Téli Esték, 1912 (15. évfolyam, 1-9. szám)
1912-11-03 / 1. szám
10 TÉLI ESTÉK Ismeretek-tára. Az ember szervezete. — Csevegések. — Az ember már a legrégibb időkben tünemény yolt — az ember előtt. Önmagunk önmagunk előtt. Az ember teste, szervezete, ez a csodás, ez a legszebb, legtökéletesebb gép, lakóháza a léleknek minden időben probléma, megfejthetlennek látszó tünemény volt. És mégis, ha igazán mérlegeljük a dolgot, hát bizony elmondhatjuk, hogy — az ember testét, szervezetét legkevesebb ember ismeri. Vagy akarja igazán megismerni. Jobban ismerjük, ismerik általában az állatok szervezetét, mint az emberét. Mert ezeket a szerveket úgyszólván napról napra látják, boncolják. Az ember azt hiszi, hogy úgyis ismeri a maga szervezetét. Pedig dehogy ismerik, óh, nem ismerik. Az egyszerű, józan eszü és gondolkozásu falusi, szekeres ember jobban ismeri a maga járó-szekerének szervezetét, működését, mint a maga — maga testének szervezetét. Jobban tud rá ügyelni. Megelőzni a bajt. Mert kombinál, hogy mitől esik baja annak, a tengelynek, keréknek. És ha beüt a veszedelem, jobban tudja helyrehozni, megreperálni a bajt, mint a magamaga testének szervezetében történt veszedelmes elváltozásait. Sok-sok millió ember például csak akkor ütődik meg, hogy neki veséje is van. mikor vesebajba esik. Hány ember nem gondol arra, hogy ’iszen ha a malomkő alá kavics kerül, ha azt a cséplőgépet megerőltetjük, túlságosan megtömjük, hát tönkre megy. Nem bírja az erőfeszítését. És mikor gyomrát tömi az ember rettenetes kemény, emészthetlen eledelekkel, rengeteg itallal, hát azok az emésztő szervek is felmondják a szolgálatot. Tönkre mennek. Erre csak akkor gondol legtöbb ember, mikor már baj van. Ugyan hogy és mikép történhetik meg az eszes emberrel az a maga-magáról való ilyen hihetetlen és mégis valóságos gondtalanság. Hát úgy, azért, mert az emberek nagy többsége nem ismeri a maga-maga szervezetét. És még egy csalódás mián is. Megcsalja, elbizakodottá teszi a jó, a kellemes, a boldogságos közérzete. Közérzete az az állapota az embernek, amelyet szervezetének összműködése, vagy zavara, változása, rendetlensége teremt. A jó egészséget jó, a betegséget rossz közérzet kiséri. A jó, a boldogságos, a kellemes élet-közérzet hasonlít egy összhangzón szép, kellemes szinfóniá- hoz. Egy négyes hangú énekléshez. Ahol, amely összhangból van, hol nem érez az ember külön hangokat, hanem egységes, összeforrott melódiát. Kellemest, édeset, mely az embert valósággal gyönyörben ringatja. Ha azonban ebben az egységes harmóniában, összhangban csak egyetlen egy hang hamis, kirívó, mint mondani szoktuk falcs: azonnal csak arra az egy hangra gondolunk. Bánt, nyugtalanít elváltozása, mert tönkre teszi a többi hangok összhangjait, szépségét, egységét is. így vagyunk a közérzettel is. Az életszervek működése rendjén, harmóniáján külön-külön nem gondoluak a szivre, a tüdőre, a vesére, a gyomorra és a többi. Mihelyest azonban csak egy életszervünk, vagy testünk bármely része rendetlenkedik, fáj, falsul működik, elfeledjük a többi rendesen működő szervek, részek hatását. Oda kapunk, ahol fáj. A fejünkben is mindig ezt a szervet hordozzuk aggodalmasan. Erről panaszkodunk és ezt akarjuk gyógyítani. Sokszor lázas kérdezősködések, tanulmányok és megfigyelések során — most már megismerni — a rakoncátlankodót. A nekünk oly sok bajt, bánatot és fájdalom okozót. Pedig jobb volna megismerni annak előtte mielőtt még az a szerv, az a testrész jó volt. Hűséges volt. Mert akkor megbecsülnők. Vigyáznánk reá. Ismernők értékét. És különösen azt, hogy mi csudás titka van egy-egy szervnek. Mi hasznunkra, sokkal gazdagabb áldások forrásává, még életünk megkönnyítésére is lennének, ha tudnók : mi a titka, mi a hivatása, mi csudásan használhatók fel. Üljetek hát körém, a kandalló melegénél, én csevegni fogok nektek ezeknek a csudás szerveknek a jelenségeiről. Úgy, amint azt én tapasztalatok után, hivatásom után, a magam lelkének sürgetései nyomán, amennyire csak lehetett megismertem. És átvettem, különösen egy francia tudóstól Macé Jánostól. Minden vasárnap estére elcsevegem a magamét, hátha meghallgattok — nem bánjátok meg. Mester. Takarékosság. A. : Beteg még a felesége ? B. : Már nem. Csak nem akar addig felkelni az ágyból, mig el nem fogyasztotta az összes orvosságokat. Mi újság1? — Őfelsége Budapesten. Mint a fővárosból Írják: Őfelsége a király november hó 4-én több heti tartózkodásra Budapestre érkezik. — A politika. Mi a politikai életről édes-keveset fogunk Írni. Hiszen az ország összes újságai úgyis nyakig vannak a politikai élet retteuetes sivárságaival, ügy, hogy alig jut terük és idejük a társadalom más kérdéseivel való foglalkozásra. Egyszerűen, pár sorban jelezni fogjuk, ahogy mondani szokás — a helyzetet. A helyzet pedig ma is vigasztalhattam A magyar politika már úgyszólván már nem is az ország dolgaival, a haza jövőjével, a közgazdaság kétségbeejtő állapotával foglalkozik, hanem a pártok ügyeivel, sérelmeivel, vagy taktikájával. Személyes harcok közé esett az ország ügye, melyből nincs kéz, hogy kivezesse. Az ellenzék nem enged, személyeket kíván a béke feltételéül; a személyeket pedig az uralkodó párt tartja a maga ügyének és az ország békéje feltételeinek. Hát igy bizony Cirkulus-viciozusban vagyunk a politikában. Azaz egy körben forgunk és mindig — a megoldatlan állapot lépcsőjére kerülünk. — Pusztuló községek. Lőcséről Írják, hogy egy szepesmegyei község, Csontfalu lakossága a nagymértékű kivándorlás miatt huszonhárom lélekre apadt, úgy, hogy az önkormányzat feladatait sem bírja elvégezni. A megye ennélfogva a belügyminiszterhez fordult, hogy a község önállóságát szüntesse meg. Ezzel aztán valószínűleg el is intézte a törvényhatóság az ügyet a maga részéről
