Téli Esték, 1909 (12. évfolyam, 1-10. szám)

1909-11-28 / 5. szám

TÉLI ESTÉK

/

árt meg neki. Tévedés azt hinni, hogy növényi eledelekkel él s a gabonát vagy kukoricát megdézsmálja. A lehullott gyümölcsre csak nagy szükségben fanyalodik.

A sündisznó védelemre érdemes. Kegyetlenségre vall, aki megfogja, haza hozza és a gyermekeknek oda dobja, hogy elkinozzák. Ha már a házhoz kerül, tűrjük meg ott is, a hombár előtt talál ő egeret eleget s ott is megél. Ott is nekünk dolgozik ingyen.

*

Hogyan kell a lelőtt vadat szállítani?

A foglyokat elejtésük után, amint aggatóra fűzik, egy kis görbe ágacskával ki kell belezni, azután a fődolog az, hogy szabadon csüngjenek. Még meleg, ki nem hűlt madarakat szállításra becsomagolni nem szabad, mert gyorsan romlásnak indulnak, éppen ezért csak teljesen kihűlt, avagy mesterségesen lehűtött madarak kerülhetnek szállításra. A foglyokat legjobb durvafonásu fűzfavessző kosarakban szállítani, mert azokon levegő átjárhat; légmentesen záródó ládák, vagy lemezpapir dobozok kerü- lendők, mert ezekben az elkerülhetetlenül szükséges párolgás nem mehet végbe. Nem szabad többet, mint három réteg foglyot egy kosárban elhelyezni és akkor is a rétegek közét jó száraz szénával kell kitölteni, hogy ez a párolgó nedvességet magába szívhassa. Minden egyes foglyot még külön újságpapírba is jó göngyölni, de úgy hogy a feje, a nyaka és a lábszárak szabadon maradjanak, hogy ezúton a fejlődő gázok elillanhassanak. Meleg időben tanácsos a kosár közepébe egy jéggel megtöltött vízhatlan hólyagot is tenni, természetesen jó erősen lekötve, nehogy az olvadó jég vize abból leszivároghasson. Nagyobb vadat, mint vaddisznót, őzet, szarvast és nyulat is ilyen gondos előrelátással kell a meleg időben szállítani, úgy t. i., hogy a jól kihűlt és felbontott vadba jéggel telitett vízhatlan hólyagokat teszünk s azután a felbontást bevárjuk.

Az óvatos cigány.'

Sört kér akasztás előtt a cigány. Hoznak neki. De alig ízleli meg, leteszi.

— No miért nem iszol cigány?

— Nagyon hideg, fílek míg árt ázs egis- sigemnek.

A vaj az ókorban. Az egyszerű ember hamar rájött arra a gondolatra, hogy a tejet földolgozza. Érdekes azonban, hogy kezdetben a legfontosabb tejterméket, a vajat nem táplálékra, hanem orvosság-képen használták. Már a skythák is értettek a vajkészitéshez és tólük tanulták ezt a görögök, akik szépitöszerül is használták a vajat. Egy görög iró, mint furcsaságot említi Kr. e. 382-ben, hogy egy thrák király lakodalmán »vajevő emberek«-et látott. A rómaiak bőrkeményedés ellen használták; néha a katonák olaj helyett vajjal kenték be a testüket a háborúban. Csak a császárság idejében kezdték fölismerni a vajnak mint fontos tápláléknak jelentőségét és ez idő óta állandó szerepet játszik az ember háztartásában. A művaj már a legújabb kor terméke. Az első művajat Franciaországban gyártották 1870-ben Poissy-ban. A művajat e gyárban Mége-Mouries útmutatása szerint készítették, akinek maga III. Napolen adta az eszmét, hogy a katonaság s fóleg a tengerészek számára a drága vajat pótló tápszert készítsen.

MI ÚJSÁG ?

Menekülés az égő bányából.

A newyorki cherry-i bányában, ahol igen sok hazánkfia is dolgozik, közelebb nagy szerencsétlenség történt. Tűz ütött ki a bányában és óriási pusztítást vitt véghez. Igen sok ember fejezte be itt hányt-vetett életét, köztük több honfitársunk is elpusztult. Az életben maradt munkásokat csak nagy nehezen, napok múlva tudták megmenteni A megmentett munkások örömükben őrültek módjára lármáztak, a mikor a mentőket meglátták. A mentők gyapottakarót adtak rájuk, hogy a léghuzam ellen megoltalmazzák őket. A legtöbbje nem tudott a lábán állni s az ételt sem tudta lenyelni. Egyik megmentett bányamunkás ezt mondta el:

— A mikor a tüzet észrevették, oly helyre menekültünk, a hol reméltük, hogy vizet fogunk találni, alighogy ezen helyre eljutottunk, mögöttünk összeomlott a tárna és elvágta tőlünk a lángot. Azt hiszem, hogy valamennyien elvesztettük eszméletünket. Csak arra emlékszünk vissza, hogy sok vizet ittunk. Kosarainkban még egy kevés eleség is volt. A mikor az elfogyott, az épületfáról lerágtuk a kérget, némelyikönk a cipőjét rágta. Egyikünk sem volt a nagy veszedelmek teljes tudatában, sőt olyan is akadt közöttünk, a ki sajnálta, hogy nincsen kártyánk, hogy igy az időt még könnyebben tölthettük volna el. A mikor a kopogást hallottuk, azt mondta egyikünk :

— .Végre értünk jönnek!

Egy másik munkás azt kérdezte a mentőktől, vájjon vasárnap vagy hétfő' van-e. Azt hitték, hogy legföljebb negyvennyolc órát töltöttek a mélységben, holott nyolc napnál tovább voltak ott. Egy másik megmentett munkás a következőket mondotta el:

— Elsősorban a magunkkal hozott eleséget fogyasztottuk el. Miután ez elfogyott, nehányan feldaraboltak egy összvért és ennek a húsával táplálkoztak. De ez az eleség sem tartott sokáig s már most bekövetkezett a borzasztó éhezés ideje. Nehányan közülünk megőrültek s elrohantak biztos menedékhelyünkről; ezeket, az embereket nem láttuk viszont. Egy olasz ember megőrült, gyújtót evett és bőrdarabokat rágott, azután elkészítette végrendeletét, a melyben mindent feleségére hagyott, jóllehet egyetlen fillér vagyona sem volt.

*

/■

— A király a gyermekvédelemről. A király kihallgatáson fogadta Bécsben rákosfalvi Szalárdy Mór dr. egyetemi magántanárt, a Fehér-Kereszt-Egyesület igazgató-fóor- vosát. Ö felsége élénken érdeklődött a magyar gyermekvédelem fejlődése iránt s megelégedéssel hallotta, hogy a Fe- hér-Kereszt-Egyesütetból, a melynek zárókövét ő tette le, fejlődött az állami gyermekmenedékhely, a hol jelenleg az országban ötvenezer gyermeket ápolnak.

— Ez igen jó és szükséges intézmény — mondotta á király s nagy elismerését fejezte ki a kicsiből oly nagygyá fejlődött gyermekvédelem sikeres munkáját.

— Főúri vadászat. Székesfehérvárról írják: Zichy Rafael gróf felső-szent-iváni birtokán sikerült fácánvadászatot rendezett, melyen résztvettek : Pallavicini Ede órgróf, Zichy Antal, Zichy Ágost grófok, Széchényi Domonkos gróf, Metternich herceg és neje. Zichy Mária, Zichy Margit gróf-