Téli Esték, 1910 (12. évfolyam, 11-18. szám, 13. évfolyam, 1-10. szám)
1910-12-11 / 7. szám
M TÉLI ESTÉK 8 — Megmondottam. Ugy-e megmondottam. Súgta Prokupec — az asszonynak. A nábobnak pedig csak annyit mondott: Teljesítendő. És ugv történt. A haramia vezér kívánságát teljesítették. így történt, hogy bár sűrű rablások, fosztogo- tások mentek végbe egész vidékeken, a parasztná- bobnak a hajaszála se’ görbült meg. Csakhogy a haramia nagyon sűrűn rakta elő az ő kívánságait. Sőt — Uramfia — egy téli estén, ő maga is vizitett tett a nábobnál. Kinos vizitelés volt ez. ügy, hogy a nábob már már azon gondolkodott, hogy csalétba, verembe csalja a haramiát. Prokupec arra intette a gazdáját : Ne tegye. A háramiahad olyan, mint az ákácfa gvökere. Ha ki is vágják az öreg törzset, nyomában más száz fakad. Meg fogják bosszulni. Hát ez a nehéz köd ült a parasztnábob kúriáján. A lelkén is. Miért mer' azér, hogy mint a’ mondandók voltunk már a faluban bizony nincs titok. Sok ott a tyuk. Sok is a kaparás. Az ilyen dolgot meg sokszor egy tyuk is kikaparja. És kikaparja megnvujtva. Nagyítva. Rémes mesékkel tar- kázva. Pitvkézve. A falu tyúkjai kaparták is. ’Iszen érintettem, már suttogták, nyelvelték az asszonyok. Irigységből. Pletykálni, ösztönnek szükségéből. Meg talán bosz- szuból is. Mert a hir száll száll hegyen völgyön, fenyveseken keresztül. Mindig messzebb messzebb ... Hogy hát... — Majd kitudódik! — Már is beszélik! — A haramiával is látták Tóbiás nábob urat. Addig jár a korsó ... — A csendőrök is lesik. — Lesik. És még más. Már Esztikét is valami sejtő tekintettel méregették. Mikor a falu tündére végig megy a Nagyutcán ... a muskátlis ablakokból kikandikáló arcok valami olyan furcsa, gúnyba szökő tekitettel kisérték. Vak irigvei kancsal szemekkel ráhunyoritottak. — Telik a nábob kisasszonynak a haramiáktól. — A lelkem, ha tudná, hogy az apja. — A nagy kisasszony. Máj béköti a fejét valami haramia. Pedig az a leány természetes, igaz hogy észbontó vadvirága volt. Nem csak a falunak, de az egész vidéknek. Nem kellett neki kisasszonyi öltözet. Nem ismeri, sőt megveti a divatot. Minek is a szép mezei, virágnak az emberi kéz divatos cafrangja. Mikor a liliomnak ékességét Isten keze adja. És Eszti bizony még sejtve sem sejtette: mennyi irigye, mennyi ellensége, rosszakaró barátnője van. ’Iszen ő olyan jó mindenkihez, ügy szereti a szegényeket. Szinte meglopja szüleit, hogy a szegényeken segíthessen. Soha, egyetlen rossz szót nem ejt ki száján barátnéira, a falu asszonyaira, leányaira, legényeire. Miért, hogy őt mégis úgy bántják? Olyan kegyetlenül bántják. Az ő szülei saját erejükből, munkával, verejtékkel, takarékossággal, Istennek igaz, látható segítségével módosodtak igy meg. A másét soha nem kívánták. Nem bántották. Sőt mindig segítették az embereken. A falun. A falu szegényein. Közügyéin. Mi az hát mégis, a mi miatt valami elfordulással; valami ölő ridegséggel, valami titkos gyanakodással vannak telítve az ő szülei iránt? Mi köd borong az ő szüleházán ? Nem tudott ennek a jelenségnek magyarázatot adni a leány. Sejtette csak, de kifejezni nem tudta. Nem merte. Még szerető jó anyjának sem merte. Pedig egészen keblén csüggött. Egészen szivében volt. Egészen gyermeke az édesnek. Még sem merte. (Folytatjuk.) Kérdés ? — Miért lön Ádátn és Éva kiűzve a paradicsomból? — Kérdé leckéztetés alkalmával a lelkész. — Egy szegény kis leány válaszolta: »Mert a házbért nem tudták megfizetni.« (Tapasztalatból válaszolt.) ■B A SZERKESZTŐSÉG TELEFONJA, m b a ■ Tiszaujlak T. B. A bókot köszönjük. Hanem azon már csudálkozunk, hogy lapunk nem érkezik pontosan. Legyenek kegyesek tudomásul venni m. t. olvasóink, hogy e lap a hét péntek délutánján 3 órakor már a postán van. A cimszalag kinyomatva készen van. Különösebben megnéztük most T.-Újlakét. És konstatáljuk, hogy a több száz között igen vidáman és rózsás szinben mosolyogva szól, hogy igenis = jelen. Becses levelét még egyszer elolvasva, konstatáljuk, hogy igen! Tszen csak az 5. szám nem érkezett meg. Nos, az ilyen indukciós következtetéssel még azt is le lehetne hozni, hogy sós’ halunk meg. Üdvözlet. De a tujlaki postát figyelemmel fogjuk kisérni. — Marton F. J&szfényszaru. A kérdéssel forduljon Uraságod a Szent- István-Társulathoz. Budapest, Szentkirályi-utca 28. — Többeknek. A »T. E.« első száma csak mutatványszám volt. Tehát a 2-ik számmal kezdődik és anélkül is teljes egész lesz a »Téli Esték«. A regény is csak a 2-ik számtól kezdődik. A mutatványszám utolsó példányig elfogyott. — Vidéki. A »Világ« c. lapot figyelemmel kisérjük. Nem baj az, hogy az odúból előbujtak. Legalább azok is tisztában vannak most már sötét terveikkel, a kik eddig (mig a vakolók éjjel virítottak mint a tök) — kételkedtek. — A »Jász Újság. tek. szerkesztőségének. Mi igen örülünk annak, ha különösen rokonérzelmü, de más lapok is átveszik, vagy ahogyan ma jó magyarsággal (?) Írják, leközlik cikkeinket. Csak arra kérjük az urakat, ne nyomassák nevünket Bognárnak, mint a hogyan nyomatta pl. a Jász Újság: »A visszavándorlő lelkek« cimü kis elbeszélésünk elé. A többi újságokat meg arra kérjük (számosán vannak ilyenek) hogy nevünket eredeti cikkeink elől vagy alul kegyeskedjenek el nem tüntetni. A derék Jász Újságnak különben üdvözlet.
