Téli Esték, 1910 (12. évfolyam, 11-18. szám, 13. évfolyam, 1-10. szám)

1910-02-06 / 15. szám

TÉLI ESTÉK 3 javarészt mag s olyformán terem a virágban, mint ahogy más mag szokott teremni, de a második kér­désre t. i. hogy a buzaszem milyen anyagokat tar­talmaz s azokat honnan veszi, már részletesebben felelek, mert nyilvánvaló dolog, hogyha ezen kér­désre sikerül felelnem, rátaláltunk mindennapi ke­nyerünk bölcsőjére is, illetőleg azon deszkaszálakra, melyekből mindennapi kenyerünk bölcsője készült. A vegyészek már számtalanszor megvizsgálták a buzaszemet s mindig azt találták, hogy eltekintve egyes minket nem érdeklő anyagoktól, a magyar buzaszemben van: 66°/0 keményítő, 15% fehérje, 2% hamu, 18 % zsir. A buzaszemben tehát legtöbb a keményítő. Kérdés már most, hogy a buzaszem honnan vette a kemé­nyítőt iletőleg, hogy a keményítő miből képződik a buzaszemben ? A keményítőt mindenki ösmeri, sőt mindenki tudja, hogy többféle nevű keményítő van. ösmerünk például burgonyakeményitőt, rizskemé- nyitőt, buzakeményitőt. Az elsőt burgonyából, a má­sodikat a rizsszemből, a harmadikat a buzaszemből nyerjük. Vagyis másszóval, az úgynevezett keményí­tőgyárakban nem gyártanak keményítőt, mert azt napjainkig nem sikerült még mesterségesen készí­teni, hanem a növény készítette keményítőt csak ki­veszik a burgonyából, a rizs és buzaszemekből. A keményítőt tehát a növény készíti! A tudománynak legszebb vívmányai közé tar­tozik, midőn felderítette a keményítő készítés titkát. Ma már például tudjuk, hogy nemcsak a burgonya, rizs és búza készítenek keményítőt, hanem készít keményítőt az utolsó fűszáltól kezdve a legterebé- lyes fáig minden növény. Tudjuk azt is, hogy a nö­vények s igy a búza is leveleikben vagy egyéb zöld szinü részeikben készítik a keményítőt. Az sem ti­tok többé, hogy a keményítő képzés csak nappal történik a napsugarak segédkezése mellett. Végül tudjuk a legfontosabbat is, hogy a keményítő a le­vegő szénsavából és a talaj vizéből készül, de min­denkor, miként az imént említettem a napsugarak segédkezése mellett! Engedjék meg, hogy elsőben is kísérletileg iga­zoljam, hogy a keményítő a levélben fényes nappal készül. Mivel e bizonyítás csak vegyileg történhetik, azért) kénytelen vagyok tisztelt Hallgatóimnka előze­tesen elmondani és be is mutatni, hogy a vegyész miről ösmeri meg a keményítőt. Van egy anyag, melynek nevét talán ösmerik is, mert gyógyszer t. i. a jód, ennek az a tulajdonsága, hogy a keményí­tőt megkékiti. A jóddal tehát úgy a vegyész, mint bárki más a keményítőt felösmerheti. Ezen üvegcső­ben vízzel feleresztett keményítő van. mely rögtön megkékül, amint a jódoldattal érintkezik. Épp úgy megkékül ezen burgonya szelet is, ha leöntöm jód­oldattal, mert keményítő van benne, miként azt min­denki tapasztalásból tudja. (Folytatjuk.) A bevétel! Férj: De édesem, miért Írod a háztartási könyvedbe a gyógyszertári kiadásokat a bevételek kczé'! — Nő: Nos, hiszen az orvosságokat — bevettük. ■ ■ VASÁRNAP, b a Vadászélet a Hortobágyon, Irta: Móricz Pál. Debrecen város hires pusztája, a több mint negyvenkilencezer katasztrális hold terjedelmű Nagy- hortobágy puszta rég udvarképes név. Az 1850-es években Tiszafüred felé menet Albrecht királyi herceg is keresztül kocsizott az akkortájt még vadon rétségnek beillő pusztán... Magános pusztai tavak­ból ezüstfehér kócsagok lökődtek a levegőbe! És midőn a városi ötösfogatnak virtuskodó öreg kocsisa kibocsátotta a suhogót, éleset cserditett az öt nemes paripa közé, ekkor iramlottak úgy neki a pusztá­nak, hogy a királyi herceg lovaskisérete, az akkor egyedül hűséges, megbízható vasasnémetek valahol a csárdánál érték utói a pihentetés végett meg­állóit hintót. Az egyik főtiszt rá is ripakodott a debreceni egykedvűséggel pipázgató öreg kocsisra: — Hogy nem félt kend, hogy ő fenségének valami baja történik? Debrecen város öreg kocsisa jóizü füstfelhőt páhogott ki a pipaszárhegycsutorából és közbeszéd szerint ekkor mondotta volna az aranygalléros németnek: — Már mért féltem volna ? Hászen, vittem már én nagyobb urat is ezen a hintón ... — Na, na! — kétkedőleg csóválta meg fejét a német tiszt ur. — Kossuth Lajos ő felségét, uram! — szólt az öreg város-kocsis és midőn kiejtette a Kossuth ne­vét, nemcsak a pipaszárcsutorát vette ki szájából, hanem megemelintette túri süvegét is. Persze, erről a beszélgetésről aligha tették említést Albrecht királyi herceg urnák. Ezóta sok viz lefolyt a Tiszán, meg a nád­ligetes Hortobágy folyón is, a királyi vérek több bátorsággal, biztossággal forgolódnak az ősmagyar pusztán. Különösen mióta vadmadarait, az arany- sárgatollu, lomha túzoksereget a pusztaság mélyébe riogatta a zakatoló vasút. Játszva közelíthető meg a puszta. A boldogult József királyi herceg nagyon sze­retett ide kijárogatni.,. Mint régi, igazi, még 48 előtt asszentált nádorhuszárt, főképpen a Hortobágy- nak érdekes és értékes lótenyésztése érdekelte! Többek között részt vett még a nagy hidlábfőnél tartott pusztai vásárban is. És a város megbízott emberei — szenátorok, mátai biztos, ménesmester, öreg Deli Mátyás az állatorvos, csikósgazdák, gulyá­sok, számadók, mint bojtárok, csapiáros és Nádud­varról a nótaszerző Rimóczi, ki saját hegedükiséret- tel szokta volt a régi pásztornótákat dalolgatni, mind kedves emberei voltak a boldogult királyi herceg­nek. S ha makrapipájára rágyújtott, oly nyájasan beszélgetett, tréfálkozott a puszták legegyszerűbb fiával is, mintha csak a szomszéd Füred valamelyik kúriájáról, Lipcsey uréktól rándult volna át — tanyázni. Lovat cserélni... A puszta iránti szeretetét a boldogult fenséges urnák, úgy látszik örökölte fia is, minden tekintet­r

Next

/
Thumbnails
Contents