Téli Esték, 1913 (16. évfolyam, 10-17. szám, 17. évfolyam, 1-9. szám)

1913-12-14 / 7. szám

6

TÉLI ESTÉK

Gyűlések.

— Pillanatnyi felvétel az ország egyesületi életéről. —

Az egyesületi élet pillanatnyi felvételének lehet nevezni azt a képet, melyet egy vasárnap egyesületi gyűlésének csak megközelítő sorozata nyújt.

A népszövetség gyűlése Eperjesen. A kath. Nép- szövetség Eperjesen hatalmas gyűlést tartott. Megmozdult úgyszólván az egész vidék, mely Eperjest körülveszi. Magyarország északkeleti népének nagy tábora gyűlt össze, hogy a Népszövetség erejét, nemzeti kullurmunkáját megmutassa és táplálékozzék belőle. Tizenötezer ember nemcsak amolyan összetoborozott tömeg. Ahhoz nagy egyező lélek kell, hogy az ilyen öntudatos megnyilatkozás legyen. A hatalmas gyűlésen beszéltek: a kassai püspök, Fischer Colbríe Ágost, Haller István orsz. gyűlési képviselő, Takács Menyhért jászói prépost, Cxedeon Aladár és mások.

A gazdák gyűlése Budapesten. Erről a gyűlésről a gazda rovat számol be.

Az Erdélyi szövetség megalakulása. Az Erdélyi Közművelődési Egyesültei párhuzamosan megalakult az Erdélyi Szövetség. Ennek az egyesületnek törekvése, hogy megmentse az erdélyi magyarságot. Ki ne üdvözölne lélekkel, reménnyel minden törekvést, amely a magyarság, a nemzet anyagi és erkölcsi erősítését veszi munkába. Mi is üdvözöljük az erdélyi mozgalmat, innen az északkeletről, hova átfuj az erdélyi bércek szellője és veszedelme is. De tartunk tőle, hogy a már tiszteletteljes múltú Közművelődési Egyesület sínyli meg . . . vagy tartunk attól, a mit vezető cikkünkben általában az egyesületek működéséről Írunk .. .

A Nöegyesiiletek Orsz. Szövetségének gyűlése Szombathelyen volt. A vidéki nőegyesületek szép számú küldöttsége vett részt e gyűlésen. Apponyi Albertné megnyitójában igen praktikus és meglátó megjegyzéseket tett a szeretet (karitativ) egyesületek munkássága közt levő ellentétekről. Kiemelte a betegápoló munka nagy jelentőségét. Mikes püspök szintén nagyhatású beszédet mondott. A nőegyesületek munkásságának tartalmáról, irányáról és újabb szociális tartalmának bővítéséről a miket újságnak sokszor irt.

Gyűléseket tartottak még: A munkanélküliség Elleni Küzdelem Magyarországi Egyesületé ; Az aradi Autonom Kath. Kör; A Kath. Legényegyesületek Kolping születésének 100. évfordulóján. Megtörtént a Tüdőbeteg-szanatórium megnyitása Székesfehérváron. Ez a Dunántúl legnagyobb tüdőbeteg-szanatóriuma. Zsinat. A magyarhoni ágostai hitvallású evangélikus keresztény egyetemes Egyház megnyitotta a zsinatot, melyen szintén több művelődési egyesületekről lesz szó. A szatmári E. M. Irodalmi Kör megnyitotta és folytatja adventi szabadelőadásait. A város szine-java kiséri nagy érdeklődésével. És igy megy ez hétről-hétre, napról-napra. Hát csak dolgozzunk és pihenés nélkül munkálkodjunk.

A familia.

— Nagyságos asszonyom, mint erekből a bizonyítványokból kitetszik ... mi voltaképen rokonok volnánk. Jelenleg nagy ínségben vagyok . . .

— Az én famíliámban nincsenek Ínségesek.

— Pedig én tényleg az vagyok.

— Akkor hogy merészel az ón famíliámmal rokonságban lenni?!

A törvény előtt.

Biró: Ön bizonyosan, tudni fogja, hogy miért áll a törvényszék előtt.

Vádlott: Itt kopaszodjam, meg tekintetes törvényszék, ha csak fogalmam is van róla.

