Téli Esték, 1913 (16. évfolyam, 10-17. szám, 17. évfolyam, 1-9. szám)

1913-12-07 / 6. szám

TÉLI ESTÉK

7

ritka természeti különlegesség, melynek szemtanúi lehetnek, kik a Helfer szállodatulajdonos sertéshizlaló telepe mellett elhaladnak. Egy almafa most,december havában telve van dió nagyságú, s annál is valamivel nagyobb almákkal, melyeken a dér vagy fagy sem tett semmi kárt.

— Hogyan bánnak falun a levelekkel? Debrecenből Írják, hogy a szomszédos Hajdusámson községben érdekes fölfedezést tett a minap Kovács Sándor postakocsis. Kovács a postaépület padlásán keresett egy vas, kályhát s a mint az egyik sarokban kutatott, észrevette- hogy a padlás tömve vau fölbontott levelekkel és ujságcso- mókkal. Az esetről Kovács jelentést lett özvegy Soós Jó- zsefné postamesternőnek, aki viszont jelentette a dolgot a nagyváradi postaigazgatóságnak. A padláson két zsák levelet szedtek Össze, amelyeket hajdusámsoni lakosok címére vidéken és Debrecenben adtak föl. A levelek föl voltak bontva. A debreceni ügyészség megindította a vizsgálatot A csendőrség eddig megállapította azt, hogy a levelekkel már évek óta visszaélés történik. A tettesek pénzt reméltek a padlásra hordott levelekben s ezért bontották fel. Egyikmásikban, amely Amerikából jött', találtak is papirdolláro- kat a tolvajok, mert a borítékban maradt levélben hivatkozás történik arra, hogy a feladó pénzt is mellékel. A csendőrség a posta személyzete körében kutat a tolvajok után. (Előbb is rá lehetett volna erre jönni. Szerk.)

— Szabómester mint tanító. Érdekes levél érkezett a szegedi polgármesteri hivatalba, A levelet Varga Ágoston, budapesti, 50 éves szabómester irta, aki az üresedésben levő szegedi tanítóságra pályázik. Szegeden ugyanis nem akadt pályázó a tanyai tanítói állásra és a fővárosi lapok is megírták, hogy emiatt be kellett zárni a tanyai iskolákat. Ez indította a szabómestert arra, hogy szolgálatait Szeged városának felajánlja, mert —mint levelében mondja, — csak 6 elemi osztályt végzett ugyan, de önképzettsége és az életben szerzett tapasztalatok révén olyan kvalifikáció fejlődött ki benne, hogy képesnek érzi magát az elemista gyermekek oktatására, sőt a hittudományok tanitására is vállalkozik.

— Öreg ember nem vén ember. Sátoraljaújhelyből Írják: Pazdics községben szenzációs eset történt. Hrubi Mihály 85 éves, vagyonos gazdaember egy évvel ezelőtt özvegységre jutott. Bánatában elhanyagolta gazdaságát és viselkedése azt a benyomást keltette, hogy az aggastyán életunt lett. Egyszerre nagy változás állott be nála. Az életuntnak látszó aggastyán néhány hét óta vidám és derűit lett. A falu lakói találgatni kezdték ennek okát, mig végre most rájöttek erre egy hivatalos közleményből, mely szerint a 85 éves Hrubi Mihály e hó 28-án esküszik örök hűséget Hrea Annának, egy 18 éves fiatal leánynak.

— Halálos lakodalom. Vasvárról írják: Minap ment férjhez Vaspöri Ferenc gazda Judit leánya. A lakodalom hetedhét országra szóló volt. Sok elfogyott a borból, sörből, pálinkából, a cigánynak megmeredt az ujja a nagy heg'edüjátékban. A legények hajnalig járták a táncot és az egész környék hangos volt a rikkantástól. Hogy teljes legyen a mulatság, egy tizenhét esztendős suhanc egy hatalmas mordályt is belesütögetett a levegőbe. A legény jól célzott, de egy bolond golyó eltévedt és halálosan megsebesített egy tizenhárom esztendős fiút.

— Nyolc kis koporsó. Berlinből Írják : Megrendítő családi tragédia történt Paderborn városában, ahol egy Welzen nevű házaspárnak mind a nyolc gyermeke meghalt vörhenyben. Vasárnap egy hele temették el három gyermeküket, akik egy napon haltak meg, hétfőn pedig a negyediket. A rákövetkező napon megbetegedett a többi négy gyermek is és harmadnapra ezek is meghaltak, úgy hogy a szerencsétlen szülök egy hét alatt összes gyermekeiket, akik közül a legidősebb 13 és fél éves a legfiatalabb l' és fél éves volt elvesztették.

