Téli Esték, 1913 (16. évfolyam, 10-17. szám, 17. évfolyam, 1-9. szám)

1913-12-07 / 6. szám

4 TELI ESTÉK Ismeretek-tára. A karácsonyfa. Közeledik a karácsony. A családokban már beszélnek, suttognak arról, hogy honnan vegyenek karácsonyfát. A városiak egyszer csak veszik észre, hogy a fenyő ágakat, kisebb nagyobb fákat árulják a piacon. A többi fák mind lehullatják már zöld leveleiket. Kopaszon állanak. De a fenyő örök zöld. Télen nyáron egyforma. A jó Isten tehát a fenyőt igazán karácsonyfának teremtette, hogy örök zöld levelei­vel örömöt, ünnepet vigyen a családokba. Azt mondják erre a pápaszemes történetírók, hiszen a karácsonyfa pogány eredetű. Mikor a mai karácsonyfa — mondjuk szokások nyomaira akadtak, szent estének, karácsonynak hire-hamva sem volt. Jó, jó, megálljunk csak! Mindennek meg van a maga fejlődése, történeti magyarázata. * A germánokról, a mai németek őseiről feljegyezték, hogy évez­redek előtt a mi kará­csonyunk táján száraz erdei tuskókat gyújtot­tak meg. És annak láng­jainál imádkoztak az ő hatalmas istenükhöz — Yotánhoz. Ez a tüzimádó szokás pogány szokás volt. Mikor a népek bál­ványokat imádtak. Ami arra mutat,hogy a lelkekben mindig élt a hit. A vallásos érzés és gondolat. De mert elté­vedtek a helyes útról, az igaz Isten ismereté­től, helytelenül tisztelték és imádták is az Istent. Ám inkább csináltak maguknak Istent... inkább barmokat imádtak, de lelkűk, életük vallás nélkül nem tudott lenni. Ez a jelenség nem a vallás, a hit ellen szól, mint azt sokan felhántorgatni szokták. Éppen mel­lette. A tudománynak is voltak ám ilyen tévedései, mint az értelemnek általán. Hát azért vessük el és kicsinyeljük azt a tudományt, mely ma már a helyes ösvényen világossága az emberi értelemnek. És azt mondjuk, hogy a tévedés az ő alapja. Abban a tévedésben már benne szunnyadt a helyes ut, a helyes eszme. így van a pogány szokásokkal, isteni tisztele­tekkel is. Azokban benne volt a sóvárgás .. az igaz, valódi hit és Isten ismerete után. A megváltó szü­letése után való vágy. Amint a történeti fejlődés mutatja is. Az egek harmatoztak végre. A nagy bizony­talanságba, rengeteg erdőségbe tévedt embernek meghozta Jézusnak születése az igazságot. A világos­ságot. A kereszténység, a megváltás idejében is meg­tartottak sok szokást az emberek, a mivel lelkűk érzelmeit, most már igaz hitüket kifejezhették. így például, mikor a germánok és a szláv-nép közt is terjedt a kereszténység: a most már keresz­tény karácsony táján megtartották a fa-égetést, de ekkor bizony nem a pogány istenek, de az igaz Isten gondolatával, hitével és tiszteletével. A fák égetése helyett a karácsonyfa zöld gályáit vitték a csalá­dokba, melynek törzsét égették, mert belőle kisar- jadzott — — a hit reménysége az igaz vallás dús örök ágazata. És ezen a zöld ágakon gyújtották meg a viliágosságot. így alakult a fénytől csillogó karácsonyfa, melyet a magyarok átvettek a szomszéd népektől. Hiszen magyar földön, magyar hegyeken bőségesen zöldéinek a karácsonyfáknak való örök zöld fenyők. Lassan-lassan aztán — az egyes országban ismert fa, az ártatlan és boldog örömnek kegyes fája lett — a karácsonyfa. Mester. Az elmúlt karácsonyi ünnepek alkalmával az amerikai lapok mulatságos és eredeti eseményekről emlékeztek meg. A szanfranciszkói városi parkban összegyűjtöttek 1200 gyer­meket ; hirtelen megjelent a levegőben egy repülőgépen szent Mikulás alakja, a repülőgép kikötött a parkban és Mikulás kiosztotta ajándékait a boldog gyermekek közt. Ezt olvasva, természetesen azt gondoljuk, hogy csak az amerikaiaknak lehetnek ilyen eredeti eszméi; pedig ez az eszme nem uj, 100 évre vezethető vissza és történelmi színezet­tel bir. Az első császárság korában Napóleonnak egy magán­ember azt az Írásbeli ajánlatot terjesztett elő az orosz hata­lom megtörésére, hogy a nép babonaságának kihasználásá­val, csel által igyekezzenek az orosz haderőt meggyöngiteni. A terv az volt, hogy egy óriási léghajón helyezzenek el egy Szent Miklós alakot és mikor a gömb főlszáll, a levegőben robbanjon fel és a robbanás pillanatában rövid szózatot dobáljanak az orosz katonák közé, ezzel a bekezdéssel: »Az Isten tiltja, hogy a katonák harcoljanak stb.« Ez a ha­tás majd nyugtalanítani fogja a katonákat, akik áhítattal viseltetnek Szent Miklós alakja iránt. Az ajánlat 1805. októ­ber 29-ről volt keltezve, de Napoleon visszautasította. A szatmári püspöki konviktus uj palotája. Mikulás a repülőgépen.

Next

/
Thumbnails
Contents