Tárogató, 1949-1950 (12. évfolyam, 1-12. szám)

1949-11-01 / 5. szám

Az uj nihilizmus.

“A szovjet cselekedetei és politikái régóta talányosak voltak a külső megfigyelőknek. A nyugati gondolkozás nevetségesnek tartja, ha megfigyelésre alapitott tudományos tételeket betiltanak és helyettesitik azokat az elképzelésre alapitott szovjet tudománnyal. Stepinac érsek, Mindszenty kardinális és a protestáns papok hamis tárgyalásai nem győzik meg a Nyugati Világot a kommunista igazságszolgáltatás egyenlőségéről, olyannyira nem, hogy pont az ellenkezőjéről győzik meg.

Ez a zavar azonban abból a feltevésből ered, mintha a szovjet politikának az volna a célja, hogy a kivüle állók véleményét befolyásolja. A zavar megszűnik, amint ezt a feltevést sutba vágjuk. A szovjet tudomány és a magyarországi és bulgáriai tárgyalások szigorúan házi használatra vannak és nem exportálásra a Vasfüggönyön túl. A kommunisták politikája onnan kezdve, hogy átvették a hatalmat, az, hogy hadat üzennek az igazságnak, akárhol találják is azt, mint a vallásban, tudományban, bölcseletben és művészetben.

Hogy utat nyithassanak az elmebeteg kommunista állam készséges elfogadásának, a társadalom minden egészségét meg kell semmisiteniök. Az észt ki kell forgatni a sarkaiból; alapvető vallási, politikai, szociális és tudományos igazságokat, amelyek a társadalomnak értelmet, irányt és tartósságot adnak, meg kell semmisiteniök. Az igazság arculatának és értelmének el kell tűnnie; a szavakat meg kell fosztani az értelmüktől; és az embereket le kell sülyeszteni oda, hogy dadogják a kommunista felfogásnak megfelelően: “Az igazság aljasság és az aljasság igazság.” (Charles J. Walsh a Thought-ban.)