Téli Esték, 1909 (12. évfolyam, 1-10. szám)

1909-11-21 / 4. szám

TÉLI ESTÉK

/

Parall Gusztáv atyja, Parall József, tiszttartója volt Sina Simon bárónak és anyja Styek Mária Eliz volt. Amikor Parall Gusztáv született, 1831. évi junius hó 30-án Walpers- dorfban, Alsó-Ausztriában, éppen akkor érkeztek oda Galíciából Váza herceg osztrák generálissal a huszárok, akik a kolera elöl menekültek hazafelé. Parall József lakásába szálltak a tisztek. A tiszttartó igen szívesen fogaadta a huszártiszteket, csak afölött sajnálkozott, hogy felesége beteg égé miatt nem tudja őket olyan ellátásban részesíteni, ahogy szerette volna. A tisztek azonban igen jól érezték magukat nála, sót a kedves házigazdának kijelentették hogy a családi örömben ók is részt kívánnak venni s komának ajánlkoztak, így lett Parall Gusztáv keresztíia Váza hercegnek, továbbá Kiss Ernőnek, Lázár Vilmosnak, Török Ernőnek és Lachner Györgynek, akik utóbb Aradon vértanúhalált haltak.

— Avar sírok. Komárom városát most csatornázzák s ez alkalommal igen becses sirleletre bukkantak a munkások. Pár méternyi mélységben ember- és lócsontokat, kard, keiigyeltöredéket, arany ékszereket, arany lemezeket találtak, melyekről megállapították, hogy az av'arkól valók. Az arany lemezek arra vallanak, hogy gazdag avar főur volt ott eltemetve, A leletet a komáromi múzeumban helyezték el.

— Százhuszéves asszony halála. NagyKárolyban, meghalt a világ legöregebb aszszonya, Levenday Józsefné, szül Labinai Mária százhuszéves korában. A matróna Sopronból került Nagykárolyba, ahol öreg napjait könyörado- mányokból és kárlyavetésböl tengette. Temetésekor a halottas kocsi felborult, a holttest az árokba esett, a koporsót ismét le kellett szegezni.

— Kiirtott farkascsalád. Szánkóujfalu beregmegyei község határában egy hét fenevadból álló farkasfalka garázdálkodott s igen sok kárt okoztak juhokban, sertésekben és kecskékben. Boganics János a gróf Schönborn uradalom erdóőre azonban másfél hónap alatt mind a hét ordast elejtette.

— Tahitótfaln pusztulása. Budapesten ismert és kedvelt nyaralótelepet, Tahitótfalu községet iszonyú tűz pusztította el vasárnap reggelre. A szentendrei szigeten borzalmas orkán száguldott keresztül szombaton éjszaka, ekkor ütött ki a veszedelem Tahitótfalu alsó részén és rövid idő alatt negyvenkilenc ház, ugyanannyi melléképület lett a tűz martaléka. A lakosság legnagyobb része télviz idején a fővárosban dolgozik, otthon csak az apró gyermekek voltak. Az orkán által szított tűzben először a gyermekek mentésére gondoltak és a több száz főnyi gyermeket a falu alatt lévő nagy gödörben helyezték el védett helyre.

— Kigyók egy vasút mentén. A Pirot felé vivő vasútvonalon néhány nap óta valóságos kigyócsapás van. A szerb hatóságok intézkedéseket tesznek az utasok megol- talmazására. A kígyók behatolnak a váróterembe, a vasúti kocsikba és az utasok podgyászába.

— Utazás a fold körül negyven nap alatt. New- yorkból Írják, hogy azokat a Jules Verne regényét is elhomályosító földkörüli utazásokat, amelyek 65, sőt 60 nap alatt kerülték meg a világot, most két olyan utazás követte. amelyről talán még a nagy francia iró merész fantáziája sem álmodott.

Azóta ugyunis elkészült az Ázsiát keresztülszelő közlekedési vonal, amely a föld körüli utazás tartalmát 40 napra szállítja le. Ezen a vonalon tudniillik Párisból New- yorkon át San-Franciskóba 12 nap alatt, onnan Yokohámába ismét körülbelül 12 nap alatt és a transmandzsuriai és szibériai vasúttal pedig vissza Párizsba 15 és fél, legrosszabb esetben azonban 16 nap alatt lehet utazni, igy tehát az utas tartamából két nap még meg is marad a várakozásra. Azonban az utazás tartamát még se lehet egészen határozottan megszabni, még pedig a hajók- és a vonat csatlakozások miatt.