— Rövid hírek. Pécsett hét milliós bankbukás

tartja izgalomban a lakosságot. Az Ullmann M. Károly bankcég összeomlott. Sok betevő siratja utolsó vagyonát. A bankár ur kereket oldott. — Gróf Károlyi László hitbizomá- nyának egy részét megegyezés folytán kihasítják az Országos telepítési alap részére, a melyet kis gazdáknak parcelláznak méltányos szerződés utján. — Wallon Gyula szatmári orvosnak 25 évi működését szépen ünnepelték. A népszerű orvos a város szegényeinek nagy jótevője. — A raáramaros- megyei Visó községben gyanús koleraeset történt. — Szabad- teán a községi mészárszékkel letörték a mészárosokat.

V asárnap.

* __

A „

munkanélküli“.

Irta: Bodnár Gáspár.

Gyönyörű októberi nap volt. Olyan késői csalfa nap. Amilyen a hűtlen asszony szerelme. Aki későn, hervadás táján akarja pótolni hűségét, szive tüzét. Édes mosolyait. Becézgető kedveskedéseit. Meleg öleléseit.

Vén asszonyok nyara volt igazán. Természet ő nagyságának még egyszer fellobbant lelke mosolygott végig a hervadó virágok, a leveleit hullató fák fölött.

De a kopaszodó fák, de a hervadó virágok már nem hisznek ennek az ölelésnek. Érezték hajnalhasadásra, esti szürkületre csalfaságát. Hideg, hervasztó lehelletét.

— Most már mosolyoghatsz. Szerethetsz. Ölelhetsz . . . Késő. Jön a dér, jön a szél. Egy fagyos lehellete a közelgő Tél anyókának — ajtót nyit neked.

így hullámoztak lelkemben a gondolatok, mikor az utczán pillanat alatt elibem áll egy hatalmas termetű ember. Veres, kicsattanó arcza szinte lángol. Lehellete úgy üti meg egyszerre egész valómat, mintha egy bodegából kiömlő alkoholos áram öm- lene reám. És nyomban hallom rezes hangját:

— Munkanélküli vagyok.

Nem lepett meg a kijelentése. Annyiszor hallottam, olvastam már ezt a szót mostanában, hogy szinte megszoktam .. .

— Pedig egészséges, munkabíró ember, amint látom.

— No, nem mondhatnám. A munka megölt. Megőrölt.

— Amunka? kérdéztemjelentőshangsulyozással.

— Mikor még volt!

— És most egyáltalán nincs?

— Nincs, uram! De nincs ám! Hiszen az újságok is Írják.

— Oh az újságoktól még sok, sok munka — akadhat.

— Hanem hát, nem az a baj, uram ...

— Hát mi?

— Éhes vagyok, kegyetlen éhes.

— Szerzek magának munkát.

— Munkát... munkát! De éhes vagyok, hallja uram. Éhes vagyok.

— Inkább talán szomjas ... szóltam nyomatékos hangon, derűsen. Amely hangban, nem mondom, volt szándékosság arra, hogy észrevétessem, mit akar ő voltakép tőlem.

— Adjon az ur pár hatost. Hadd lakjam jól.

— Most... ebben az állapotában pénzt nem adok, jó ember.

— De fog adni. Én ismerem az urat. Jó szive van. Tudom. Érzem. Engem nem fog elhagyni néhány hatos nélkül. Hiszen éhen pusztulok el.

Ebben a pillanatban egy gondolat villant keresztül agyamon. Vannak pillanatok, mikor az ember hihetetlen gyorsan készen van elhatározásával, így történt velem is. A szemem egy közeli mészárszéken akad meg. Nyomban tettre váltom gondolatomat.

— Jöjjön velem, — súgtam mintegy az én munkanélkülimnek, hogy ne hallhassa senki sem. Jöjjön velem észrevétlenül, csendesen abba a mészárszékbe. Ott módját ejtem-, hogy jól lakjék.

Az én munkanélkülim összerezzent. Meg volt lepetve. Nagy. veres, húsos keze fejével dörzsölt egyet vérben úszó szemein, aztán keservesen rám mereszté bamba tekintetét:

— Nekem pénzre van- szükségem.

— Pénzt pedig nem adok most.

— Nem ad?

— Nem ám!