Téli Esték, 1910 (12. évfolyam, 11-18. szám, 13. évfolyam, 1-10. szám)
1910-12-04 / 6. szám
6 TÉLI ESTÉK ISMERETEK -TARA. M m ta *Et£*ányat ver.szív? — A természettudósok ißl előtti már régen közismert tény, hogy az állatok nagysága és a szívverések száma között összsefüg- gés van. Mennél nagyobb az állat, annál kevesebb, mennél kisebb annál több a szívverések száma percenként, így az elefánt szive percenként 30-at, lóé 40-et, az emberé 70-et, a kutyáé már 90-et, a házi nyulé 200-at, az egéré átlag 700-at ver. gyújtó történetéből. — A foszforos gyújtót tudvalevőleg Irinyi János találta fel 1836-ban, bécsi vegyésziskola hallgató korában. A huszonöt éves fiatalember potomságnak tekintette az egész találmányt. Egy német tanár azt a tanácsot adta neki: vegyen rá magának szabadalmat. De a büszke ifjú magyar nemesnek nem kellett az osztrák privilégium (idehaza meg akkor még nem osztogattak ilyes portékát). Harmadnap beállított hozzá Römer István, Bécsben lakó magyar kereskedő, hogy megvegye tőle a találmányt. — Mennyit kíván érte? — Semennyit. Vagy ha épen tetszik, hát adjon érte három garast, mert nekem ennyibe került a foszfor. Azt mondják Rómer mégis hatvan pengő forintot adott neki És legott gyártani kezdte a gyújtót. Irinyi egynéhány nap múlva egy magyar gróffal sétált Bécs utcáin. A wiedeni hídnál már árulták a gyerkőcök a gyufát. — Nini, ezek a vevőid — mondta neki a gróf. — Ugyan kérlek, hagyj már békét ezzel az izével — válaszolta Irinyi bosszúsan. Ha én a vegyészeinek nem tudnám egyéb hasznát venni e haszontalanságnál, még ma kitekerném a nyakamat. Később azonban már másképp gondolkozott. Négy év múlva gyujtógyárat alapított Pesten a József-utcában, hogy a bécsi Rómerrel vetélkedjék: de nem boldogult. A gyújtó föltalálójával a gyár bukása után gyakran évődtek, hogy világraszóló találmányáért csak potom néhány forintot kapott s mások gazdagodnak belőle. — Sebaj — mondta Irinyi — találok én ki még külömb dolgot is. És nemsokára kitalált egy kenőcsöt, mely arra való, hogy a kopott piros csizmát egyszeri be- kenésre újdonatújjá változtassa. A kenőcs hatása csakugyan meglepő volt: de Irinyi mégis belevesztett. Mert a debreceniek azt mondták: — Nem veszünk mi olyan subickot, amit nem kell kefélni. S a feltalálónak mind a nyakán maradt a kenőcs. Ez a kenőcs-história csak tréfás mese ugyan, de szomorú valóság, hogy Irinyi József mint szegény, elfeledt öreg ember halt meg nyolcvan éves korában. Halála előtt húsz nappal árverés volt kitűzve vértesi birtokocskájára, melynek földét hosszú életén át tudományosan művelte. ii mi ÜJSA3? mm 3S5H 333 jgS A nyíregyházi huszárok. Embertelen őrmesterek. A képviselőház közelebbi ülésének végén az interpellácziós időben Hazai Samu honvédelmi miniszter szólalt fel, hogy a katonai brutalitás«-ok miatt régebben hozá intézett kérdésekre válaszoljon. A »brutalitás« nálunk nagyon közkeletű szó, mihelyt kaszárnyáról beszélnek. Hiszen ami végtelen szabadságra hajló közfelfogásunk szerint már az egyszerű parancsolat is brutalitás. A mostani esetben azonban, a melyet annak idején Huszár Károly sárvári képviselő hozott a Ház elé, a szó valódi értelmében kegyetlenkedtek.Nyíregyházán egy huszárőrmester olyan embertelen bánásmóddal gyötörte a keze alá tett huszárokat, hogy ezek csoportos szökéssel menekültek az agyon zaklatás elől. Hazai Samu honvédelmi miniszter az eset kapcsán az egész legénységi nevelésről megemlékezett s megjelölte azt az utat is, amelyen az altisztek részéről, minden hadseregben előforduló, de a miénkben erősen csökkenő hatalmi viszaélések teljesen megszüntethetők. Olyan osztatlan tetszéssel rég nem fogadott a képviselőház beszédet, mint Hazai mostani fejtegetéseit, A néppárt és a két függetlenségi valósággal tüntetett a miniszter mellett, végezetül pedig a kormánypárt, ellenzék egyformán zajos tapsolásban tört ki. A képsiselőház ülésének erre vonatkozó részét itt közöljük: Hazai Samu honvédelmi miniszter kijelenti, hogy azok a szemrehányások, melyekkel Huszár a hadsereget a legénységgel való rósz bánásmód s durva fölfogás czimén illette, általánoságban nem fedik a valóságot. Bár nem tagadhatni, hogy Európa minden hadseregében fordulnak elő brutalitások, zsarnoki hatalmaskodások s trágár társalgási modort is hallani. A hadsereg vezetősége tudatában van a humánus bánásmód erkölcsi hatásának s ezt a felfogást a szolgálati szabályzatban is érvényesítette. A magaviseletre, istenfélelemre, az alantasokkal való bánásmódja büntető szankczióval ellátott szabályok vannak. Hogy egyes esetekben mégis történnek brutalitások s a legénységnek és altiszteknek az erkölcsi viselkedése olykor-olykor kifogás alá eshetik, ez olyan baj, melylyel nemcsak a hadseregben, de a társadalom más osztályában is találkozhatunk. Sőt ezt a bajt valósággal importálták a katonasághoz. Az önzésnek ezerféle kinövése sokszor már a családi életben is feltalálható. Az altisztek többnyire az alsó, kezdetleges műveltségű osztályokból kerülnek ki s igy nem csodálható, ha a hatalom birtokába jutva, elvesztik lelki egyensúlyokat. A bajon az altisztek művelésével és a kihágások szigorú büntetésével igyekezik a hadvezetőség segíteni. A másik baj azonban az, hogy a hadkötelesek valóságos rémmesékkel eltelve vonulnak be szolgálattételre s panszkodni se mernek ott, a hol ennek helye volna. Hazai Samu honvédelmi miniszter: Jó volna, ha az altiszti kart a zsenge ifjúkortól fogva az al- tisztségre nevelnék, mint a hogy az Németországban van. A másikbajon úgy segíthetünk, ha az anyától, a tanítótól kezdve föl a sajtóig mindenki azon lesz, hogy katonaságról való rém hit kivesszen. Ismerteti a nyíregyházi szökési esetet. A vizsgálat kiderítette, hogy ez őrmester csakugyan viszaélt hatalmával, ütötte, rugdosta a legényeket. A haditörvényszék a szökevényeket ezekre az enyhítő körülményekre való tekintettel öt évi börtön helyett csak kéthónapi fogházra Ítélte, az őrmestert pedig öt hónapi súlyos
