Téli Esték, 1913 (16. évfolyam, 10-17. szám, 17. évfolyam, 1-9. szám)
1913-12-14 / 7. szám
4 TELI ESTÉK Gazdák világfa. Gazdák gyűlése. A gazda-világ, a gazda-társadalom napjai voltak azok a napok, melyek közt az Országos Magyar Gazdasági Egyesület is megtartotta évi közgyűlését. Találkozott e napokon, e gyűlésen a gazdavilág vezetősége. A gazdamozgalmak neves és munkás férfiai. A földmivelés-ügyi miniszter is a gazdák közt volt, Bartóky államtitkár és más jeles vezető férfiak. Ha valamikor, úgy most érezhették a gazda társadalom képviselői, hogy szükségük van a találkozásra. Lelkűk vágyódása izzott úgyszólván, hogy együtt lehessenek a megpróbáltatások nagy, nehéz, szomorú idejében. Erős és kitartó küzdelmet folytatnak ezek a munkások, hogy beláttassák a nemzettel, az ország kormányzatával és azokkal is, a kik a földmivelő nemzet, a földből táplálkozó ország helyzetét csak a maguk szemüvegén és kalandos álmok révén akarják látni, hogy maguk beláttassák, mit kivan, követel ennek a mi hazánknak egész múltja, geográfiái fekvése, fejlődésének útja és mai helyzete? Hogy beláttassák, nem valamely osztályérdek, nem a gazdák privilégiuma, külön társadalma kívánja ezt a küzdelmet, ezt az őrködést, ezt a nemzet lelkiismeretét eladni nem hagyó agitálást. Hanem a nemzet jól felfogott jelen érdeke. Jövője. És kívánja főleg éppen az a törekvés, mely itt e hazában a földmivelés, a gazdasági alapok nélkül akarna építeni. Az ipart és kereskedelmet értjük. Melynek megteremtése a gazdasági alapok, a nemzet jól müveit földje, népe és gazdasági ereje nélkül torony építés — felülről. Láttuk és érezzük ezt az igazságot a mostani gazdasági és pénzügyi válságban. Ha a mi gazda-világunkat nem rázza meg a piac, a spekuláció lelketlensége, ha a mi gazdaságunk jobban, erősebben fel van vértezve és ha hozzá csak valamivel jobb termésünk van: a hullámok és ostromok nem bírnak velünk. Az a csudálatos, hogy ezt maga az ipar és kereskedelmi világ uton-utfélen elismeri ám És ave- zetők, az irányítók még most sem szüntették be az ő ellenséges, csipkedő és feltékenykedő irányításukat a gazda-társadalom ellen. Sőt egyenesen megnehezítik a kormányzatnak helyzetét, megbénítják tisztán látó meggyőződésük érvényesítését. Mindezen nehéz viszonyok, küzdelmeknek közepette . . . egyszerre csak érzi a gazda-világ, hogy Károlyi Sándor gróf szelleme feljár. Itt van. Itt lebeg felettünk. Itt él nemzetében. A mostani gazda-napok, gyűlések alatt meg éppen idéztük őt. A Károlyi Sándor gróf emlékösszejövetelén Bernáth István idézte őt. Melegen, szépen, de nem éppen kedvük szerint. Mi is ismertük ám jól ezt a nagy, ezt a hatalmas embert. Ismertük életében. És most még jobban értjük őt — halála után. Mert az események, melyek a nagy szellemek távozása és vissza-vissza térése alatt és közben történnek : ezek mondják meg igazán, ki volt ő? És ki ő ma is. Nem kell őt védelmezni. Nem kell őt üstökénél fogva ebbe vagy abba a társadalomba állítani. Károlyi Sándor gróf a nemzeté, az egész magyar nemzeté volt. Mert gr. Károlyi Sándor a nemzetet, a nemzetet tevő magyar népet szerette lelkének forró hevületével, faj szeretetének izzó pará- zsával. Hát lehet-e azt osztály érdekkel vádolni, a ki a nemzet egészét, a népet mentette meg és vágta útját annak a pusztulásnak, mely a magyar nemzet gyökerét kezdette ki. A falut. A népet. A nemzet életét. Osztályérdekkel vádolható-e a német Bismarck, a ki figyelmeztette nemzetét, hogy vigyázzatok. Mindent lehet pótolni, de a paraszt-osztályt, a földmi- ves népet többé soha sem pótolhatjátok. Se pénzzel, se kultúrával. Bedig a nép, a nemzet gyökere. És nem tudom, vájjon Bismarck akkor volt-e nagyobb, mikor a német egységet megteremtette, vagy akkor volt az igazi német, mikor a német népet igy értékelte. Károlyi Sándor gróf prófétai szeme nem az osztályt látta, de látta a nemzetet. Széchenyi látásának folytatása volt az ő látása És cselekvése is az volt. Mert a szövetkezetek atyja most, ebben a válságos időben lelt igazán atyjává ennek az árva népnek. Mint Mailáth József gróf kifejezte a perbenyiki gyűlésen: azok a kis apró csónakok, a szövetkezetek történeti szolgálatot tettek a viharzó, a rettenetesen pusztító orkános gazdasági tengerünkön. Ha ezek az apró csónakok nincsenek — a mi népünk java, szine — roncs. Az atya . .. halála után is atya marad e népnek. M. KÁROLYI SÁNDOR gróf a magyar szövetkezetek atyja Rózsaolajtermelés Magyarországon. A kolozsvári állami gyógynövénytetep a szófiai osztrák-magyar konzulátustól a mnlt év tavaszán ötven tő bulgáriai olajrózsát kapott, melyet tovább gondozott, ezenkívül Farkas Zsigmond hangácsi kath. plébános 8 tő régi centifoliát adott a telepnek. A rózsatelepen tizenkétféle rózsafajta van képviselve és valamennyivel olajnyerési kísérletek történtek. Az olajrózsákkal eddig végzett kísérletek eléggé biztatók s azért a telep vezetősége a rózsaolajtermelést nagyobb mértékben kiterjesztendőnek véli, mert ezzel itthon volna előállitható olyan cikk, a melyben a szükségletet csakis külföldi behozatallal lehetett kielégíteni. Ha Németország, Franciaország és Oroszország tud magának hazai termésű rózsavizet és rózsaolajat termelni, nálunk, akik közelebb vagyunk a rózsák termelési helyéhez, a Balkánhoz, ez a termelés nálunk is bizonyára lehető. Ha csak a rózsavíz előállítása biztosíttatnék a fogyasztásnak, ez is nyereség volna az országnak. Kétszéresen fontos ez a körülmény ma, mikor a Balkánháboru a hires Drinápoly-vidéki rózsatenyésztők nagy részét elpusztította, a rózsaolajat termelő vidékeket feldúlta és amikor a rózsaolajtermeléssel foglalkozók nagy része a csatamezőn elvérzett. A nemzetközi piacz ezt bizonyára meg fogja érezni és ezért látszik jelentékenynek a kolozsvári telep munkássága, amely bizonyára rá fogja a termelők figyelmét irányítani
