Téli Esték, 1909 (12. évfolyam, 1-10. szám)

1909-10-31 / 1. szám

8

TÉLI ESTÉK

mester egy-kettőre már körülszaladt a kerek világon, — persze csakúgy képzeletben.

Lám, a mai gyermek! Mit jelent az, hogy valaki teljes kilenc esztendeig köteles járni iskolába! Tanul is a gyermek temérdek sok szépet és hasznost az irás, olvasás és számolás mellett. Tanul hazánk ezeréves múltjáról és tejjel-inézzel folyó drága földjéről. Tanul más idegen országokról és népekről. Tanul tegeren túli nagy világrészekről. Az a tizenkét esztendős gyermek tudja, mi a napfogyatkozás. Érti, mi a hold fényváltozása. Hogy nem garabonciás diák, nem sárkány, nem ördög csalafintás- kodik olt az égen — ijesztésére a tanulatlan embereknek. Az a gyermek nem fél az üstökös csillagtól sem, még ha nem tudom hányszor hosszabb farka és nagyobb feje volna is annak a furcsa égitestnek. Könnyű volt Gábor mesternek az eszével körülnyargalni a Föld hátán !

— De, Gábor öcsém, igy szólalt meg újra Péter gazda, — minek mondják mégis, hogy a Földnek sarka vagyon?

— Hát bizony, csakis mondják a tudósok, hogy a Földnek két sarka van. De a valóságban nincs ott tengelyvég, csapágy, sem valami támaszték. A Földünk rengeteg golyója csakúgy szabadon lebeg a nagy világürességben. De mégis forog, éppen mintha tengelyen és két sarkon fordulna. Mint ez a játékgolyó is, ha az asztalra teszem és fönt a tetején az ujjammal lenyomva megforgatom, igy la! De hogy mi nagy erő forgatja meg Földünket minden huszonnégy órában? mióta forog már és meddig fog még forogni.? — ezt csak a felséges Úristen tudja.

— De öcsém, merre van hát végre is a Földnek a sarka? Már úgy, a hogy mondják,tengelyvég nélkül és csapágy nélkül.

— Péter bácsi bizonyosan olvasta már, hogy vasúton, gőzhajón körülutazzák a Földet.

— Igen, de ebből még nem látok ám tisztán, öcsém.

— Mindjárt kiérünk a tisztásra, Péter bácsi. Azt a földkörüli utat meg is mérték a tudósok. Kiszámították, hogy a földgolyó kerülete a legvastagján negyvenezer kilométer,

— Na már ezt még az én csikóm sem bírná befutni egy hajtásra.

— Jól találja, Péter bácsi. Hanem a gőzkocsi meg a gőzhajó körüljárja a Földet jó másfél hónap alatt. De nézzük csak, Péter bá, hogy merrefelé van az, mikor mondjuk, hogy dél felöl jön a jégvihar?

— No hát a falunak útja a piacról a Borjuti- lalmas dűlője felé éppen délnek húzódik. Az első szobám ablakai is a delelő Napra néznek.

— És északnak merrefelé menne Péter bácsi itt a községben?

— Hát egyenesen a Korparétnek tartanék, öcsém. Vagy tán nem? A Göncöl is az irány körül kereng éjszaka.

— Nos, ha Péter bácsi jól megnézi tiszta éjjel a kis Göncölt, nem a nagyot, hanem a kicsit, ennek a rudja vége egy fényes csillag, a nagy Göncöl hátsó kerekei irányában. Ez a csillag mutatja nekünk szépen az északi tájékot.

— Ösmerem én azt a csillagot, szép öcsém. Hiszen a nagy Göncöl is a körül fordul éjente.

— Úgy van. Ha már most abban az irányban repülne Péter bácsi tovább és tovább, álszállana idegen országokon és tengereken. Aztán végre elérne arra a helyre, melyről mondják, hogy északi sarka mi Földünknek.

De, Gábor öcsém, azok az urak csak nem repültek tán? Hát hogyan jutottak el mégis olyan messzire ? Ahol talán még a madár se járt.

— Madár csakugyan nem száll ott. De máskü- lömben nem volna igen messze tőlünk az az északi földsark. Képzelje csak Péter bá, olvastam, hogy Budapestről mindössze vagy négyezerhétszáz kilométernyire esnék az, már persze úgy csillag iránt, zsinórban. De hát nagyon nehéz odáig eljutni. És a a fele utján túl már csak, életveszedelemmel lehet előrehaladni. Igaz, egy darabig még nyílt, de azután befagyott tengeren, jéghegyek között és hómezőkön át, köröskörül mindenütt örökös pusztaság közepeit, dermesztő kegyetlen hidegben. Lássa, Péter bácsi, éppen erről ir az újság itt a kezemben. Olvassuk csak. Tanulságos és érdekes lesz az olyanra nézve, aki még nem olvasott arról. Halljunk hát valamit ama vidékről, hol annakelőtte még soha senki sem járt, mióta ember él a Föld hátán.

De erről majd alkalomadtán.

Védekezés.

— Hallja, vendéglős ur, valami komisz, mihaszna borpancsolótól vehette ezt a bort !

— Kikérem magamnak! Egészen magam készítettem!

A. SZERKESZTŐSÉG TELEFONJA.

Olvasóinknak. Akik a »Téli Esték*-bői első és mutatvány számot kaptak vagy kapnak, szíveskedjenek megőrizni, mert a már megküldött mutatványszámot megrendelés esetén sem pótolhatjuk mással, újabban megküldöttel. Annyira mégrohantak a megrendelők, hogy egy számot kétszer küldenünk ily valóban ajándék lapnál nekünk érzékeny veszteség lenne. Ezt senki sem kívánhatja.

Értesítő. Köszönjük. De mondunk mi erre önnek is, meg azoknak az illetőknek egy kádenciát:

Ez is úgy van — mint a kecske, meg a kanári, ügy történt, hogy a kecske meg a kanári összevesztek azon, hogy melyiküknek van szebb hangja s egyik sem akarta elismerni a másik elsőbbségét. Megegyeztek, hogy akivel az utón legelsőnek találkoznak, az legyen a bíró és annak az ítélete lesz döntő. Alig hogy elindultak, jön ám velük szemközt eyy szamár. Előadják a panaszt, a bölcs biró felszólította a kanárit, hogy kezdje meg a versenyt. A kis kanári elkezd énekelni, összeszedi minden tehetségét és oly gyönyörűen dalolt, mint még soha.

A szamár bólintott egyet, akkor aztán a kecske kezdett a nótához, de bizony nem volt az egyéb, mint meke- gés. A szamárnak mégis jobban tetszett, mert az ő hangjához jóiban hasonlított.

Mikor a szamár kihirdette a kanárira a lesújtó Ítéletet, a kis madár felsóhajtott:

— Hogy a kecskének szebb hangja van, igazán mondom, nem bánt, de az, hogy ezt az Ítéletet egy szamár mondta ki rám, őrökké fájni fog.

Érdeklődő. Igen, előbb jelenik meg egy héttel. Csak november 1-ső vasárnapján volna megjelenésének ideje. De az expedíció követeli igy. Nem birnók meg az utolsó órákban. Majd februárban esetleg csak 3 szám jelen meg. A téli évad alatt 17 nagy ivet kap 2 koronáért. Tehát 17 vasárnapon. A lapot csak azoknak küldjük, kik a 2 koronát előre fizetik, illetve utalványozzak. ___