Tárogató, 1949-1950 (12. évfolyam, 1-12. szám)

1949-10-01 / 4. szám

10

TÁROGATÓ

ilyen emlékbélyegeket s akármelyik bélyegkereskedő szivesen ad felvilágosítást az eddig meg jelentekről. Fölösleges hagsulyoznunk, hogy most kell beszereznünk őket, mert az áruk hamarosan fel fog menni.

A nyári szünet óta jelentősebb bélyegek a következők:

AUSZTRIA: Szt. Gebhard és a történelmi címerek sorozata vagy 40^.

TRANSJORDAN: UPU sorozat 44c1.

(Egyéb UPU-k: Csehszlovákia 25^, francia gyarmatok 3.15, Itália 15^. Trieszt 15^, Németország 1.45, Lichtenstein 17c, Svác 32c, Syria 65c. De mivel ezek augusztusi árak, némelyikük már magasabb lehet.)

BELGIUM: Gerard David 8«í.

NÉMETORSZÁG: Goethe 19f, ugyanaz az angol zónában 22<j;, a francia zónában 82^, az amerikai zónában 39c.

SAN MARINO: Garibaldi emléksorozat 58<f.

LICHTENSTEIN: kis bélyegiv 1.15. LEBANON: UPU 55^.

MAGYARORSZÁG Petőfi bélyegei metszettek és szépek, ugyancsak szépek a Puskin ivek. Áz augusztusi ifjúsági találkozó bélyeganyagát még nem láttuk.

Októberben jelennek meg az angol gyarmatok UPU bélyegei, amelyek nagyobb befektetést fognak igényelni. De a valószínűség amellett szól, hogy általában jobb ilyen érdekesebb csoportokat összegyűjteni (mint pl. Silver Wedding, Silver Jubilee, Roosevelt, UPU stb), mint ötletszerűen vásárolni bélyegeket.

Itt említjük meg, hogy a csehek megszorították a bélyegeik külföldi értékesítését, tehát azok a jövőben valószínűleg nem lesznek olyan olcsók, mint eddig voltak.

A torontoi nyári kiállítás.

Ez a kiállítás esemény-számba megy már Kanadában és a USA-ben. Óriási tömegek látogatták és nézték meg a látnivalókat. Volt is sok minden látnivaló, mint pl. uj autók (itt volt az olasz Fiat); televíziós szerkezetek (a Tárogató szerkesztője is látta magát a szerkezet üvegtábláján s rögtön végérvényesen megállapította, hogy nincs jövője a televízióban); nagyon szép festmények a kiállítási műcsarnokban (Grant Wood: American Gothic, Blume: The Rock, Salvador Dali: Szent Antal megkisértése); egy vidéki lelkipásztor sátoros étterme, amelybe én az eső elől menekültem, de a szél majdnem elfujt sátorostól együtt; Őfelsége egyik kitűnő tengerész zenekara; nem piszkolódó törlőrongy, amelyből vettem egyet s eddig igen jól bevált; a Kodak és Ansco cégek szokásos fotográfiái kiállítása minden újdonság nélkül; svájci órakiállitás; ontarioi gyümölcsök, amelyekből mutatványpéldányt természetesen nem adtak; kutyakiállitás sok eladó kölyökkutyával, amelyek darabjáért 25 dollárt kértek és — egyebek.

De a legfigyelemreméltóbb jelensége ennek a kiállításnak egy szabad-árus volt, aki természetesen a szabadban ütötte fel a tanyáját egy pódiumon esernyő alatt, felfegyverkezve két hangszóróval és gramofonnal, amelyen fülbemászó dallamu lemezeket játszott le. Nagy tömeg állta körül s én is közöttük, pedig szakadt az eső. (Ezért s mivel késő délután volt, nem tudtam lefotografálni, pedig egy egész filmet szivesen rászántam volna.) Sokan mondták — s én egyetértettem velük —, hogy ez a szabad-árus tényleg megérdemelte, hogy az ember felfigyeljen rá. Fütyülőt árult, mely a szájában volt s a kezében valami roncsot tartott, amelyet hegedűnek nézhetett volna az ember, ha abból egyetlen hangot is ki lehetett volna csalni. De ő komolyan kezelte ezt a madzagos szerszámot s még fel is hangolta az egyetlen kulccsal, amelyet néha kivett s a másik oldalra tett át. Abban a pillanatban, mikor a vonóféle szerszámával végighuzott rajta, egy tiszta hegedühang vagy brácsahang beledalolt a gramofonlemez zenéjébe. De minő mozdulatokkal kisérte ezt a játékot! Néha olyan huncut komolysággal, hogy nevetnünk kellett, máskor mosolyogva s ilyenkor az arcán annyi boldogság és jóság mutatkozott, hogy az ember szerette volna megölelni. A ritmus érzéke pompás volt s a mozdulatai becsületére váltak volna minden vaudeville mesternek. Vagy félóráig szórakoztatta a közönséget a szinészkedésével és a fütyülőjével s aztán szünetet rendelt önma-