Téli Esték, 1910 (12. évfolyam, 11-18. szám, 13. évfolyam, 1-10. szám)

1910-11-27 / 5. szám

TÉLI ESTÉK 7 — Az utolsó 48-as honvédek. Abban a ha­talmas kötetben, amely a kormány 1909. évi működéséről és az ország közállapotáról szól és amelyet a képvise'őház legutóbbi ülésén nyújtott be Khuen-Héderváry gróf, minisz­terelnök, található fel a következő jelentés. «Ami az 1848— 49-i honvédek és ezek özvegyeinek állami ellátását illeti, jelentem, hogy az 1909. év végén 1 tábornok, 11 törzstiszt, 411 főtiszt 935 altiszt, 4347 közle­gény és 206 honvéd özvegy, összesen 5912 egyén részesült nyugdíjban, vagy állandó ellátásban, a létszám tehát az előző évvel szemben 1017 főnyi csökkenést mutat.» A szabadságharc dicsőséges hadseregének katonái, most már egyre nagyobb számban dőlnek ki a sorból. A hatvan esztendő előtti, elszánt és lelkes ifjakból immár törődött aggastyánok lettek, akik felett ott lebeg a kérlel­hetetlen halál pusztító kaszájával. — A magyar cigány Ausztriában. Az alsó-ausztriai tarfománygyülés ülésén Wagner és társai képviselők a helytartóhoz azt az interpellációt intézték, vájjon hajlandó-e utasítani a csendőrséget, hogy a magyar cigányok ellen teljes szigorúságai lépjen fel és a magyar határt szigorúan őrizze és az esetleg átvándorolni kívánó magyarországi illetőségű cigányokat azonnal űzze vissza. Követelik továbbá, hogy az Alsó-Ausztriába illetékes cigányok a jövőben zenejátszási engedelmeket és lovakra való keres­kedésre engedelmet ne kaphassanak, hanem kényszerítsék őket rendes kézműves foglalkozásra. Hol vagy cigánybiztos ? — A világ legbüszkébb dédanyja. Most ünnepelte Jane Morris Manadában nyolcvanhetedik szüle­tése napját. Ez az ősz hajú matróna arról nevezetes, hogy ötszáztizennyolc leszármazottja van. Neki magának van öt fia és tiz leánya. Gyermekei mind élnek és egészségesek. Legidősebb fiának tiz, legidősebb leányának pedig tizenöt gyermeke van. A második fiának tizennégy, a harmadiknak tizenhárom, a második leányának tizenhat gyermeke van, többi gyermekénél is ilyen az arányszám. Százhuszonnyolc unokája, háromszázharminckét dédunokája él Jane Morris asszonynak. E tekintélyes családnak igy összesen ötszáz­tizennyolc tagja van. Most pedig mikor ünnepelték az ezüst- hajú nagymamát, még táncra is kerekedett legfiatalabb dédunokájával. — Uj sziget a Dunában. Paksról Írják : Paks átellenében mintegy kilencven holdas sziget képződött a Dunán. Ezt a szigetett a paksi közbirtokosság a magáénak tartotta és mint ilyent, tulajdonába vette. A paksi képviselő testület több tagja azonban azt tartja, hogy a sziget a köz­séget illeti meg, mint parti birtokost, mivel a sziget a vizi törvény életbelépte után képződött, már pedig ez a törvény világosan megmondja, hogy a Dunában képződő szigetek a parti birtokosokat illetik meg. — Borzalmas utazás. Makóról írják: A csanádapácai állomás közelében Kovács János iparos gya­log haladt a sínek mentén. Lakodalmas menettel találkozott, akik a vándorló iparost itallal kínálták meg, a mitől Kovács annyira elálmosodott, hogy lefeküdt a sínre. Kovács hallotta, a mikor a vonat közeledett, fölemelkedett, de csak annyi ideje volt még, hogy utolsó erőfeszítéssel belekapaszkodott a vonat pályakotró szerkezetébe, a mely