Téli Esték, 1909 (12. évfolyam, 1-10. szám)
1909-12-12 / 7. szám
6 TÉLI ESTÉK aludtak. A négylábú életmentő ezután elvezeti őket a menedékhelyre és már messziről tudtukra adják a barátoknak, hogy segítségre szorultat hoznak. E gondosan nevelt kutyáknak remek példányai vannak a menedékhelyen. Néha elérik a háromnegyed méter s még ennél is nagyobb magasságot, rendkívül erősek és még egy jól megtermett embert is jó messzire el tudnak cipelni. Volt a menedékhelyen már arra is eset, hogy a kutyák ezerkétszáz méter távolságra cipeltek eltévedt embereket a zord, magas havon keresztül. Szeptemberben kezdődik a derék állatok munkája; ha aztán a hótömeg ellepi az utakat, és a vihar tombolva járja be a szakadékokat, szinte lehetetlen elérni a magányos menedékhelyet és a tapasztalatlanja a hideg áldozatává lesz. A kolostor lakói viharedzett férfiak; összesen vagy tizenötön vannak. Tizenöt esztendeig élnek itt; ez a legtöbb idő, a mit még az ilyen ellentálló képességű férfiak is elbírnak ebben a ritka levegőben, ilyen fárasztó munka közben. A legtöbbje ennek az időnek leteltével testileg is megtörik és áldozatkész emberszeretetéért gyakran fizet teljes elerőtlenedéssel és betegséggel. Nem ritkaság az, hogy a barátok tizenkét, tizennyolc, sőt huszonnégy órát is kint töltenek a hóban és jégben s ebben versengenek kutyáikkal, leghívebb társaikkal mentési munkáikban. Darbellav páter, a ki egy évtizednél régebben él a ménedékhelven, olyan eseteket mond el, a mikor a kutyák két-három napig is künn vannak a téli hidegben pihenés nélkül, nyomorúságosán táplálkoznak és egyre keresik az eltévedtek nyomait. Ő maga is az egyik kutya okosságának köszönhette életét. — Három kutyával siettünk, úgymond a szoroson lefelé három utasnak a keresésére, a kiket attól féltettünk, hogy a hóviharban s a sötétben eltévesztették az utat. A kutyák előre siettek. Hirtelen ugatást hallunk. Odasietünk s látjuk, hogy a kutya túrja a havat. Tudtam, hogy itt a hó valakit vagy valamit eltemetett. Sietve eltakarítottuk a havat és hamarosan emberi testre akadtam. A szerencsétlen még élt és borral meg kétszersülttel megerősítettük. Ugyanabban a pillanatban megint hallok ugatást a közelben. Fölugrom és az ugatás irányában elsietek, a mikor a kutyám hirtelen megragadja kábámat, hátraránt és a hóra dob. Csodálkozom, fölugrom és lámpásom segítségével fölfedezem kutyám szokatlan viselkedésének okát: ott álltam szorosan az örvény szélén. Csak a kutyám okosságának köszönhettem az életemet. Abban a kereső utunkban különben nyolc embert mentettünk meg a biztos halálból. A menedékhely most telefonnal van a lentebb fekvő helyiségekkel összekötve; a barátokat mindig értesítik, ha valaki hozzájuk fölindul. így biztosabban lehetnek az erre rászorultaknak segítségére, mint azelőtt. — Mi a szenvedés ? — Az ember értékének tisztitó tüze. Aki nem szenvedett, — nem is élt még. mi újság ? Hétröl-hótre. A politikai világba a helyzet mozdulatlan. Sürü köd fedi a jövőt. Senki sem tudja: mi leszen. Talán maga a király sem. A kormány helyzete nagyon nehéz, nagyon súlyos. A helyzetről a kormány egyik tagja ezeket mondotta egy hirlapirónak: — Semmi újabb dolog sem történt; a helyzet nem változott. Hogy mi fog történni, magam sem tudom, csupán annyit mondhatok, hogy a kormány menni akar és menni is fog mihamarabb. Most már csupán arról van szó, hogy ki legyen az utódunk vagy még világosabban mondva: utódot keresnek. Hogy ki lesz az utód, mikor vált föl bennünket, még nem tudom. Egyelőre stagnálás van az egész vonalon. Miniszteri tanácskozás most nem lesz és arról sincs szó egyelőre, hogy Wekerle Sándor miniszter- elnök Bécsbe menjen. Hogy mit akarnak Bécsben, nem tudom, nagyon valószínű, hogy le akarnak járatni bennünket. Arról pedig beszélni is együgyüség, a mit némely oldalról napról-napra hiresztelnek, mintha e kormány bármelyik tagja is maradni akarna a mostani körülmények között, sőt a két függetlenségi miniszter: Kossuth Ferenc és Apponyi Albert gróf külön kérést is terjesztett a felség elé, hogy őket mindenesetre bocsássa el állásukból. Hiszem, hogy most már a lemondás elfogadása nem fog sokáig késni. Minden további dolog Bécstől függ. Lehetséges, hogy nem minden fonál szakadt meg. Aehrenthal gróf külügyminiszter az állandó jellegű megoldást kívánja, ezt tudjuk és tudjuk azt is, hogy támogatja a mostani kormányt és programját. Ha álláspontja mindazáltal sem érvényesül, más befolyásoknak kell tulajdonítani. * A rossz termésnek, a közegészség ügy elhanyagolásával már kialvó nyomai mutatkoznak az ország egyes részeiben. Biharban nagy a nyomor. A biharmegyében pusztító járványok megszüntetése és a nyomorúságos szociális viszonyok orvoslása céljából a belügyi és földmivelésügyi minisztérium megbízásából Váradra érkezett Frank Ödön dr közegészségügyi főfelügyelő és Molnár dr. felügyelő. Az alispánnal tanácskoztak, majd körútra mennek a megyébe. A körúton, a melyet egy hétre terveznek, mindent alaposan megvizsgálnak. A járvány- és inség-sujtóttá vidékekről megdöbbentő adatokat jelentenek. Beznye, Bánlak, Brátka, Bucsa, Remed, Dános, Fúrta és más községekben a tífusz és vérhas egyre szedi az áldozatokat Ezekben a községekben, a melyekben 250—300 százalék a pótadó, a nép valóságos állati nyomorban él. Egy odúban húzódik meg állataival együtt; sok helyen nincs kút és az emberek a pocsolyából, az állatok fürdőhelyéből isznak. Báród mellett vadon sziklák tetején bányásztelep van, a hová csak három órai lovaglással lehet eljutni. Itt vérhas dühöng. Egész családok fekszenek betegen. A nép meleg ételt nem tud főzni, húst sohasem eszik, csak kukoricát, de többnyire erdei gyümölcscsel és gyökérrel él. A megyét beutazó bizottság tagjai a földmivelésügyi minisztériumnak javasolni fogják az utak kijavítását, hogy a nyomor eldugott fészkeit az orvosok fölkereshessék; kutakat fognak ásni, barakkokat építenek, a lakásviszonyokon lehetőleg javítanak és a hol kell, élelmiszert fognak kiosztani. * Legújabban Zichy János nevét emlegetik — az uj kormány alakításával kapcsolatban Zichy az al
