Téli Esték, 1912 (15. évfolyam, 1-9. szám)
1912-12-01 / 5. szám
TÉLI ESTÉK 5 lehetőleg ne haladja meg ökrönkint az 50 litert, mert hizót csak úgy óvhatja meg a sömörtől, ha a burgonyamoslék etetését nem túlozza s ha különös figyelmet fordít a tisztaságra s arra, hogy az állatok mindig csak friss, vagy éppen hogy annyira kihűlt moslékot kapjanak, melylyel nem égethetik meg a szájukat. Háziasszony. Rothadó almák. Sokszor a télire eltett almák nagy mértékben rothadnak. Az ilyen almákat, a hibás részek kivágása után 1—2 cm. vastag darabokra kell vágni s a kemencében — legcélszerűbb sütés után megaszalni. Az aszalt szeleteket zacskóban vagy fonalra fűzve lehet eltenni, de száraz helyre, télen pedig kemence melletti szekrénybe, mert hideg, nedves helyen könnyen megnedvesednek és penészednek. Használat előtt az alma darabokat jól megmossuk. Felemlítjük itt, hogy egy külföldi gazda nagyon ajánlja a homokot a gyümölcsök téli eltartására. De a homok igen száraz és finom legyen. Ágyazzuk bele aztán a gyümölcsöt, de úgy, hogy egymást ne érje. Galambleves. Néhány jó kövér fiatal galambot felteszünk, mint a paprikást, úgyszintén levesbe való gyökérfélét felfőzünk néhány szem borssal; mikor már a galamb kezd puhulni, a mennyiséghez képest 1—2 kanál liszttel belisztezem, egy kevéssé párolom és a zöldség levével föleresztem, megece- tezem s tálalás előtt tojássárgával és jó tejföllel összekeverve, apró kockára vágott és zsírban pirított zsemlyére tálalom. Igen Ízletes. A tojások korának meghatározása azon alapszik, hogy állás alatt folyton könnyebbekké lesznek. A vizsgálathoz 120 gr. konyhasónak 1 liter vízben való oldatát használjuk. Oly tojás, mely még nincs egy napos, a fenékre száll; egy napos tojás a folyadékban úszva marad, mig idősebb tojások a felszínen úsznak. A bolgár király mint vonatvezetö. Ferdinánd bolgár királyról ismeretes, hogy szenvedélyes lepkegyüjtő s emellett kitűnő kertész, aki magyarországi birtokain gyakran és szívesen hódol e nemes szenvedélyeinek. Kevésbbé Ismeretes a királyról az, hogy vizsgázott vonatvezető és szabályszerű iparigazolványa is van. A háború kitörését megelőző stratégiai felvonulás alkalmával Ferdinándnak bőséges alkalma kínálkozott arra, hogy vonatvezetői képességeit kimutassa. Ez idő alatt a király vasúti kocsiban lakott s mikor egy bolgár csapat ugyan azon a vonaton Musztafapssa felé tartott, Ferdinánd király felszállt a mozdonyra s átvette a vonat vezetését. A bolgár király különben nem az egyedüli Európa fejedelmi személyiségei közt, akiknek ilyen vagy hasonló bizonyítványuk van; igy például Frigyes Ágost oldenbergi nagyherceg s Frigyes Ferdinánd schleswig-holsteni-sonder- bur-glücksburgi herceg vizsgázott hajógépvezetők. A nagyherceg nagy szenvedélylyel kormányozza »Lehnsan« nevű jachtját, a herceg pedig »Elisabeth« nevű vitorlás és >Ele- naor, nevű gózjachfját. A fejedelmi hajósok eddig nagy szerencsével kormányozták hajóikat a vizeken s Ferdinánd királynak is nagy szerencséje volt eddig a vonatvezetői pályán, úgy hogy az általa vezetett vonatokat sohasem érte a lcgkiseb baleset seai. Ismeretek-tára. A nyelv. — Csevegés. — Mikor a nyelvről akarok pár szót nyelvelni, előre is kijelentem, hogy nem arról a nyelvről csevegek, amely pereg, mint az orsó. És szúr, akár a tűhegye. Amely sokszor túl ér a kerítésen. És mozgópostája leszen — városnak, falunak, vidéknek, országnak. Nem is a rossz nyelvekről, amelyek a pletykákat csinálják, röpítik és újra meggyurják. Nem is azt a nyelvet veszem nyelvemre, amely ... de édes jó Istenem, ha én ezt igy folytatom, akkor igazán arról a nyelvről nem beszélhetek, amelyikről igazán beszélnem kell. Arról a nyelvről, mely szerve egy igen-igen csudás érzésnek, képességnek, gazdagságnak. Tudniillik az ízlésnek. Ily értelemben egyik szellemes iró a nyelvet a száj megvesztegethetlen őrzőjének nevezi. Mert ez az érzékünk, a nyelv áll őrt a szájban, hogy csak azt a vendéget, falatot eressze be, ami neki Ínyére van. Ha neki nem ízlik, ha ínyére nincs, elutasiija. Az az úgy van az élet sora, hogy Ízlésünk útmutatására fogadjuk szívesen nyelvünkkel és ajkainkkal mind azt, amit enni kell, enni jó. De viszont rögtön kivetjük szánkból, ami kellemetlen. Sok rosszat is mondhatnék erről az őrről, a száj portásáról. A falánk embereknek, a torkos kis leánykáknak, meg sok-sok másoknak, nem lenne éppen Ínyére. Azért maradjunk csak, legalább egyelőre a jónál, a dicséretesnél. Már amit a nyelvről kell mondanom. Az ízlés szerve, a nyelv, megbecsülhetlen ajándéka az Istennek az ember számára. Hány és hány ember van a világon, aki soha se’ gondol arra: mi is lenne akkor, ha nekünk az Ízlést, (érzem az izit) nem adta volna a Gondviselés? Vagy igen! Csak akkor gondol reá, mikor a nyelvre amolyan fehér kéreg tapad. Mikor lázunk van. Mikor betegségbe esünk. Mikor baj van a gyomorban. Mikor elfordulunk az ételektől. Mikor semmi sem Ízlik. Mikor sóvárogva tekint szemünk a drága és jó ételekre. Kívánva kívánunk, de nem tudunk enni, mert nem Ízlik. Mert a nyelv visszautasítja, amint szánkba vesszük. Egyszer keservesen megforgatja: aztán megint, szótlanul kifordítja. Nem kell! Nem Ízlik. Ám ha mi bajunk sincs, nyelvünk, Ízlésünk is rendben van. De ... de .. de, nincs meg az ételnek a maga ize. Nem tudnak nekünk főzni. Oh, mert főzni, főzni — az nem kis mesterség ám. Főzni, igen, pardon — az mesterség. De jól főzni, — az művészet. Még pedig, milyen művészet. A jó gazdasszony főztjére csettent a nyelvünk. Bocsánatot kérek Ízesen — igazán úgy mondjuk, folyik az ember nyála utána. Jajaj, de nem a főzésről kell nekem most csevegni. Pedig nem hiábavaló dolog ez sem. Ha nyelvünk rendben van, azaz kötelességét teljesíteni tudja — másképen ízlésünk jó: csaknem mindig eltalálja, hogy mi jó a gyomornak. És mi nem. Hej, mert ma az emberek mesterségesen is megakarják és tudják is csalni az ízlés érzékét, a nyelvet. Majd elcsevegünk erről is. M—r.
