Téli Esték, 1910 (12. évfolyam, 11-18. szám, 13. évfolyam, 1-10. szám)

1910-01-09 / 11. szám

TÉLI ESTÉK

7

— Vilmos császár és a gyermekek. Vilmos császár, mint Berlinből Írják, adjutánsa kíséretében sétalovaglásra indult. Á bradenburgi kapunál a császár kis gyermekekkel találkozott, akik katonásdit játszottak. Egyikük huszáruniformisban volt, amit karácsonyi ajándékul kapott, s méltóságteljesen vezényelte vesszőparipáján az alattvalóit, akik szintén karácsonyi ajándékokkal voltak felfegyverkezve. A császárnak nagyon tetszett a gyermekek játéka, s különösen jól esett neki, hogy mikor közeledni látták, feszesen és délcegen végezték gyakorlataikat. A király megszólította a gyermekeket és azt kérdezte tőlük, hogy mit játszanak. Mire a vesszőparipás fiúcska bátran igy felelt:

— Katonásdit játszunk, s én vagyok a császár!

Vilmos császár jót nevetett a válaszon s a kis honvédek mindegyikét megajándékozta egy két márkással.

— Sok az ügyvéd! Több, mint kellene. Az ügyvédek száma hazánkban állandóan és folytonosan szaporodik. 1904. év végén bejegyzett ügyvéd volt 5300, 1905-ben 5512, 1906-ban 5776, 1907-ben 5994 és 1908. év végén 6215.

•— Fogynak a szocialisták. Szegedről Írják : Vasárnap a csongrád- és csanádmegyei szociáldemokrata szervezetek küldöttei Czibula Antal elnökletével gyűlést tartottak, a melyen a küldöttek beszámoltak az elmúlt év eseményeiről. A beszámolókban hangsúlyozták, hogy a szegedi pártnak négy évvel ezelőtt 16000 tagja volt, mig ma csak 720 taggal szerepel, mig a hódmezővásárhelyi pártnak, melynek 3000 szervezett földmunkás tagja volt, ma alig 200 tagja van.

— Égiháboru. Márianosztra hontmegyei községben, az ó év éjjelén égiháboru volt, villámlással, menydörgéssel és erős szélviharral. Egyáltalán tavaszi időjárás volt $ a minap ibolyát is szedtek az erdőben.

— A messzinai földrengés évfordulója. Múlt év és hó 28-én volt az évfordulója annak a rettenetes katasztrófának, a mely 1908. december 28-án a kora reggeli órákban harmincöt perc alatt rombadöntötte Olaszország virágzó, gazdag déli részét, Messzinát és Reggió di Kalábriát. Rövid félóra alatt két nagy kiterjedésű tartomány pusztult el s a hol előzetesen a karácsonyi ünnepek alatt mindenki .gondtalanul pihent, vagy szórakozott, ott csakhamar kétszázezer ember holtteste, romhalmaz, por- és lángtenger fedte a földalatti lökésektől szakadatlanul rengő földet. A borzalmas hajnal óta egy év mult el s a hátramaradtak a gyűjtött pénzből, építési anyagból, továbbá az olasz parlament által megszavazott nagy államkölcsönből uj várost és uj tartományt varázsoltak. A munka ma is javában folyik. De szomorú jelenség, hogy ahol egy évvel ennek előtte 170 ezer ember élt, lakott, ma 55 ezer is alig találja meg az élet feltételét.