igy lökte maga előtt egészen Apáca állomásig. A vonatról a szerencsétlen embert rémesen összeroncsolt tagokkal szedték le. Kovács pár percnyi kínlódás után meghalt. — Mókus a csuka gyomrában. Északame- rikában, a Missisipi egyik mellékfolyójából röviddel ezelőtt tiz font súlyú csukát fogtak ki, amelynek gyomrában kifej­let mókust találtak szőröstül-bőröstül. (ismeretes hogy a csuka ügyes és falánk rabló, ilyen ritka zsákmányra mind­azonáltal bajosan tehet szert. A mókus alighanem egy a viz fölé hajló ágon ugrándozott, de vesztére, mert a csuka észrevette és bekapta. Egy hernyó napi tápláléka kétszer annyit nyom, mint önsúlya. * * * A szén, ha szabadban van, egy hónap alatt hőere­jének egyharmadát veszti. I B A KANDALLÓN ÁL. ■ ■ ■ B A paraszt nabob leánya. Eredeti népies regény. Irta : 4) Bodnár Gáspár. III. Bodonyi Tóbiás uram, már mint Esztike édes apja, nem volt ám mindig olyan módos gazda, mint mai vagyona után első lélegzetre hinni lehetne. Száz más gazda tehetősebb volt nálánál. Hanem hát nagyot fordult a sora. Mintha csak valami kovács műhelve lenne ahol naponkint az ő boldogságát, módosságát, gazda­godását kovácsolnák. A portája, a tűzhelye még most is amolyan régi egyszerű kis bogárhátu házacska számba megy. Azért minden ember fia tudja Magyarfaluban éppen úgy, mint a városban, meg messze földön vidéken, hogy ott belül több van ám, mint amenyjt a külső mutat. Sőt nagyon sok is van. De hát hogyan ? Honnan ? Miből, kitől 'i Ez a kérdő jel lebegett Tóbiás uram háza, földje, szőlője felett, mint valami találós feladvány. Pedig könnyen ki lehetne ezt a találós kér­dést — göbözni. Csak a szálat, a fonal elejét csipje meg valaki. Azt elismerte, minden emberfia a faluban, hogy Tóbiás gazda élete párja, hűséges hitvese .. Zsuzsa asszony olyan asszony, amilyen csak ritka planéta alatt születik. Egyszer teremt az Isten olyan fehércselédet emberöltőkön által. Viharverte asszony ő most már. Munkájában megedzett, de később mégis elgyötört, agyondolgo­zott asszony. Mer’ hiába: A nagy, lehetetlen igj’e- kezet, a meggazdagodás után sóvárgó küzdelem az arcon is barázdákat nyű. Meg a leiken is nyo­mot hagy. Azt elismerte igen, minden becsületes ember, hogy Zsuzsa asszony felér tiz, húsz élhetetlen, tedd- ide, tedd-oda férfivel. Otthon is, meg a mezőn is egyaránt. ’Iszen a legelső napsugárnál is hamarább kél. Öreg este ereszti fejét nyugovóra. Hogy asszo- nyi gazdasága páratlan. Hogy libái messze földön híresek. Maga jár a városokra vásárokra. Sőt nem ritkán Pestre is küldi szárnyasait. És igy sok-gya­kori garas forog a kezén. Pedig hát, mint közönsé­gesen tudva nagyon: garasból lesz a forint. És fo­rintokból a százas. Mint ahogyan az öreg Fő tiszte­lendő ur szokta mondani. A nagy harangot is csen­gő korában húzták a toronyba. Tóbiás uram se’ esett a feje lágyára. Ö is ta­karékos, szorgalmas gazda hírében van. És a mi fő: józan, okos, sőt furfangos ember, akit még a falu egyetlen izráelitájának sem sikerült falnak állítani. Hanem azért csak mégis az asszonynak, már mint Sári asszonynak tudták be a Tóbiás uram szerencséjét. Otthon, a falu korcsmájában ugyancsak mon­dogatták az emberek : — Ilyen az okos asszony! — Zsuzsa az igazi asszony.

Next

/
Thumbnails
Contents