Tárogató, 1950 (13. évfolyam, 1-6. szám)
1950-11-01 / 5. szám
8 I TÁROGATÓ kommunizmus 3 évtizede elég volt arra, hogy ott hagyjanak mindent: hazát, életmódot, csakhogy a bolsevizmus légköréből kijussanak. Orosz művészek. Sokat hallottunk a purgálásukról, amin azonban nem sokat csudálkoztunk. De a purgálás súlyos veszedelmet jelentett a művészeknek, akik a legjobb esetben hallgatásra voltak Ítélve, de megtörtént az is, hogy száműzték őket úgy, hogy soha senki se hallott róluk többet. Ez volt a sorsa Pilniak és Babel Íróknak, akiket az 1937-es purgálás söpört le véglegesen a föld színéről. Ugyanabban az időben tűnt el véglegesen Meierhold, a kiváló színházi rendező, s bár Osip Mandelsham, a jeles költő, visszatérhetett a száműzetéséből, teljesen letörve tért vissza s hamarosan meghalt. Az újabb purgációk Zsdanov nevéhez fűződtek. Zsdanov előírta, hogy milyennek kell lenni a szovjet művészi alkotásnak s azt is megmondta, hogy kiknek a művészete nem felel meg a zsdanovi szovjet követelményeknek. Az egész világon ismert és becsült orosz művészekre csapott le Zsadanov, mint Sostakovicsra, Prokovjevre, Kacsaturiánra és Mjaskovskyra. Anna Achmetova költőnőt úgy jellemezte, hogy “félig apáca, félig ringyó”. Kipellengérezte Zoscsenkot, az ismert humoristát is. Aztán valami történt... Az történt, hogy Zsdanov meghalt. Egy kicsit hirtelenül és váratlanul halt meg, de meghalt. A gonosz kapitalista sajtó az öreg diktátor kezét emlegette a hirtelen távozása okául, de erre aligha volt bizonyítéka. Azazhogy vájjon tényleg nem volt-e annak a fényénél, ami később történt? Mert súlyos dolog történt: a művészek otthon és külföldön azt rebesgették, hogy a zsdanovi művészeti párt vonal nem helyes. Honnan vették a bel-és külföldi kommunista művészek ezt a hallatlan merészséget? Bünbevallás és eltűnés az egyén sorsa a Politbüróval szemben s nem felülkerekedő viselkedés és helyben maradás. Pedig pont ez történt: Zoscsenko újra ir, igaz, hogy a szovjetet magasztalja közvetetten a tanulságos elbeszéléseiben, de ir és fizetik érte. Achmatova is ir, igaz, hogy Stalint magasztalja és a stalini békét proklamálja és az amerikaiak ellen mennydörög, de ir és az Írásai megélhetést biztosítanak neki. Ez igy van, mert a művészekre nyilván csak Zsdanov haragudott, az a Zsdanov, akinek fényes szovjettemetést adtak, de akit — legalább a halála után — mint kulturális főhatosságot egyszerűen félrelöktek. És azért kérdezheti a komisz kapitalista sajtó, hogy nem már a halála előtt lökték-e félre és pedig az egyetlen 100 % - ben hatékony módon ...? Mjaskovszky ez évben meghalt. Egyike volt az egész világ legnagyobb zeneszerzőinek. Kár, hogy az amerikai rádió nem szentelt neki annyi figyelmet, amen nyit megérdemelt volna. Sok szimfóniát irt, de az amerikai rádió csak egyik vonószenekari kompozícióját játszotta és egy vonósnégyesét. Én 1927-ben Bécsben szerencsés voltam hallani az 5. és 7. szimfóniáját s mindakettő felejthetelen élményt jelentett a számomra. Hatalmas zenekart követelnek ezek a szimfóniák, de Mjaskovszky tudott a hangszereivel bánni. Azonban a színei mindig sötétek voltak s azt prédikálták, hogy az életnek nincsen értelme. Emlékszem, hogy az 5. szimfóniája előadásánál olyasmi történt, ami Bécsben egyenesen elképzelhetetlen. Az egyik része a puszta és a puszta élete. Három p-s pianókkal való kezdés, felfejlődés három f-es fortissimora és levonulás a három p-ig befejezésül. A közönség nemcsak hogy nem állta meg, hogy ne tapsoljon, hanem olyan hosszantartó tapsviharban tört ki, hogy a zenekarnak ezt a tételt meg kellett ismételnie. Mivel akkoriban egy németnyelvű kulturális folyóiratot szerkesztettem, megbízást adtam Bécs legkiválóbb zenekritikusának, hogy írjon a 7.-ről méltatást a folyóiratomba. Ez meg is történt s én úgy gondoltam, hogy ezt a méltatást egy levél kíséretében el kellene küldeni Mjaskovszkynak. Igen ám, de milyen nyelven Írjak neki? Én oroszul nem tudok, Mjaskovszky pedig valószínűleg nem tud németül. írok hát angolul, gondoltam, hisz angolul mindenki tud. A német folyóirat és az angol levél elment Nicolai Majskovszky professzor címére Moszkvába. A válasz nem késett. Mjaskovszky megköszönte a figyelmet egy kéziratos, igen bárátságos és kitűnő németséggel irt levélben.