— A sarkcsaló. Kopenhágából jelentik, hogy az északi sark állítólagos fölfedezése révén világszerte hírhedtté vált dr. Cooknak ama barátai is, akik mindig hittek még dr. Cook meséjében, most már szintén elvesztették minden reményüket, minthogy Cook egy idő óta semmiféle életjelt nem adott magáról. Kopenhágában különben Cookot és Alberti volt minisztert tartják jelenleg a világ legnagyobb szélhámosainak. Egy dán tudós azt ajánlotta, hogy Cook föl- jegyzéseit és az azokat tartalmazó vasszekrényeket, amelyeket a kopenhágai egyetem őrizetére bíztak, a dolgok tisztázása után adják át — a bűnügyi múzeumnak. A newyorki felfedezők klubja szintén foglalkozott Cook ügyével. Ugyanis az a bizottság, amely Cooknak a Mount-Mac Kinley megmászására vonatkozó jelentésével foglalkozott, lesújtó Ítéletet mondott erről, miért is a klub egyhangú határozattal kigolyózta Cookot a társaságból.

Rá. vallott.

— Korcamárosné asszony, hol a korca- máros uram ?

— Keresztelőn van.

— Akkor hát tessen felhivni ö kegyelmét a pincéből, mert beszédem vóna vele.

Bl A KANDALLÓNÁL. ■

Szép Aranka.

— Eredeti regényünk. —

Irta :

Bodnár Gáspár.

7

V.

Mig e jelenet a Nagy-utca fa sorai közt lefolyt, a kis bányász házban is megható esemény történt.

A vőlegény ünneplőjében állított be menyasszonyához.

Szép volt ez a bányász legény, mint maga a legvirulóbb élet. Kemény nézésű, sötét szempillákkal, beárnyékolt szemekkel. Széles mell, hatalmas vállak. Azt hinné az ember, hogy ez a kemény legény csupa érc^ És hideg, mint a jég. Pedig piros az ő vére, forró a szive. Most is mosolyogva peder- geti ütköző baj’szát. Ólom nehéz kezével könnyedén simítja végig dús hajzatát...

Ott áll menyasszonya előtt boldog érzésével, szent türelmetlenségével, a rohanó időnek érzésével.

— Még egyszer szállók le a bányába — mondotta a legény. Aztán jön, érkezik ami mennyországunk. Édes lelkem, aranyom. Eljöttem hát bucsuzóra.

— Bucsuzóra? — csudálkozik Aranka.

— No igen. Legény-bucsuzóra. Aztán?

— Aztán, közeledett a leány vőlegényéhez.

—- Aztán. És elnevette magát a gyerek. Mintha nem tudnád, édes láncom.

— Hát engem láncnak tartasz Gyuri? Láncnak, mely rabbá fog tenni.

— Édes rabság lesz az angyalom.

— Örökös rabság?

= Örökös, halálos holtomig való rabság.

És indulni készül Gyuri. De lába gyökeret ver. Mozdulni sem tud. Szinte löki nehéz, súlyos testét, hogy mozdulhasson. De vissza-vissza fordul. Zugó agyában’gondolatok, szivében érzések hullámza- nak. Ne ölelje meg még egyszer az aranyost ? Ne hajtsa oda még egyszer fejét, arra a dobogó, lihegő kebelre.

Kezét ragadja meg a leánynak. Sose szorította meg ezt a kezet ilyen forrón, ilyen melegen. Hosz- szan, nagyon hosszasan. És a kemény legény hangja remeg, mint a kérő, esdő gyermek esdeklése.

— Szeretsz-e, szép Arankám ?

— Bohó gyerek, nevetett fel a leány ezüst csengő módjára, hát most kérdezi ezt?

— Most, még egyszer kérdezem, hogy szeretni fogsz e örökre ?

— Hát eskető pappá lettél ? Vagy próbát tartunk ?

— Mondjad, örökre!

A leány szinte elbusultan, sejtelmes érzéssel, halkan mondotta ki a szavakat.

— Örökre. Holtomiglan.

— Egyedül ?

— Egyedül, téged, örökre!

És rámereszti szép kék szemeit vallató, eskető vőlegényére. Mintha leikébe egy sötét gondolat szállott volna a félelemnek. Az aggódásnak — hogy talán, talán bizony a rossz világ közéjük férkőzött. Az utolsó órákban. Az oltár, az eskü előtt.