Téli Esték, 1910 (12. évfolyam, 11-18. szám, 13. évfolyam, 1-10. szám)
1910-01-30 / 14. szám
2 TÉLI ESTÉK volna jó módban élő szülei házánál kapujára kiírni: — Aki engem gazdagságom miatt akar felkeresni, elvenni, az ne lépje át küszöbünket. Forduljon vissza. Olvastam, azt is, hogy egy gazdag leány nem tudott szabadulni a gondolattól, mely- szerint őt nem személyisége, tehát nem szerelemből, de gazdagságáért veszik el. Megtette azt a regényesnek látszó, de nem lehe- tetetlen valóságot, hogy egyszerű vegyes nyári mulatságba szökött, szobaleányuk ruhájában és úgy is viselte magát, mint szegény ismeretlen leány. Sok „művelt“ ifjú is legyeskedett ott, abban a mulatságban. De nem ösmertek reá. Csak egy szerény fiatal ember, nem is valami nagy állású, az közeledett felé. Akiről senki sem merte volna hinni, hogy komolyan felléphet. Az táncoltatta. Azt vezette félre kilétével hamis adataival. És az mutatta meg, hogy igazán szereti. Szereti önzetlenül és ha kell áldozattal. Szereti most és szeretni fogja örökre. És egymásé lettek. És nagyon boldogan éltek. Nem is a leány gazdagságából. Hanem a férfi komoly, kitartó munkásságából. Azt mondhatja szives olvasóm, hogy nagyon nagy idealista vagyok. Hál lehet. De az élet sokszor maga is vén idealista. Csak jól meg kell üstökét fogni. Csak jól meg kell őt érteni. Mit tehet ő róla, ha legtöbben — félre értik. Természetes, hogy a szegény leány is — sokszor félre érti az életet. Ha szerencséje akad, azt hiszi, hogy a szerencse mindjárt megváltoztathatja lelkét, szivét, egész életét. Pedig a szerencse szeszélyesebb, mint a legelkényeztettebb leány, A szerencse elbódit. Ábrándos utakra hajt. És megcsal. Sok szegény leányt tehát éppen a nem remélt és bekövetkezett jó mód teszi mint asszonyt elbizakodoltá, juttatja a könnyelműség és szenvedelmek karjaiba. Sok gazdag leányt pedig annak biztos tudatává érlelt, de iszonyú kiábrándulással végződő érzelmi tultengés teszi boldogtalanná, hogy ő — semminek másnak, boldog asszonynak született. Pedig senki se születik boldogságra vagy boldogtalanságra. Ez az én hitem. És az élet tanulsága is. Nagymama és Ilus. Iluska: Nagymama, miért tömettétek ki a papagályt ? Nagymama: Mert annyira szerettük ! Iluska: Hát téged is ki fogunk majd tömetni. Magyarország tükre. II. Vallási viszonyok. Érdekes, hogy a római katolikusok, Csikmegyét nem számítva, túlnyomóan az ország nyugati felében laknak, mig a görög-katholi- kusok keleten és északkeleten, a görög-keletiek a legdélibb részeken, a luteránusok északon, a nyugati szélen s Békésben, valamint a szász földön. A reformátusoké az ország közepe, és a keleten Maros- torda, Udvarhely és Háromszék vármegye. Izraeliták főként Budapesten, Nagyváradon, az északkeleti megyékben, s Pozsony és Nyitra vármegyékben laknak. Elenyésző az izraeliták száma Temes és Krassó-Szörény vármegyében és az erdélyi szászok között. A római katolikusok az országnak csaknem valamennyi megyéjében terjeszkednek, de leg- kevésbbé a Duna és Tisza közén és Horvátországban. A városok közül néhol, a másvallásuak miatt, csökken a katholikusok arányszáma. A görög-katholikus egyház a magyar és a rutén ajkúak között terjeszkedik, mig egyre kiseb- bedik az oláh vidékeken. A görög-katolikusok nagyobb része nem a görög-keleti, hanem a római katolikus egyházba olvad bele. A református egyház csak a Tisza-Maros szögén és Erdélyben terjeszkedik, másutt mindenütt hanyatlik. Leguagyobb a református egyház a tiszta magyar vármegyékben, hol a katholikus egyházzal áll szemben. Még több teret vesztenek a luteránusok. A Tisza-Maros szögén és Horvátországban némileg (egytized százalékkal) nőtt a számuk tiz év alatt, ellenben nagy a veszteségük a Felvidéken. Különösen Túróéban, Honiban, Nógrádban, Gömörben, Szepesben. — Szepesben a németség lassankint beleolvad a tótságba, azért hanyatlik itt az ágostai evangélikus egyház. A görögkeleti egyház némileg erősödött Beszterce-Naszódban, Fogarasban, Háromszék, Kolozs, Nagyküküllő és Tordaaranyos vármegyékben, ellen- nagyon fogynak a görög keleti szerbek Zomborban, Újvidéken, *Versecen, Pancsován, Zimonyban, s a görög-keleti oláhok Aradon és Temesvárod. Az unitáriusok száma változatlan maradt. Az izraeliták az ország nyugati részében tért vesztettek, ellenben a Duna-Tisza közén és Erdélyben a számuk feltűnő nagy arányban növekedett. Egy felekezetnél sem oly nagy mértékű a népesség- nak a városokba tódulása, mint az izraelitáknál. Ez a magyarázata annak, hogy például a Bácskában tiz év alatt 10 százalékkal fogyott az izraelita polgárok száma; de csökkent a számuk ezenkívül még harmincöt megyében, ellenben nagyon megnövekedett a városokban. Feltűnően erős az izraeliták bevándorlása a következő városokban: Sopron, Budapest, Kassa, Debrecen, Szatmár, Kolozsvár, Marosvásárhely és Fiume. Ellenben némileg fogy az izraelita lakosság Székesfehérvárott, Komáromban, Baján, Hódmezővásárhelyen, Kecskeméten, Nagyváradon, Aradon, Temesvárod és Zimonyban. Érdekes az is, hogy a kiegyezés óta harmincegy városban megváltozott a felekezeti többség.
