Téli Esték, 1912 (15. évfolyam, 1-9. szám)
1912-12-01 / 5. szám
TÉLI ESTÉK 7 Egyről-másról. Mi tetszik a montenegrói nőknek ? Jellemző eset ez a montenegrói nőkre: Egy falusi korcsmárosnak volt egy Gordanne nevű gyönyörűséges szép leánya. Számos kérője között akadt három legény, akik méltóknak mutatkoztak szerelmére és azok közül kellett neki egyet választania. A házához rendelte tehát mind a hármat és amikor megjelentek, a leány az ajtóba állott és megtagadta tőlük a bebocsátást. Az első kérő, aki Cattaróban városias modort sajátított el, udvariasan felkérte a leányt, hogy bocsássa be a házba. Gordanne bebocsátotta, miközben magában dörmögte : — Te sohase leszel a férjem! A második már kevéssbé udvariasan kérte: — Bocsáss be! Bebocsátotta azt is, mondván: — A tied se leszek soha! A harmadik erőteljesen megfogta Gordanne karját, félrelökte az útból és büszkén a házba lépett, mire a leány elragadtatva igy szólt: — Igazi montenegrói vagy, te leszel a férjem! * A balkáni özvegyek. • Szerbiában és Bulgáriában ezer meg ezer asszony fején van mostan fekete kendő, a mi az özvegyi állapot szimbóluma. A legtöbb balkán népnél kivételes az özvegy helyzete. Egy éven belül semmi szín alatt nem szabad neki férjhez menni, ezt az időt mély gyászban kell tölteni, nem járhat se fonóba, se vásárokra. Kötelessége még legalább esztendeig meghalt férje házában lakni. Ha elköltözik a férj házából, nem szabad magával vinni semmit, legföljebb a hozományát. Másodszor nehezen megy férjhez a balkáni özvegy; ez ellen az após és anyós küzd leginkább, mert a másodszori férjhez- menést általában az első férj megcsúfolásának tekintik. Az özvegy tehát leggyakrabban gyermekei nevelésének él. Ha mégis férjhezmenne újra, gyermekét nem viheti el magával. Az após rendesen ezzel a példaszóval él: »Ha már a tehén idegenekhez kerül, maradjon itthon a borjú legalább.* A másodszor férjhezment özvegyasszony gyermekeit apátlan-anyátlan árváknak tekintik. Földmivelók tízparancsolata. 1. Ne végy földbirtokot a más pénzén. 2. Ne örülj nagyon az igen alacsony áraknak. 3. Ha kevés a pénzed, csak bérlő légy s ne akarj földbirtokos lenni. 4. Magad műveld a földet, ha képes vagy rá. 5. Ne építs, ha nincs rá okvetlen szükséged. 6. Szeresd a munkás kezet, hanem azért gépekkel dolgoztass. 7. Ha módodban áll, öntözhető szántóföldet válassz. 8. Csak olyan jószágot tarts, melynek táplálására alkalmas földed van, de rossz jószágot sohase tűrj meg magadnál9. Ha jól műveled és gondozod a földedet, több termésed lesz, mint amennyit elbírsz adni. 10 Terményeidet ne hamisítsd meg s mindig arra törekedjél, hogy a legjobbat termeld. A kandallónál. A két Fétör. — EREDETI REGÉNY. — Irta : Bodnár Gáspár. v. (5) Ezer esztendeje, hogy a magyarok ill laknak. Isten csudája, bizony. Hej’ mert tépdeste ám ezt a maroknyi népet az idő. vihara. Irtotta tatár. Török, meg német. Emésztette maga-magát is. Önönmagát. De még hogy emésztette. Mezeink vérrel-buval harmatoznak. A mi szomorú mezeink! Mezőink virágai. Búzáinknak ringó, aranykalászai. És ha még elég volt volna tatár, török, német, meg a mi magunk átkos öröké! A benső viszálynak ördöge! De nem volt elég. Most sem elég! Mert sötéten röpült felénk, mint valami gyászos sirály... a fekete halál is. És itt van közöttünk ma is öldöklő Heródesként a Ragály képében. Mintha csak ennek a gyermekpusztitó hóhérnek teteméből szállnának felénk azok a gyilkoló baczilusok-' ...A miként elérkezik az esztendők folyásában az aratás ideje: úgy jő, érkezik a mi földünkre a gyermek réme, a Ragály. És nem is válogatós az időben. Neki nem csak nyári — aratás kell. Jön télen. Érkezik tavaszra. Nyáron is felüti fejét. Levélhullató őszön pedig siető vendégünk. A hol jár, ott Rackhel siralma támad. A családokban öldöklő angyalként pusztít. A tiszaligeti temetőben, a mostani esztendő folyásán is egész sora, rendje domborult a kis gyermekek sirhalmainak. A kékre-festett kis koporsóknak nagy volt a kelendősége a közeli városban. Sűrűén hozták hordták a falvakba, hogy belefektessék a letört bimbókat, a kikből pedig a nemzet virágai feslenek. A jövendő... • ... Szekerén nagy busán hozza Rét gazda is azt a kékre festett kis koporsót. Egyet. Egyetlen-egyet. Ott ül a kis házikó mellett megtörve, lehajtott fővel. Mint az élő fa, mikor koronáját a maga-maga gyümölcse huzza le. A mint szekere igy a bus teherrel az ország utón halad... gyalogszerrel igyekvő öreg emberrel találkozik. Fejére már lehullatta havát a tél. Ám azért szaporázza lépteit. A lábait még most sem ütötte meg az idő. Rét megállította lovait. Az öreg ennek látására még jobban aprózta járását. A szekérhez közeledik. Megsimogatja gyöngyöző homlokát. Szemöldöke magasra szökik, mikor kérdezi: — Hát csakugyan békövetkezett ? Rét igenre lóbálja nehéz, vastag fejét. Aztán úgy odasötétlett arra az ősz emberre a tekintete, mintha szeme két mély barlang lenne. — Békövetkezett... szólott nagy lélegzetvétel után Rét. És szava úgy döbörgött és olyan volt, mint a sebzett vad nyögése. — Hát megölte ?
