Téli Esték, 1911 (13. évfolyam, 12-18. szám)
1911-01-15 / 12. szám
4 TÉLI ESTÉK. És mintha hű rozmaringja villanyozná emlékezetét, a leány bizalmasságával folytatja: Fölszántottam a kukorica földemet, Vetek bele rozmaringot eleget, Rozmaringot leszedik a szagáért, Ezt a kis leányt elviszik a jussáért. Még időm sincs a dicsérgetésre, biztatásra, már nanó újra más rigmussal csintalankodik : Rozmaringos a kötőm, Van már nékem szeretőm. Rozmaringos a szoknyám. Hogy a babám nézzen rám. Majd ismét: Szagos a rozmaring Nem megyek, nem megyek Lehajlik az ága, Rozmaring árnyékába, Gyere ki angyalom Összetörik a ruhám, Üljünk árnyékába. Szoknyám kerek alja. Nagy meglepetésemre most az öreg feláll... és még egyszer dalolni kezd. Hangja megjő, hangja hallszik. Talán, mint egy öreg hattyú hangja hallik: Rozmaringnak olyan a szokása Télen-nyáron zöldelik az ága... Leszakítják kóróvá változik ... Az én szivem hozzád következik. * * * A nanó elfáradt. De boldog fáradság ez. Szinte látszott rajta, kogy keble utolsó emléke szállott — szakadt ki. Egy kis pénzt nyújtottam száradt, aszott keze felé. Elfogadta. — Szent karácsonyra! mormolta. Milyen hű az én rozmaringom. Szent karácsonyra is jót cselekszik — az én — szerelmes hű rozmaringom. Tövisek és virágok. Nem divat ma . . . Nem divat ma, hogy a nő a házasságban boldog legyen. És ha fehérhollóként akadnak ilyen lelkek? Azok nem a lelkek? Azok nem a modem korból, hanem a régi világból valók. Az »uj« nő — csak majd akkor lesz boldog... ha szavazni fog. Választó polgár lesz! Oh igen ! Oh igen ... * * * Nem divat ma adósság nélkül nősülni. Az a fiatal ember, a ki ma adósság nélkül vállalkozik, hogy tűzhelyet alapit... az a fiatal ember nem a mi korunkból való. Anyámasszony. Maradi, leányos fiú. Vagy fösvény. Vagy nem elegáns. Sik. Vagy nem eszik... És horrendum: a feleségét is koplaltatni fogja. Adósságot se’ enged, hogy csináljanak. Pedig egyáltalán nem divat ma az adósság nélkül való élet... A világ, az emberek, a társadalom is ujjal mutat az ilyen emberre, családokra: — Ni ni, ennek az embernek, ennek a családnak még adóssága sincs. Nem is igazi ur. Nem is modern család. * * * Nem divat ma szerelemből házasodni. A divat: • a vagyon. Sok bolondot csinálnak a mai fiatalok. A legnagyobb bolondot akkor csinálják, mikor szerelemből házasodnak. Az asszony hozza a vagyont, a pénzt. Ez az igazi filozófia. A többi mind füstté, párává válik. Igaz, hogy a vagyon is eluszhatik. A pénz is kámforrá válhatik. De még mindig ott van az elválás kikötője. Meat er. B GAZDÁK VILÁGA. E ÓBB A fiatal fák megvédése a vad rágása ellen. Úgy a gazdának, mint a kertésznek nagy bosz- szuságot okoz, hogy a fiatal ültetvényeit a vad lerágia. A lerágás ellen a legbiztosabb óvszer a beültetett terület bekerítése, mi azonban csak gyümöU csöáökben, parkoknál vihető keresztül, de az erdészetnél, hol a fiatal ültetések több holdakra terjednek, a bekerítés igen költséges lenne és csak a legritkább esetben alkalmaztatik. A fiatal fáknak kátrány, vagy mésszel való bekenését ajánlják és általában alkalmazzák is, mi a gyümölcsösökben, parkokban hol legfeljebb pár száz darab fáról van szó, könnyen keresztül vihető. A kátránnyal tett kísérletnél minden csemetének egyik oldalhajtása lett bekenve azon reményben,, hogy a kátrány kellemetlen szaga a vadat az ültetvényektől távol tartja. Ezen remény azonban nem teljesült, mert a kátránnyal bekent hajtások bántat- lanul maradtak, igen sok csemeténél azonban a csúcshajtást rágták le a vadak. A csucsr ügy eket kellett volna talán bekenni, de félni lehet, hogy a kátrány maró hatása az érzékeny rügyeket tönkre tenné. Máshelyen a fiatalosokat mésszel iparkodtak a vad ellen megvédeni és pedig akként, hogy a csúcs rügyeket sürü oltott mésszel kenték be. Ezen mód annyiból bizonyult célszerűbbnek, mert ha a vad az oldalhajtások némelyikét le is rágta, a mésszel bekent csúcs sértetlen maradt. Minthogy a vad rendesen télen jobb táplálék hiányában rágja le a csemetéket, mésszel való bekenést késő ősszel végezzük. A mész a csucsrügyet beborítja, azon megkeményedik s az eső le nem mossa; a rügyet kifakadásában nem akadályozza; sőt sokszor az ág hajtása a rügyön megkeményedett messzet felemeli s ezáltal a csúcs a következő évben is védve marad a lerágás ellen. Könnyen megvédhetjük a csemetéket a vad lerágása ellen azáltal is, ha azok csúcshajtásait egy kis csepüvel fedjük be lazán. */g kg. csepüvel egy munkás naponta mintegy 2000 drb csemetét fedhet be, tehát alkalmazása igen jutányos. Még jobb az eredmény, ha a csepüt használat előtt trágyalébe áztatjuk és azután megszáritva kötjük reá. Az akácfa, mint szőlőkaró. Az akác fája kemény, ruganyos, erős. Hatalmasan ellenáll a meleg, hideg és nedvesség változásainak. A vadgesztenyével vetekedik e nemben. A tölgyfánál tartósabb. A szőlőkaró termelése szempontjából nem célszerű 20 évesnél nagyobb forgóban nevelni. Jó helyeken 12 — 15 éves forgó is elég. Ha a fiatal akácot karók céljaira hasítjuk, ez felette könnyen megy: de meggörbül, mert a bele lassabban szárad, mint a külseje. 20 éven túl ez a görbülés már jelentéktelen. Egy hektár akácos ültetése 2 m. távolságra minden irányban 60 K-ba kerül. Kedvező helyeken, pl. homokban csak 40 K-ba. Az első években a közöket lehet szántani és közbeszurt mivelésre felhasználni. 20 éves korában körülbelül 3000—4000 jó törzset lehet vágni, amely megér egyenként 20 fillért, tehát 7—860 K-át. A sarjhajtásokból eredő második forgó sokkal több jövedelmet ád, mert 20.000 karót kiád és ezenfelül sok rozsét.
