkölcsi sülyedésre, materializmusra, vallási nihilizmusra törekvő világnézettel szemben,. Értsük meg végre, hogy csak a keresztény világnézet az, amely megtartja a nemzeteket és minden ellenségünk, ami ezt a világnézetet döngeti, viszont mindenki testvér, aki ennek a világnézetnek a fenntartásáért és emelkedéséért velünk küzd. Kezdünk rabjaivá lenni a materialista, egoista, elnemzetlenitő világnézetnek s az Adyak, Jászy Oszkárok, Weltner Jakabok világnézete korhasztja a nemes ideálokat. A Nyugat, a Világ, a Huszadik Század, a Szabadgondolat a monizmus, theozófia, spiritizmus, a gali- leista frakciók egyöntetűen törnek az evangéliumi világnézet ellen s a magyar keresztyén ifjúság, megmetélyezve az elhintett konkolytól, maga sem tudja már, mi hát az idealizmus, a tisztaság, az erkölcs, a nemesség, a hazafiasság, mert mindenütt ennek feleslegessége, a ledér és léha világfelfogás állittatik elébe követendő példának. Igen, a keresztyén felekezetek egyöntetű, egymást megértő és méltányló társadalmi munkájára van szükség, hogy a destruktiv szellem úrrá ne legyen.« Sokan gondolkoznak igy, de kevesen merik kimondani gondolatukat, mely azonban előbb-utóbb közvéleménnyé válik a protestáns és katholikus körökben egyaránt. Ezt az irányt pedig erősíteni kell!
