Tárogató, 1950 (13. évfolyam, 1-6. szám)
1950-07-01 / 1-3. szám
s 12 TÁROGATÓ felelős ezekért a kísérletekért, amelyekből rögtön levonták azt a következtetést, hogy érthető, hogy a szegény embernek miért van annyi gyereke s a gazdagnak miért nincs. Epekövek eltávolítása. A régi módszer: operációval. Az uj: magas rezgésszámul hanghullámokkal, tehát operáció nélkül. A kisérleteket eddig nyulakon és egy kutyán végezték, de az eredmények biztatók. Az ultrahanghullám a szöveteket nem sérti, de a köveket felaprózza, amelyek aztán a bélcsatornán át eltávolodnak. Orosz halfogás. Elektromossággal. Állítólag 2500 font halat fogtak 11 óra alatt s egyetlen hal se volt megsérülve. Az oroszt, aki elektromos halfogással már azelőtt is foglalkozott, Cserniginnek hivják. Régebben váltóáramot használt, de siker nélkül. Az egyenáram azonban bevált. Ha az itteni kipróbálás után is beváltnak minősül ez az uj eljárás, a jövő halászai botok és csalétkek helyett majd battériákat vihetnek magukkal a weekendi kirándulásaikra. SZABADSÁG. “A polgári jogok és a szabadságunk egyéb megnyilvánulásai alkotják a házunkat, amelyben élünk. A szabadságaink alkotják az erőnket, amely alapjául szolgál a szovjet zsarnok fölött való végleges győzelmünknek. Csak ha ezeket gyöngítjük vagy elveszítjük, jutunk abba a veszedelembe, hogy elpusztítanak bennünket. Ha megszűnünk küzdeni a szabadságért s arra korlátozzuk magunkat, hogy egy “anti” álláspontot foglalunk el, elismerjük a dekadens mivoltunkat s a leveretésünk útját készítjük elő”. (George Field, a Freedom House ügyvezető titkárának a new Yorki Times-hoz Írott leveléből. 1950. IV. 9.) BÉLYEGEK. A UPU (Universal Postal Union) bélyegek nagyon népszerűeknek bizonyultak és sokan gyűjtik őket. Némelyikük már jelentékenyen felment az értékében. A kibocsátó államok tehát jó pénzt csináltak belőlük. De ezzel egyesek nem elégedtek meg. Kibocsátották őket fogazatlanul is. Persze kevés példányban, hogy az egész manipuláció csupán tévedésnek lássék. (Ez az állításunk nem rágalom; ha a jóhiszeműség megvolna ezekben a bélyeguzsorásokban, a fogazatlan bélyeg feltűnése esetén azonnal hivatalosan kibocsáthatnák ugyanannyi példányban fogazatlanul is. De megteszik e?) Ezeket valami pénzes vevőnek jó áron eladják, aki aztán annyit számit érte, amennyit akar vagy amennyit tud. Egy ilyen példa Brazília UPU bélyege, amelyért fogazatlanul 50 dolláron felül számítanak. Az ilyen “ritkaságokat” legjobb ignorálni; a bélyeg eredeti vásárlója majd megunja a várakozást s leszállítja az árat. Ha nem szállítja le, tartsa meg. A másik rabló eljárás abban áll, hogy valaki (bank?) megveszi egy sorozat magasabb értékeit mind vagy majdnem mind. A gyűjtők megveszik az alacsonyabb névértékeket normális áron s mikor a sorozatukat ki akarnák egészíteni, kisül, hogy azokat kidnap-olták s csak nagy váltságdíj lefizetése ellenében akarják szabadlábra helyezni. Ez történt a spanyol Marokko UPU-ival. A komoly gyűjtőknek a sarkukra kellene állniok s leleplezni ezeket a bélyegszélhámosokat, a bélyegeket pedig félrelökni, mint amelyek csupán pénzspekuláció céljait szolgálták. Ha ez hamarosan meg nem történik, maga a bélyeggyüjtés fog helyrehozatatlan károkat szenvedni. Liberia is azok közé az országok közé tartozik, amelyeknek a bélyegeivel spekulálnak. Az eljárásuk ez: összevásárolják az ország bélyegeit, aztán hirdetésekben magas összegeket kínálnak egy sorozatért, tudva azt, hogy ajánlat amugyse érkezik be, s aztán ugyanazt a sorozatot fűnek fának kínálják a saját hirdetésükre való hivatkozással, de az abban említett összegnél valamivel alacsonyabb áron s remélik, hogy az avatatlanok majd bedülnek nekik. Ez magyarázza meg a Szyk által készített sorozat igen magas árát s a UPU sorozat árát. A UPU névértéke 40^, az eladási ára vagy 3 dollár. (Continued on cover page 3)
