Téli Esték, 1911 (13. évfolyam, 12-18. szám)
1911-02-12 / 16. szám
TÉLI ESTÉK 5 ■ QÁZOAK vtláqa. d Legelő ápolása télen. Kevés a legelő, sok a panasz rája. Ami kevés van, azt sem becsüljük meg. Javításoknak sokszor az állja útját, hogy a községi és járási hatóság tavaszi, vagy nyári munkaidőben szorgalmazza azokat, amikor minden gazdának elegendő gondot okoz a maga gazdasága. Hónélküli, gyönge télen sok legelőmunka kevesebb huza-vonával jobban elvégezhető lenne. így a kökény és más alkalmatlan bokrok, cserjék kiirtása. Ezek a haszontalan növények sokszor rengeteg területeket vonnak el a füterméstől, amellett, hegy a legelésző juhoknak a gyapját is folyton rontják. Könnyen elvégezhető munka enyhe téli napokon a vízmosások megkötése is, keresztsövényekkel, cöve- kekkel vagy más módon. A kiirtott kökény, galagonya bokor fűzfa vesz- szővel összekötözve s erős cövekkel leerősitve, keresztül a vízmosáson, igen jó szolgálatot tehet. Ilyen gátakat minden 50—70 lépésre készíthetünk. Ezeken mintegy átszürődik a hegyekről lefolyó hó és esővíz, lerakva az értékes, finom iszapot. Az iszap igen háládatos része a legelőnek s kevés téli munkánkat buja fünövéssel hálálja meg. Alkalmas az enyhe tél arra is, hogy a legelőre vezető utakat, hidakat rendbe hozzuk, hol lapályos, vadvizes a legelő, kiárkoljuk azt. Száraz fagyok mellett trágyát hordhatunk reá, melyet bemos a tavaszi hóié. Aki pedig gyümölcsfákat akar ültetni, árnyas delelőnek soha jobb alkalmat nem találhat az ültető gödrök kiásására, mint enyhe télen. A gazda mostohái, a legelők, panaszkodnak. > Panaszuk az országházba is eljutott már. Váljon gondol-e velük a pihenő gazda ? Törődik-e velük a községi biró most, mikor olyan alkalmas az idő a munkára s olyan nagyon- nagyon olcsó a falusi ember munkája, hogy csak jó szó és okos vezetés kell hozzá? Árt-e vagy használ a rovaroknak a téli fagy ? Sokan azon nézetben vannak, hogy a téli nagy fagyok igen sok rovart (rovar-lárvát) semmisítenek meg. Igen sok megfigyelés és feljegyzések ennek ellenkezőjét s azt tanúsítják, hogy a szabadban a fák kérge alatt, vagy a megfagyott talajban a hidegnek kitett rovarálcáknak és báboknak a kemény hideg legkevésbbé sem ártott. Ellenkezőleg az ta- pasztaltatott, hogyha télen erős hideg uralkodik, az a rovarokra nézve még hasznos is, mert mig egyfelől a talajt boritó jég- és hóréteg elrejtette, védte őket, különösen a rovart evő madaraink előtt; másfelől addig a nagy hideg, jég- és hótakaró folytán, élelemhiány következtében sok rovarevő madarunk szokott elpusztulni s igy a rovarok a pusztítástól mentve vannak. Statisztikai adatok is igazolják, hogy tartós tél után, midőn nagy hidegek és havazások voltak, tavasszal sokkal több rovar szokott előbujni, sőt a kártékony Lepidoplera faj épen megszaporodva szokott jelentkezni s ugyanez észleltetett a mező- gazdaságra káros rovarokról is. Népies gazdasági felolvasások. Az egész országban széles területen folyik a nép gazdasági tanítása. Január második vasárnapján hétszáznyolcvan város, község és tanyarészen volt gazdasági előadás, felölelve az egyes vidékek legégetőbb gazdasági kérdéseit. Gróf Serényi Béla földmivelésügyi miniszter, hogy ezen gyakorlati előadásoknak irányt adjon és a munkaterületet megjelölje, körültekintő gonddal és avatottsággal elkészíttette kiváló gyakorlati gazdák és gazdasági írók tollából az egyes szakkérdésekre vonatkozó előadási anyagot és elrendelte, hogy a szakszerűen szerkesztett mfivecské- ket a felolvasások végén osszák szét. A tél folyamán az országnak ötezernégyszáz helyén rendeznek gazdasági előadásokat, melyek iránt a nép rendkívüli érdeklődést tanúsít, úgy, hogy több helyen az előadás valóságos gazdasági eszmecserévé és vitává kerekedik. Tövisek és virágok. Azt mondják, azt zokogják untalan, hogy iszonytatos — a drágaság. Furcsa! Szindirektoroknak, vendéglősöknek, kocsmáro- soknak, kabaret-társaságoknak soha jobban nem ment és soha jobb dolguk nem volt, mint éppen most, a nagy Ínség idejében. Ezek váltig sóhajtják. — Áldott jó drágaság ! * Érdekes látványt nyújt igy farsangkor — a bálterem. Ahova életnek, duzzadó egészségnek, ragyogó kedvnek kellene bevonulnia. Mint egykor, nem is régen. Most mit lát az ember. És mit hall. A leányokat, mintha leforrázná a hervadás, az égő vágyakozás heve. S csak forognak-forognak, mintha muszáj volna. A férfiak, a legényemberek meg csak szájhősök. Nagyokat kurjantanak, hogy hát: — So’se halunk meg! És jól nézd meg őket. A szemeik úgy feküdnek a szemüregekben, mint — egy koporsóban. * A házasság néni csak szerelem. Nem csak oltár, pap, anyakönyvvezető. Egy pecsétes levél a tiszta és örökös hűségről. És nem is csak megszokás. Mindennapi meghódítás az. A nőnek ezentúl is napról-napra meg kell hódítani férjét. De mondom... nem csak hódítás. És nem is nyugalom. Szerelem ide — szerelem oda, de főzni kell. Mert nem csak szive van a férfinak, de gyomra is. És mentői erősebb a házas életben a hűség, az önfeláldozás: annál mélyebbek a gondok. Édes vagy fájó remények. Sőt — küzdelmek is. * Az igaz, hogy kevés oly házasságot kötnek ma már, mely magában foglalja az őszinteséget, az egyesülés szépségét, a házas élet érintkezéseinek gyöngédségét — és a szerelem tartósságát. Pedig igazán ebben szendereg a házas élet tövisek közt bár, de folyton viruló rózsája. Mester.
