Téli Esték, 1910 (12. évfolyam, 11-18. szám, 13. évfolyam, 1-10. szám)
1910-02-13 / 16. szám
6 TÉLI ESTÉK A tiszta, rendes lakás szinte oda köti a munkás embert a tűzhelyhez, hogy ott pihenje ki magát. munkától megmaradt idejét ott töltse szeretettjei körében. És végre a tiszta asszony nem csak övéi részéről van nagy becsülésben, de becsüli mindenki, a ki csak ismeri. A tiszta házba szívesen lép be mindenki, szinte emelkedik lelke, mig a rendetlen, piszkos ház nem csak az asszonynak, de az egész családnak szégyenere válik. MESTER. GAZDAK VILÁGA. A rosszul érett gabona. A rosszul érett gabona vetőmag céljára csekélyebb értékű. Az ilyen gabonát mindenekelőtt nem szabad zsákokban álíani hagyni (éjjelen át sem) és felmelegednie, hanem halmokba friss levegőnek állandó hozzájutása mellett kell feküdnie. Ha a gabona ily módon kiszárad, akkor teljes csirázóképességét elérheti. Minden körümények között azonban a tavalyi gabona, ha azt jól eltartottuk a fiatal, nedvesen aratott gabonánál előnyösebb mint vetőmag. A vörös borok színváltozása A vörös borok színváltozása nem csak az ó, hanem az uj boroknál is előfordul és ez esetben veszedelmes is. Mig ugyanis a vörös borok idősebb korukban előbb- utóbb lerakják színanyagukat, bármint kezeljük is azokat és kastélyos sötétsárga szint vesznek fel; addig az uj borok törése rendesen valamely hasadó gombának működési eredménye, mely rendesen a vörös borokban az avasodás és esetleg a keseredés betegséget telepíti meg. Ezért a törődő szinehagyott fiatal vörös bort 70—75 fokig kell mindenekelőtt felhevite- nünk alkalmas hevítő gép segélyével a gombák megölése végett és azután elkeverni egészséges sötétebb szinü borral. Az ó vörös boroknál a szinvesztés csakis az öreg korral járó fogyatkozás és nem betegség lévén, itt bátran felfrissíthetjük a szinehagyott1 de azért kitűnő zamattal biró ó-bort fiatal 2—3 éves és tüzes sötétebb szinü vörös borral. * Só a tejelő marháknak. Tudvalevő dolog, hogy ha a tejelő tehenektől a sóadag megvonatik, hátrányos hatás esetleg nem mutatkozik csak egy vagy csak több hónap elteltével, de ekkor okvetlenül. A sóban szűkölködő állat t. i. étvágyát elveszti vagy az megcsappan, bőre kérgessé, szőre borzasá lesz súlyából vészit, tej hozama megcsappan, különösen friss fejős korában az azt követő időben és pedig leginkább a bő tejelőknél. Ha a sózását ujrajbevezetjük, a baj gyorsan javul, Úgy látszik, hogy a takarmány sója, mely más hasznosítású marhának egymagában is elég. tejelőnek nem elegendő, attól tehát megvonni azt, elhibázott dolog. Ha tudta volna! Boltoslegéuy : Az éjjel maga felől álmodtam szép leány. Szobaleány: Higyje el, nem vagyok rá kiváncsi. Boltoslegény: Oh, ha ezt előbb tudom, más valaki felől álmodtam volna. ■ EGYRÓL 9IASBOL. ■ Képek a párisi árvíz-veszedelemből. Szombat délután Páris egyik előkelő utcájában egy fiatal suhanc alatt besüppedt a föld, s a fiatalember nyakig bukott bele a szennyes pocsolyába. Az ijedtségen kívül más baja nem esett. Pokrócokba takargatva haza kisérték a mentők. Ilyen boszantó balesetek könnyen érhették mostanában Párisban a dolga után siető embert. * Izgalmas jelenetnek voltak tanúi szombat este nyolc óra után a Faubourg du tempe lakosai. A miért két fűszeres boltban alaposan fölemelték az árakat, az elkeseredett szegény emberek rárontottak az uzsorásnak szidalmazott boltosra. Ebből nagy dulakodás, verekedés, lárma támadt. Még pisztolylövéseket is váltottak a kétségbeesett, lobbanékony természetű emberek. — Többen súlyosan megsebesültek. * A colombesi vasútállomásnál a Nantes és Páris vasúti vonal utasai megdöbbentő látványnak voltak tanúi. Az előttük sebesen elrohanó ár magával sodort valahonnan egy koszorús, szalagos, nagy koporsót. Nem tudni, ki volt, honnan jött ez a hullámoktól elragadt, titokzatos halott. A vonattal tovaszáguldók könyes zsebkendőikkel intve, meghatódva búcsúztak a még messzibbre utazó másik utastól: a vizen himbálódzó halottól. * Az Invalidusok negyedében, titkárja kíséretében, vasárnap reggel bárkán járt a köztársasági elnök, megtekinteni az árvíz rombolásait. Szép, napos idő volt. Ezernyi ember nézte az ósz elnököt, a kis bárkában. Bár apadt a Szajna, ha nem is olyan gyorsan, mint növekedett, de az utcák árvize inkább terjedt a csatorna-repedések és földomlásoktól. Ezt nézte meg Falliéres »polgártárs« is, és újságolta otthon a feleségének, a ki türelmetlenül leste az újabb híreket. A juhász kutyája. Az Alföld vidékéről Írják ezt az érdekes, s jellemző megfigyelést: Bámulatos, mily egyszerű az alföldi juhász élete, s mily erősen megnyilatkozik benne hűséges társának, a kutyának megbecsülése. Az alföldi juhász kétszer eszik napjában, reggel tiz órakor tarhonyát és délután négy órakor valami húsfélét, leggyakrabban juhpaprikást. Ilyenkor sohasem felejtkezik meg a kutyáiról. Egy juhnyájnál három kutya van. Az egyik jobbról, másik balról őrzi a nyájat, s végül marad a számadó juhász kutyája, a melynek hivatalos neve: a puli. A juhoktól távolabb ütik föl a juhászok étkező tanyájukat. Evés közben a számadó juhász elküldi a fiatal bojtárt jókora lepénynyel és husdarabbal a kutyákhoz. De bizony vigyázni kell, hogy a fiatal bojtár a kutyák elől meg ne egye az ételt. Ezért az ételvivő bojtár, vagy őrzőgyerek útközben folytonosan énekelni, ha ezt nem birja ki, fütyülni köteles, hogy igy biztositva legyen a hús. S ha ezt nem teszi, az öreg bojtár rögtön visszaszólítja. Ezenkívül főszabály az is, hogy a juhnyájat mindig balról kerülje meg s igy jusson a kutyákhoz. Ezt a szertartásos formát soha sem szabad eltéveszteni. Ez ez etetés azonban csak a két oldalsó kutyára szól, a számadó kutyája, a puli, abban a nagy megtisztelésben részesül, hogy mindenkor gazdáival együtt eszik. Kimondott szabály, hogy a bográcsban maradt utolsó rész a pulié. S minthogy nagyon nehéz az éhes juhászt, s a bojtárt visszatartani attól, hogy a bográcsot fenékig ki ne üritse, ebéd vége felé a számadó juhász gyengéden figyelmezteti étkes társait a pulira is. Ez a gyengéd figyelmeztetés pedig úgy történik, hogy jó marék homokot dob belé a bográcsba s igy a többiek kénytelenek az ételt a kutyának hagyni.
