Tárogató, 1950 (13. évfolyam, 1-6. szám)

1950-07-01 / 1-3. szám

s 12 TÁROGATÓ felelős ezekért a kísérletekért, amelyek­ből rögtön levonták azt a következtetést, hogy érthető, hogy a szegény embernek miért van annyi gyereke s a gazdagnak miért nincs. Epekövek eltávolítása. A régi módszer: operációval. Az uj: magas rezgésszámul hanghullámokkal, tehát operáció nélkül. A kisérleteket eddig nyulakon és egy kutyán végezték, de az eredmények biztatók. Az ultra­hanghullám a szöveteket nem sérti, de a köveket felaprózza, amelyek aztán a bélcsatornán át eltávolodnak. Orosz halfogás. Elektromossággal. Állítólag 2500 font halat fogtak 11 óra alatt s egyetlen hal se volt megsérülve. Az oroszt, aki elek­tromos halfogással már azelőtt is foglal­kozott, Cserniginnek hivják. Régebben váltóáramot használt, de siker nélkül. Az egyenáram azonban bevált. Ha az itteni kipróbálás után is beváltnak mi­nősül ez az uj eljárás, a jövő halászai botok és csalétkek helyett majd batté­riákat vihetnek magukkal a weekendi kirándulásaikra. SZABADSÁG. “A polgári jogok és a szabadságunk egyéb megnyilvánulásai alkotják a há­zunkat, amelyben élünk. A szabadsá­gaink alkotják az erőnket, amely alap­jául szolgál a szovjet zsarnok fölött va­ló végleges győzelmünknek. Csak ha ezeket gyöngítjük vagy elveszítjük, ju­tunk abba a veszedelembe, hogy elpusz­títanak bennünket. Ha megszűnünk küzdeni a szabadságért s arra korlátoz­zuk magunkat, hogy egy “anti” állás­pontot foglalunk el, elismerjük a deka­dens mivoltunkat s a leveretésünk útját készítjük elő”. (George Field, a Free­dom House ügyvezető titkárának a new Yorki Times-hoz Írott leveléből. 1950. IV. 9.) BÉLYEGEK. A UPU (Universal Postal Union) bé­lyegek nagyon népszerűeknek bizonyul­tak és sokan gyűjtik őket. Némelyikük már jelentékenyen felment az értéké­ben. A kibocsátó államok tehát jó pénzt csináltak belőlük. De ezzel egyesek nem elégedtek meg. Kibocsátották őket fogazatlanul is. Persze kevés példány­ban, hogy az egész manipuláció csupán tévedésnek lássék. (Ez az állításunk nem rágalom; ha a jóhiszeműség megvolna ezekben a bélyeguzsorásokban, a foga­­zatlan bélyeg feltűnése esetén azonnal hivatalosan kibocsáthatnák ugyanannyi példányban fogazatlanul is. De meg­teszik e?) Ezeket valami pénzes vevő­nek jó áron eladják, aki aztán annyit számit érte, amennyit akar vagy amen­nyit tud. Egy ilyen példa Brazília UPU bélyege, amelyért fogazatlanul 50 dol­láron felül számítanak. Az ilyen “rit­kaságokat” legjobb ignorálni; a bélyeg eredeti vásárlója majd megunja a vára­kozást s leszállítja az árat. Ha nem szál­lítja le, tartsa meg. A másik rabló eljárás abban áll, hogy valaki (bank?) megveszi egy sorozat magasabb értékeit mind vagy majdnem mind. A gyűjtők megveszik az alacso­nyabb névértékeket normális áron s mi­kor a sorozatukat ki akarnák egészíteni, kisül, hogy azokat kidnap-olták s csak nagy váltságdíj lefizetése ellenében akarják szabadlábra helyezni. Ez tör­tént a spanyol Marokko UPU-ival. A komoly gyűjtőknek a sarkukra kellene állniok s leleplezni ezeket a bélyegszél­hámosokat, a bélyegeket pedig félrelök­ni, mint amelyek csupán pénzspekulá­ció céljait szolgálták. Ha ez hamarosan meg nem történik, maga a bélyeggyüj­­tés fog helyrehozatatlan károkat szen­vedni. Liberia is azok közé az országok közé tartozik, amelyeknek a bélyegeivel spe­kulálnak. Az eljárásuk ez: összevásá­rolják az ország bélyegeit, aztán hirde­tésekben magas összegeket kínálnak egy sorozatért, tudva azt, hogy ajánlat amugyse érkezik be, s aztán ugyanazt a sorozatot fűnek fának kínálják a saját hirdetésükre való hivatkozással, de az abban említett összegnél valamivel alacsonyabb áron s remélik, hogy az avatatlanok majd bedülnek nekik. Ez magyarázza meg a Szyk által készített sorozat igen magas árát s a UPU sorozat árát. A UPU névértéke 40^, az eladási ára vagy 3 dollár. (Continued on cover page 3)

Next

/
Thumbnails
Contents