Téli Esték, 1912 (15. évfolyam, 1-9. szám)
1912-11-24 / 4. szám
4 TÉLI ESTÉK Crazdák világa. A bolgárkertészet és a háború. Az újságokban ezt a közleményt olvastuk: »A belügyminiszter jóváhagyta a főváros törvényhatósági bizottságának azt a határozatát, amelylyel kimondta, hogy községi kertgazdaságot létesít. A városgazdasági ügyosztály jelentése szerint a Balkánállamokban elrendelt mozgósítás következtében a székesfőváros területén és környékén letelepedett bolgár kertészek foglalkozásukkal felhagyva, hazájukba távoztak és joggal lehet tartani attól, hogy a termelést a jövő tavasz előtt nem kezdik, ebben az esetben pedig a főváros piaca a jövő évben konyhakerti vetemények nélkül marad. A tanács ezért elhatározta, hogy a községi konyhakerti gazdaság megindításához a szükséges munkálatok egy részét már most végrehajtja.» Vájjon ezt a közleményt olvasva, nem jut-e eszébe minden városnak, minden községnek amely községek területén a bolgár kertészek minket, magyarokat a szó teljes értelemben lefőztek: nem jut-e eszébe, hogy a főváros környékéhez hasonló helyzetben vannak. A bolgárok tömegesen mennek vissza hazájukba, illetőleg a harctérre. És itt hagyták az ország sok-sok helyén a kibérelt és müveit területeket. Hát nem lehetne-e nekünk is felébredni és most száz kézzel megragadni az alkalmat, hogy lefűzzük már egyszer mi is a bolgárokat és megmutassuk, melyszerint nekünk is van érzékünk, prak- szisunk — es főleg kitartásunk a kertészet aranybányájának miveléséhez. Vagy nincs? M—r. * Hogyan lehet a sertés étvágyát fokozni. Egy edényt töltsünk meg rétegezve zabbal és sóval úgy, hogy körülbelül egy liter zabra egy kis maréknyi só jusson. Erre öntsünk rá annyi meleg vizet, hogy az a felső réteg felett álljon, s fedjük be az edényt. Rövid idő alatt feloldódik a só a vízben, s a zab által felszivatik és ezzel az étvágygerjesztő használatra készen áll. Ha a vályúba maradt még étel, akkor adjunk hozzá ezen sós zabból egy pár marokra valót, s a sertések mohón felfalják az összes eleséget. Hogy állandó jó étvágyat szerezzünk sertéseinknek, adjunk naponta bizonyos órában egy kis porciót ebból a sós zabból. Ez a dolog nem kerül sokba és a sós zab egyúttal jó eleség és étvág^- csináló, minden sertéshizlalónak melegen ajánlható, annál is inkább, mert még a beteg sertések étvágyának visszatérítésére is igen alkalmas. * Állataink megvédése télen. Gondoskodjunk elsősorban munkás állataink, s ezek között kivált lovaink védelméről. Patkoltassuk a téli sikos útra éles sarkú patkókkal. Jeges ut, havazás esetén kisebbítsük a rakományt. Minden túlterhelés állatkínzás s ez az 1879. évi XL. t.-c. 86. §-a alapján 8 napig terjedhető elzárással és 200 koronáig terjedhető pénz- büntetéssel sújtható. Ne hagyjuk munkás állatainkat a hidegben betakaratlanul hosszasabban vesztegelni, hanem munka után igyekezzünk velük az istállóba. Hűséges házőrzőinket, a láncos kutyákat is vegyük védelmünkbe. Tatarozzuk ki télire ólját, hogy szél, hó ne járhassa át a benne meghúzódó állatot, almozzunk jól benne, s védjük meg lehetőleg kívül is a hidegtől szalmaboritékkal. Segítsünk a téli fagyos világban, a hóval borított területeken eleséghez alig jutó madarakon is, állítsunk fel számukra védett helyen etető-asztalkákat s lássuk el azokat valamely oly olcsó keverékeleséggel, amelyben minden ott megforduló madárfaj fellelheti a neki alkalmas ételt. Jó e célra a rostaalj gabona, keverve olajt tartalmazó magvakkal, asztalról lekerült hulladékokkal, hús, szalonna, zsir, faggyúdarabkákkal. Végre, ha állatkínzásnak vagyunk tanúi, lépjünk közbe és kérjük a kihágót emberséges viselkedésre, amellyel védtelen, panaszkodni nem tudó állatainkkal, mint szintén érző lényekkel szemben is tartozunk. Miért nem hord a cigány csizmát? Kegyetlen fagyos idő volt, de a cigány csak mezítláb maradt. — Hát te cigány miért nem viselsz csizmát, nem félsz, hogy elvisz az ördög ? kérdi tőle a kisbiró. — Hát azért kérem, mert a sötétségben nem látna a tyúkszemem ! Háziasszony. Leforrázott káposzta mint saláta. Régi szokás a zsíros étel mellé salátát enni, hogy a gyomorsavat ez által is bővítsük, a mi az emésztést segíti elő. Ősidő óta a savanyu káposzta, még pedig nyersen, a salátafélék között is szerepelt. Igen kedvelt lett a piros káposztasaláta, még pedig pirítva vagy párolva. Annyi bizonyos, hogy a nyers káposzta nehezebben emésztődik, mint a párolt vagy főzött káposzta. Hazánkban több helyen ismerik a téli saláta félék között a leforrázott káposztát, még pedig kétféle formában. Ugyanis a nyers savanyu káposztát leforrázzák és a levét leöntik s aztán olajat tesznek reá, sőt ha csípős izt akarnak neki adni, kevés borsot hintenek reá. Hasonlóan készítik el a piros nyers káposztasalátát. Persze, előbb vagy kockára vagy finom szeletekre aprózzák fel a káposztafejet s úgy forrázzák le, aztán olajat és ecetet öntenek reá. Miután nálunk a disznótor jó divatja még nem múlta idejét, azért nem veszik zokon az illetők, ha a zsíros étel mellé leforrázott káposztasalátát ajánlunk mellékételnek, még pedig magyaros formában, paprikával behintve, mint az uborkasalátát. * Libahizlalás. Legjobbnak mondják e célra a zajtól és forgalomtól félreeső helynek elkerítését. Az első nyolc napon át naponta hatszor adunk felaprózott sárgarépát, mert ez hustömeget nevel s jó étvágyat csinál a későbbi abrakoláshoz. A második héttől kezdve napjában háromszor zabot vagy főtt árpát adagolunk, egy libára mindenkor jó félmarék- kal. A negyedik héten főtt árpát vagy főtt kukoricát etetünk és gondoskodunk sűrűn ^friss ivóvízről. Leesett vakolat vagy szemcsés homok nagyon kellemes fürdőül szolgál és igy kezelve négy hét alatt tömés nélkül is kihizik a liba.