Az a négy iskolásfiu, akiket Hearst, 13 amerikai lap kiadója, küldött el és pedig kettőt Chicagóból, kettőt New- yorkból, megvalósították azt a mutatványnak is beillő dolgot, hogy az egyik pár, a chicagói, 40 nap, 17 óra és 23 perc alatt körülutazta a világot. Utazásuk természetesen óriási izgalomba hozta Chicagó és Newyork városát és amidőn a négy utas hazaért, mindkét városban óriási közönség üdvözölte őket, épen úgy, mint hogyha valami győzelmes háborúból tértek volna vissza.

ISMERETEK -TÁRA.

A dohány diadalutja.

Már az ókorból tudjuk, hogy egyes népek növények gőzét élvezték vagy csöveken át szívták a a lassan égő növények füstjét, a mitől bóditó álom szállta meg őket. A gallusok és germánok például az égő kender gőzével izgatták magukat és nem lehetetlen, hogy már a babilonok is ismerték a dohányt, a mint ezt Hérodotosz állítja is. Igen sokáig tartotta magát az a nézet, hogy a dohány eredeti hazája nem Amerika, hanem hogy az tulajdonképpen ázsiai eredetű növény. De azért nem lehet kimutatni, hogy Kínában, a hol a dohányzás ősi időkben is szokásban volt, már Amerika fölfedezése előtt is dohányoztak volna.

A világtörténelem színpadára tulajkonképpen csak akkor lépett a dohány, a mikor Kolumbusz az uj világrészben fölfedezte a kultúrnépek számára. Kolumbusz hű matróza, Sancho, volt az első fehér ember, a ki dohányt szitt. Az indiánusok rizslevélbe burkolták a megszáritott dohányleveleket, gömböiyüre sodorták és az egyik végét meggyujtották, a másikat pedig szájukba vették, akár manapság a szivart. Az indiánusok azonban csak bizonyos vallásos jellegű ténykedéseknél szitták a dohány és azt tartották, hogy a dohány a nagy szellem, a melyet egyenesen a napból hozott az indiánusoknak.

Nicot János, II. Ferenc francia király követe a liszaboni udvarnál, 1560-ban egy flandriai kereskedőtől néhány dohánynövényt kapott Floridából elültette a kertjébe s a füvével egyik apródjának orrákját gyógyította meg. Nicot a dohánynak magvát Párisba, a nagy briornak és Medici Katalin királynőnek küldötte s őt érte a kitüntetés a dohány latin nevének, illetve a dohány mérgének (nikotin) megörökítésével.

A XVII. század elején Franciaországban nagyon divatba jött a dohányzás és XIV. Lajos alatt annyira elterjedt, hogy heves toliharc tört ki a dohányzás barátai és ellenségei között. XIV. Lajos a katonák között is elterjesztette a dohányzást és mindegyik katonáját ellátta a szükséges dohányzókészülékkel is. Még a nők is bőségesen élvezték az újfajta mérget. A dohányt a királynők fűvének nevezték és magas adóval illették, ami ugyancsak jól esett az államkasszának. Egy egykorú szellemes francia ember meg is jegyezte, hogy inkább a királyok, mint a királynők füvének kellene nevezni az uj növényt, mert többet jövedelmez a királynak, mint a leggazdagabb ezüst- vagy aranybányák.

De a legszédületesebb arányokban még Hollandiában terjedt el a dohányzás a XVII. században. Itt már 1590-ben az orvosi kar figyelmeztetései ellenére nagy agyagpipából szitták a dohányt az egyetemi hallgatók. Hiába fenyegették a tudós doktorok a diákokat, hogy a dohányzástól fekete lesz az agyvelejük. Azok nem törődtek vele és egymásután emelkedtek a »dohányházak«. De a dohányzásnak igen sok ellensége is volt, úgy, hogy száz év múlva, 1699-ben Harlémben a dohányzás miatt valóságos