Mi újság*?

— Hol tölti a király a karácsonyt ? Ősz

királyunk a karácsonyi ünnepet a Schönbrunni kastélyban tölti Ferencz Szalvator királyi herceg és Családja környezetében. Tehát leánya és unokái közt.

— A jeles költő,

Rudnyánszky Gyula meghalt. A h iIái végre is megszabadított a század első tizedének kétségtelenül lcgtc- ségesebb magyar költőjét a szenvedésektől. Életéről, sorsáról, nagy és sokszoros küzdelmeiről a múltkor irtunk. Most bekövetkezett halálát kell hírül adnunk. December 8-án lehelte ki lelkét a világtalan és elméjében elborult költő. Akkor egy-egy pillanatra tudatában volt, mi sors érte. Családjáról tudakozódott. Verseket diktált, melyek zavarosak. De egyben mégis fellobogott a lángé« búcsúzó fénye. Gyönyörű eszmék, gondolatok ragyognak ki belőle. Ez volt hattyú éneke, mely e földön, lelkének utolsó világosságában fogamzott meg. A nagy költö halálán az ország, a nemzet részvétben osztozik. Az ö. v. f. n.

— Kérjük előfizetőinket, kegyeskedjenek megrendeléseiket már most megtenni az 1914. évre. A »Magyar Földművelőd előfizetői már karácsony előtt kegyeskedjenek beküldeni előfizetésüket, hogy cím szalagjukat, idején rendbe hozzuk. Igen sokan még most is hátralékban vannak, líell-e mondanunk, hogy ezek a hátralékok nekünk igen nagy gondot okoznak és megkárosítanak. Nem minket, de a lapot. Amely a közjónak, a népnek szolgál.

— Szövetkezeti házavató ünnep. Jelentős ünnepe volt vasárnap a magyar gazdatársadalomnak. A gazdák által alkotott egyik legrégibb szövetkezeti intézmény, a Gazdák Biztositó Szövetkezete céljainak megfelelő uj, minden tekintetben modern székházat épített, amelynek zárókövét minap helyezte el báró Ghillány Imre földmivelés- ügyi miniszter. A zárókőletélelre elküldte képviselőjét csaknem minden gazdatársadalmi szervezet. Az iinuepéh't gróf Zselénski Róbert nyitotta meg. Báró Ghillány Imre földmi- vélésügyi miniszter örömének adott kifejezést, hogy a gaz- datársadalora összetartása ily szép eredményeket hozott létre. Az ünnepség második része a székház előcsarnokában zajlott le, hol befalazták a zárókóletételi okmányt. Az első kalapácsütést báró Ghillány Imre földmivelésügyi miniszter tette és utána Darányi Ignác, gróf Zselénsky Róbert.

— Országos baromfikiállitás Budapesten. Baromfitenyésztők Országos Egyesülete által a városligeti Iparcsarnokbau rendezett országos baromfi-, házinyul- és galambkiállítást hétfőn este zárták be. A kiállítást a közönség igen szépen látogatta s szép eredménnyel végződött a kiállítással kapcsolatos vásár is, ■ melyen több ezer korona értékű tenyészbaromfi cserélt gazdát.

— Szocialisták a pártvezetök ellen. A

»Gdsz.c irja : Bomlik és lazul az a nagy fegyelem, amely a magyarországi szociáldemokraták erőssége volt eddig. Erre mutat az is, hogy a munkásság egy nagy része a vezetők ellen foglal állást a mostani gazdasági válság idején. Nyíltan kimondják, hogy csalódtak a vezetőkben, mert megesett, hogy a munkáspénztárak több esetben visszautasítottak állítólag jogosult igényeket. Hibáztatják azt az elvet, hogy a munkabéreket csökkenteni semmiesetre sem szabad s a pártvezetőség, illetve a szakszervezet inkább munkátlan- ságra kényszerűi a munkást, tétlenségre a munkaadót, semmint megengedné, hogy a munkás kisebb bérért vállaljon munkát. A munkátalanok körében egyre hangosabbá válik a követelés, hogy a szakszervezetek, amelyek sztrájkok idején segítségben részesítik az elvtársakat, ugyanebből az alapból támogassák a munkanélkülieket is, a kiknek fillérei-