Téli Esték, 1910 (12. évfolyam, 11-18. szám, 13. évfolyam, 1-10. szám)
1910-02-20 / 17. szám
8 TELI ESTEK BB A KANDALLÓNÁL. Szép -A- ranka. — Eredeti regényünk. — Irta : Bodnár Gáspár. lo IX. Másnap messze zug a templom öreg harangja. Zúgása betölti az erdőt, mezőt, völgyeket. Éppen úgy, mint ötven évvel ennek előtte. Mikor a rettenetes romlás volt. Amire még ma is oly sokan emlékeznek. Mikor megmozdult a föld. Fák törtek derékbe. Sziklák repedtek és vak sötétség borult erre a tájra. Mikor jajongtak a gyermekek, asszonyok, erős férfiak és öregek. Akkor is igy zúgott ez az öreg harang. De zúgása, kongása vészt jelentett. Most temetésre hi! De minő temetésre ! Ötven esztendős börtönéből szabadultnak a temetésére. Édes Istenem! Egy egész emberöltő öregedett meg azóta. A város arculata is Miogy megváltozott. A lakosok is, hogy kicserélődtek! ...Óriási néptömeg kisér egy koporsót. A megromlott és megtalált bányász legény koporsóját. A harangok zugnak-bugnak. A bányászok fuvó- hangszerei gyászdalokat zengenek. A bányász leányok most feketébe öltöztek. ’Iszen ötven év után a fiatalembert — már gyászolni kell. Csak egyetlen leány van fehérben. Hótiszta fehérben. Mennyasszonyi ruhájába. Fején menyasszonyi koszorúja. Ujján jegvesi gyűrűje. Lelkében, szivében a menyasszony tisztasága és szüzessége. Szép Aranka ugv megy a koporsó után, mint a megifjodott virág, amely hosszú, szép ősz után újra kivirit. Igazán — kiegyenesedett az ő alakja. Megifjodott. Lépésén alig látszik aggsága, hetven felé hajló vén leánysága. A szó teljes értelmében hetvenkedik. Mennyasszonyi ruhájába úgy beletalálja magát, akár a tizennyolcadik tavaszkor. Mikor még olyan szép volt az élet és úgy integetett a boldogság feléje, ügy áll rajta az a ruha, mintha csak most szabták volna rája. Olyan tiszta, gondozott, fehér volt, mint a fehér galamb tollazata. Fejét felemeli. Mintha önérzete szökne nemes homlokára. Szemében tűz gyulád, mintha elégetni akarná minden fájdalmát, minden emlékét, minden panaszát, amit ötven éven keresztül keblében hordozott. Fején hó van. A virágos menyasszonyi koszorú úgy övezi hamvas fejét, mint mikor a hó alól — a tavasz első virágai bújnak elő. A sirhoz érnek. Leteszik a koporsót. Felhangzik az egyház éneke. Majd a mélységes dal. A viharos bányászdal. És le is eresztik azt a koporsót. A virágos koporsót. És oda lép Aranka a sirhoz. Ráveti Szemeit mjsg egyszer arra a koporsóra. A szemfedél csipkés rózsáira. És rajta marasztja sokáig. Nagyon sokáig. Míg a pap imádkozik. Aztán egy kis föld után nyújtja kezét. Ráhinti a koporsóra. Most nem bírja tovább. Zokogásban tör ki. És fuldokolva súgja, mondja: — Eskümet megtartottam. Hű maradtam koporsódnak, hű maradok koporsómnak zártáig. A bányászok kapájai működni kezdenek. Dübörögve hull a föld röge a koporsóra. Már elvész a4 emberi szem elől. Majd hant domborul feléje. Nyugodjék — békességben ! (Folytatjuk.) Mit eszel cigány? — Mit eszel cigány ? — kérdi a szakácsnő a cigánytól — túrót, tepertőt, vagy pedig haluskát? — Nem bánom in — felelt a cigány — há esse keveri is mind a hármat, mint disnunák sokták. A SZERKESZTŐSED TELEFONJA. HH b a ■ Nemo, Budapest Köszönjük a gyöngéd figyelmet. Olyik- kor egy pár sorra is számítunk. Addig is talán mig személyesen módunkban lenne megköszönni. — Nagybánya. Régi dalog az már, hogy az egyenes, nyílt szivü, őszinte embert detektív figyelemmel hallgatják a zárkózottak, begombol- k^zottak, a sunyik, hogy aztán szavaikat felhasználhassák. Alzért esak azt a tanácsot adhatjuk: Van a beszéd tudományánál nagyobb tudomány is: a hallgatás művészete. Üdv! -X Többeknek. Fel nem használható kéziratokat nem őrzünk. ^zok a papírkosárba hullanak. — S.-A.-Ujhely, gyár. Igen, ifisza István mondotta Zs. I. kirohanására, hogy férfi eraser őrizkedjék az asszonyos histerikusságtól. Körülbelül ez v)olt az értelme. — Budapest. K. Érvényesülési nyavalyák £^zok és nem ambíció. — D. B. Frázis és frázis közt óriási különbség van. Schaekespeare Írja, hogy szó eszme nélkül ipennybe sose hat. De megfordítva szó viszi az eszmét mennybe és kebelbe. Mi nagyon találónak tartjuk néhai Ifalk Miksának, az újságírás és különösen a vezércikkirás é tipikus alakjának önvallomását. Hogy t. i. sose irt a legkomolyabb kérdésről se, hogy Írásában néhány szál virágot és égy csipetnyi humort el ne helyezzen. Mert csak akkor övé az olvasó. A virágból tehát nem kosárszámra. Mi is oly üaivak vagyunk, hogy mindig tűzünk egy kis virágot Írásunkba. De eszmét is ám. Mert keblünkből még nem égett jd az érzés. Lelkünk még hál’ Istennek nem sivár. Nem is ^isharmonikus. Nem Dante pokla, melyben a meghasonlás £s elégedetlenség zűrzavara kóvályog. És leéget, letarol jninden virágot. Az igaz magyar ember, iró mondja Jókai j— még öszbeborult fejjel és remegő kezekkel is melegen tud érezni, Írni és bizony szereti a virágot, a képet. A maga jnódjával és helyén. Mit is ér az ég csillag nélkül! A mező virág nélkül ? Az ember kedélyének szikrázása és közvetlen megnyilvánulása nélkül? És higyje el írásunkat 25 éve olC assa ezer és ezer ember. Szívesen olvassa és — fizeti, ho- orálja is meglehetősen. Hát akkor mit adjon az iró egy- bgy fals hangra ? Egy-egy dongónak köhécselésére ebben á hatalmasan zengő elismerésben és harmóniában. Ugy-e bár keveset. Vagy talán semmit. De igen. önérzetes mosolyt. Üdv! A legjobb minőségű háztartási és gazdasági olkkek, hamisítatlan Jó Italok a legkedvezőbb árakon a fogyasztási szövetkezetek utján szerezhetők meg. A melyik faluban fogyasztási szövetkezetét akarnak létesíteni, a mozgalom kezde- —- ■ - ........ ményezői forduljanak útbaigazításért a - - — — ■ ; „H ANGYA“, a Magyar Gazdaszövetség Fogyasztási és Értékesítő Szövetkezetéhez,-.........................' BUDAPEST. .....-............................ Kö telékéhez ma már több mint 600 fogyasztási szövetkezet tartozik, a melyek mind j& eredménynyel műkődnek MORVÁI J OS KÖNYVNYOMDÁJA, SZATMÁKON.
