Téli Esték, 1912 (15. évfolyam, 1-9. szám)
1912-12-08 / 6. szám
TÉLI ESTÉK 5 nagyobb baj, hogy hasznos madaraink nem találnak alkalmas helyet, hol családjukat védett helyen fölnevelhetnék. Mivel pedig zord téli napokon eleség hiányában igen sok madár pusztul el, mező- és kerti gazdaságunk érdekében szükséges, hogy őket télen eleséggel támogassuk. Aki gyümölcskertjében cinkéket akar telepíteni, lássa el őket minden télen madárkalácscsal. Készítési módja a következő: faggyudarabokat veszünk felolvasztjuk s bele keverünk zsemlyemorzsát, néhány gerezd diót. Például egy kiló faggyúhoz negyedkiló törött kendermagot, negyedkiló zsemlyemorzsát és mintegy 25—30 dió gerezdjeit keverjük. Mig a faggyú folyékony, mindezt jól összekeverjük benne, azután üres bádog-szelencékbe, faskatulyákba, csészékbe préseljük és kihűlni hagyjuk. Az igy elkészített ele- séget a fákra erősíthetjük, felfüggeszthetjük, s rövid idő alatt kertünk leghasznosabb ingyen munkásai megjelennek. A madáretetést inkább el se kezdjük, minthogy rendetlenül, csak időközönkét adjunk eledelt, ez esetben több kárt teszünk, mint hasznot, mert az oda szokott madarak jó része elpusztul. Miért koccantunk? Egy társaságban sokat koccantgattak: kérdé egyik szomszédját. — Ugyan miért is koccangat az ember midőn bort iszik ? — Én megmagyarázom, mondja a szomszédja; borban van az igazság, már pedig az igazsággal mindenütt összekoccan az*ember. Háziasszony. A disznóhus ízletes elkészítéséről. A disznóhust legáltalánosabban kolbásznak használják fel, mert igy áll el legjobban, s igy a legizle- tesebb. Kétféle kolbászt lehet disznóhusból készíteni: téli és nyári kolbászt. Más ennek, más amannak a készítési módja, mert hiszen egyik télire, a másik nyárára van szánva. Elmondjuk mind a kétféle kolbász készítési módját. A téli kolbásznak szánt húst deszkán bárddal apró darabkákra vagdaljuk, edénybe rakjuk, ízlésünk szerint megsózzuk, borsozzuk, paprikázzuk, apróra vágott foghagymát keverünk bele. Sokkal jobb izü a kolbász, ha a foghagymát megtörjük, egy kis vizet öntünk rá, majd egy órai állás után a vizet leszűrjük s ezt a foghagymás vizet öntjük a húsra, melyet mikor igy jól megfűszereztünk, jól kidagasztunk. Ha ezzel megvagyunk, a forró és hideg vízben sokszor kimosott, kiöblített és sós vízben lekapart belekbe kolbásztöltővel beletöltögetjük a húst. Annál izlétesebb a kolbász, mennél több a kövérje benne. Ha füstre rakjuk, ügyeljünk arra, hogy ne álljon soká rajta, mert a túlságosan megfüstölt kolbász nem jó. A nyári bolbász készítési módja is ilyenforma, mint a téli kolbászé, csak nagyon keveset különbözik tőle. A nyári kolbász tulajdonképpen a békésvármegyei Gyuláról ered s ma már ott tartunk vele, hogy nemcsak Magyarországon, hanem a külföldön is ismert, elterjedt és nagyon kedvelt. Dicsőséget és hasznot hozott hát a magyar gazdasszonyok szorgalmának, iparkodásának és jó Ízlésének. Aki még nem tudja, innen megtanulhatja, hogy hogyan készül ez a magyaf szalámi. Mert valósággal olyan, ha nem jobb, mint a szalámi! A nyári kolbásznak szánt disznóhust is megvagdaljuk, csak kissé nagyobbacska darabokra, mint a télit, mert számítani kell az össze- száradásra. Az összedarabolt zsíros húsba aztán kellő mennyiségű sót, paprikát, törött borsot, kevés keménymagot teszünk s miután jól összekevertük vastag belekbe, legjobb erre a célra a megtisztított marhabéi, töltögetjük, még pedig a lehető legfeszesebben. Végeit spárgával bekötözzük s miután felfüstöltük, hideg és száraz kamrában felaggatjuk. Nyárára pompásan kiszárad, ízes, tápláló és élvezetes lesz. Lesz-e háború? Erre az izgató kérdésre ma se tud megfelelni senki sem. Még azok sem, akik már készen vannak minden pillanatban a háborúra. Ám azért a legjobb, ha a népet sem nem ámítjuk azzal, hogy de biztosan lesz háború. Sem azzal nem ejtjük csalódásba, hogy egyáltalán rá se gondoljanak a háborúra. Bizony ma is olyan felleges nem csak az ég, de a politikai szemhatár is, hogy a vihar, a háború akár néhány nap alatt kitörhet. De éppen úgy . . . kellemes váratlanul mélyen kóválygó füstgomoly, távoli, közeli dörgések, mormolások elkotródhatnak. Ilyen körülmények közt természetesen még jobban meg kell érteni az öreg bölcsnek mondását: — Ha békét akarsz, készen állj — a háborúra! * Az állapot különben változatlan. Amit írni lehetne, az csak mind találgatás. Hogy Szerbia józa- nodni kezd. Hogy Oroszország nem foglal hivatalosan állást Szerbia mellett. És igy tovább. Hanem az már valóság, hogy a német kancellár világosan érthető és egész Éurópának szóló beszédében kijelentette: Németország a békén őrködik, annak létesítésén fáradozik. De ha mégis ennek dacára az ő szövetségesei (Ausztria-Magyarország is) egy harmadik oldalról megtámadtatnék és ezzel a támadással létükben veszélyeztetve volnának, akkor Németország tüstént szövetségeseinek oldala mellé áll fegyverrel is. Ez a beszéd egyenes, határozott, azért megérthető beszéd is. Ami a politikai világban ritkaság. * A balkáni harctereken már betek óta a békekötés harangját húzzák. Most aztán már jő a hallha- tóbb, érthetőbb harangszó: »Meg van a feggverszü- net . . . következik a béke » Már alá is írták a jegyzőkönyvet. És utána nyomban a béketárgyalásokhoz fognak. Uj határai lesznek Bulgáriának és hihetőleg a Balkánnak. Hát bizony igen igen kívánatos karácsonyi ajándékul várják is a népek milliói ezt a békét. Aminek nyomába talán nyugodtabban és a jövőbe való betekintéssel a mámorban levő és bőrében nem férő Szerbia is tovább fog látni az orránál. Orosz ország is. * A prizrendi eset, Prohászka konzulunk esete t. i. még most sem tisztázódott. Sőt azt hiresztelik, hogy konzulunkat illetőleg esetével kapcsolatosan olyan sérelem esett rajtunk, melyért feltétlenül elégtételt kell követelnünk a szerbektől. — ügy hírlik.
